Az EP-képviselők asszisztenseinek fizetésére szánt pénzeszközökkel való visszaélésekből számos ügy lett az elmúlt években, de ezek közül csak kevés jutott el a bíróságig.
HIRDETÉS
Hétfőn egy párizsi bíróság bűnösnek találta Marine Le Pent és pártja, a Nemzeti Tömörülés nyolc volt európai parlamenti képviselőjét uniós pénzek elsikkasztása miatt. Az ítélet Franciaországban és nemzetközi szinten is felbolydulást okozott Le Pen támogatói és szövetséges politikusi körében, miközben az eset nem feltétlenül egyedi. "Az Európai Parlament képviselőinek asszisztensi fizetéseivel való visszaélés meglehetősen gyakori az EP-ben" - mondta az Euronewsnak több, a parlament belső munkájára rálátó forrás. Hogy ezt jobban megértsük, ahhoz tudni kell, hogy minden EP-képviselőnek jár egy megadott havi összeg, amelyet az asszisztenseik fizetésére különítettek el, ez a 2024-2029-es ciklusban 30 769 euró, ami enyhe emelkedést jelent az előző ciklushoz képest.
Ennek a juttatásnak legalább 40 százalékát az "akkreditált asszisztensek" kapják, vagyis azok, akik az EP brüsszeli, luxemburgi vagy strasbourgi épületében dolgoznak, és közvetlenül a Parlament alkalmazza őket. A fennmaradó 60 százalék "helyi asszisztensek" számára használható fel, akiket vagy közvetlenül a képviselő alkalmaz, vagy egy közvetítőn keresztül a képviselő választókerületében, a saját tagállamában dolgoznak. Az EP szabályzata kimondja, hogy az akkreditált és a helyi asszisztensek munkájával kapcsolatos költségek csak "a képviselő parlamenti mandátumának gyakorlásához szükséges és ahhoz közvetlenül kapcsolódó segítségnyújtás esetén fedezhetők". Ezt a szabályt a múltban gyakran megszegték, sőt az Euronews forrásai szerint még mindig megszegik, mivel nem látható tisztán a határ aközött, hogy mi számít "szükséges és közvetlenül a képviselői megbízatáshoz kapcsolódó" munkának, és mi nem, a "helyi asszisztensek" pedig gyakran olyan munkát végeznek, melyek nem kapcsolódnak szorosan a képviselő parlamenti tevékenységéhez.
"Egyes képviselők helyi politikusokat alkalmaznak, akik politikai tevékenységet végeznek a választókerületükben - mondta lapunknak név nélkül egy parlamenti forrásunk, és hozzátette, hogy - ilyenkor az ő hívásaikat és találkozóikat úgy kavarják meg, hogy úgy tűnjön, minthogy a képviselő parlamenti mandátumához kapcsolódnak."
Az említett gyakorlatra nem egyszer derült fény az utóbbi években, és ezeknek rendre sikkasztási ügy lett a vége, mint például Nigel Farage esetében, amikor egy asszisztenst alkalmazott az EP-hez nem kapcsolódó ügyekkel kapcsolatos munkára, vagy az EP korábbi alelnökének, Eva Kailinak az esete, akit azzal vádolnak, hogy 120 és 150 ezer euró közötti összeget költhetett el távolról sem rendeltetésszerűen.
Az ellenfele is felnyomhat egy képviselőt
Az Európai Parlament az elmúlt tíz évben kilenc alkalommal vett részt az európai parlamenti képviselők ellen indított olyan polgári peres eljárásokban, melyek az uniós pénzek hűtlen kezeléséhez kapcsolódtak. "A perekben való részvétel célja, hogy védjük az európai adófizetők pénzét az Európai Parlament költségvetésének érdekében" - mondta az EP sajtószolgálata az Euronewsnak.
Egy másik parlamenti forrás emlékeztetett, hogy nem minden pénzzel való visszaéléssel kapcsolatos eset landol a bíróságon, és hogy egyes esetekben az EP belső ellenőrzését követően felszólítják a képviselőt, hogy fizesse vissza a rosszul elköltött összeget, illetve behajtási felszólítást adnak ki. Csalás gyanúja esetén viszont az EP az illetékes európai és nemzeti hatóságokhoz is fordulhat, sőt akár az Európai Csalás Elleni Hivatalhoz (OLAF) is, mely egy előzetes szűrés után dönt a további vizsgálatról. A bejelentés bárkitől érkezhet, előfordul, hogy az OLAF-nál egymást nyomják fel az EP-képviselők. "A Le Pen-ügyben éppen ez történt, Le Pen egyik politikai ellenfele adta le a drótot" - mondta egy parlamenti forrás az Euronewsnak.
Az Európai Ügyészség fókuszában
Fentebbiekhez hozzá kell tenni, hogy kevés tipp vezet OLAF-vizsgálathoz, és a hivatal csak ritkán talál elegendő indokot az eljáráshoz, megállapításait viszont visszaadja az EP-nek amely további lépésekről dönthet. Bűncselekmények, például csalás esetén az OLAF az ügyet az Európai Ügyészséghez (EPPO) rendelheti, az EPPO pedig bevonhat egy nemzeti ügyészt. Lapunk kérdezte az EPPO-t, hogy éppen hány ilyen ügyön dolgoznak, de a szervezet sajtóirodája nem adott választ arra hivatkozva, hogy az ne veszélyeztesse a folyamatban lévő eljárásokat és azok kimenetelét.
Amit tudni lehet, hogy EPPO 2023-ban több mint 170 ezer eurónyi vagyont foglalt le az olasz Stefania Zambellitől, aki akkor az olasz Liga képviselője volt. "Nem tudjuk, hány EP-képviselő érintett efféle ügyekben, mert az EP nem hozza nyilvánosságra ezt az információt" - mondta az Euronewsnak Nicholas Aiossa, a Transparency International EU igazgatója, és hozzátette, hogy sokszor az oknyomozó újságíróknak köszönhetően derülnek ki ilyen ügyek.
Aiossa egy 2023-as "Follow The Money" névre keresztelt jelentésre hivatkozva azt mondta, hogy abban az évben 139 uniós törvényhozó élt vissza az asszisztensi pénzekkel, 2019 és 2022 között pedig 155 alkalommal követelt vissza pénzt az EP.
A jelentéssel kapcsolatban az Európai Parlament sajtószolgálata azt írta az Euronewsnak, hogy "a legtöbb esetben technikai jellegű visszafizettetésekről van szó, amelyeknek nincs közük a visszaélésekhez. Az eseteknek csak egy kisebb része érintett asszisztenseket." Hozzátették, hogy a visszafizettetett összegek lehetnek kisebb visszaélések, de ezek főként adminisztratív hibákból és önkéntes visszatérítésekből állnak.