Újságírót perel be, Putyinnal kokettál, Ukrajnát fenyegeti. Ez csak három részlet Robert Fico szlovák kormányfő utóbbi három hónapjából, ehhez még vegyük hozzá, hogy bizalmatlansági szavazást indítványoztak ellene. Előrehozott választások képe sejlik fel Szlovákiában.
HIRDETÉS
Január 26-én a szlovák Dennik N közzétett egy listát, mely tartalmazza annak a 855 pszichológusnak és pszichiáternek a nevét, akik nyílt levélben szólították fel Robert Ficót, hogy változtasson a magatartásán, vagy hagyja el a közéletet, ugyanis jelenléte és tettei veszélybe sodorják Szlovákia demokratikus berendezkedését. A szakemberek korábban felhívták a figyelmet a szlovák egészségügy és a mentálhigiénés ellátás alacsony minőségére, és hozzátették, hogy figyelik azokat az eseményeket, amelyek negatív hatással lehetnek pácienseik és ügyfeleik mentális egészségére. A nyílt levélben azt írják, hogy Fico elutasítja az önreflexiót, viszont ők, a miniszterelnök velük szembeni támadó hangneme ellenére, hasznosnak tartják a tevékenységüket.
Fico egy válaszposztban már arról írt, hogy Szlovákia területén egy olyan ellenzéki csoport tevékenykedik, mely tavaly részt vett a Grúziában történt kormányellenes tüntetések megszervezésében, évekkel ezelőtt pedig a 2014-es kijevi Majdan-tüntetésekben, melyek eredményeként megbuktatták a Kreml-alattvaló Viktor Janukovics ukrán elnököt.
Fico uszító hangnemében nincs semmi meglepő, már akkor is uszító volt, amikor a 2023-as őszi, előrehozott parlamenti választásokra készült, és azután sem változott, hogy megnyerte azt: negyedik miniszterelnöksége viszont több indulattal van átszőve, mint az első három volt.
Pedig
Fico öt év szünet után lett újra kormányfő, de ne felejtsük el, hogy 2018-ban azok után mondott le, hogy országszerte tömegtüntetéseket szerveztek az aktuality.sk oknyomozó újságírója, Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolása miatt. A megmozdulások résztvevői azt követelték, hogy Fico “takarodjon a közéletből”.
Kuciaknak a halála után közzétették egy be nem fejezett cikkét, az írásban azt térképezte fel, hogy egy olasz gengsztercsoport miként szerzett befolyást a szlovák politikai elit köreiben, így a Fico vezette Smer párt környékén is. A politikus sosem szerette a kritikus sajtót, véleményét pedig jelenlegi ciklusa során sem rejtette véka alá.
A fotó miatt beperelt újságíró esete
Az aktulity.sk Szlovákia egyik legismertebb közéleti és oknyomozó portálja, és egyértelmű, hogy Ficónak - a többi kormánykritikus újsággal együtt - böki a szemét: nem véletlen, hogy 2024 októberében fogta magát, és beperelte Peter Bárdyt, a portál főszerkesztőjét. Bárdy még 2023-ban adott ki könyvet Ficóról, Ficónak pedig nem tetszett a kiadvány borítója (állítása szerint olyan fotót használtak hozzá, melyen nem kelt jó benyomást az emberekben), ezért 100 ezer eurós kártérítést követel a szerző-szerkesztőtől, és még 100 ezret a könyv és az aktuality.sk kiadójától, a Ringier Slovakiától. “Nem lepett meg, hogy bepereltek - mondta az Euronewsnak Bárdy, és hozzátette, hogy - amikor valaki az állam legerősebb politikai pártjának elnökéről ír, aki köztudottan gyűlöli az újságírókat, az eleve azzal a gondolattal dolgozik, hogy ez az ember beperelheti. Fico a kritikus újságírókat Szlovákia ellenségének tekinti, politikai szövetségeseitől pedig elvárja, hogy harcoljanak ellenük, sőt akár pereljék is be őket.”
Bárdy könyve több mint 300 oldal, tele van fényképekkel, a pert pedig arra hivatkozva indította Fico, hogy Bárdynak (vagy a kiadónak) engedélyt kellett volna kérnie, hogy használják az arcát a borítón, és megjegyezte, hogy az ő portréjával a kiadvány is jobban fogy. Ügyére mondhatjuk: a vád gyenge lábakon áll, a felvetett kártérítési összeg viszont emlékezetes, 100 ezer eurót ugyanis az 1993. január 1. óta létező Szlovák Köztársaság történelmében még sosem akart senki a bíróságon kihajtani egy újságíróból.
“Fico tettére zaklatásként tekintünk, ugyanis ez az összeg semmilyen módon nem tükrözi a valóságot” - mondta lapunknak Bárdy, és hozzátette, hogy egy valamit nem ért: hogy Fico miért 2024 végéhez közeledve perelte be egy 2023-as könyv miatt? Bárdy ezzel együtt azt mondja, hogy nem sikerült őt megfélemlíteni, az aktuality.sk pedig független és pártatlan lap marad, amin a jövőben sem kívánnak változtatni. “A munkánk lényege a közszolgálat és a közérdek, és biztos vagyok benne, hogy amennyiben Robert Fico ennek keresztbe akarna tenni, akkor nem járna sikerrel. Az ellenem indított per egyértelmű bizonyítéka annak, hogy egzisztenciálisan, fenyegetéssel próbálják ellehetetleníteni a munkámat."
Médiatörvények és genderkérdés
Bárdy példájából is látható, hogy a kormánykritikus, független médiumoknak nincs könnyű dolguk Szlovákiában. Pavol Szalai, a Riporterek Határok Nélkül (RSF) kelet-közép-európai médiapiacra fókuszáló részlegének vezetője azt nyilatkozta az Euronewsnak, hogy a Bárdy ellen indított per iskolapéldája az újságírók megfélemlítését célzó SLAPP-pereknek. (Strategic lawsuit against public participation, azaz közéleti szerepvállalás akadályoztatására irányuló per - a szerk.) Szalai szerint azzal, hogy
A jelzőhöz nem is kell a könyvet felütni, elég Fico közel másfél éve tartó kormányázásából néhány, például a médiával kapcsolatos döntéseit kiemelni. A szlovák kormány a közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló új törvényeket vitt a parlament elé, melyeknek az egyedüli céljuk, hogy átszabhassák a közszolgálati tévék, rádiók és lapok vezetését, és politikai szócsővé formálják azokat. A törvény sérti az Európai Unió sajtószabadságról szóló törvényét, csakhogy azt az Unió a szlovák kormány támogatásával fogadta el.
Az utóbbi hetek emlékezetes eseménye, egy január 27-i sajtótájékoztató, ahol Fico arról beszélt, hogy alkotmánymódosítást tervez, az alkotmányban pedig egyértelműen leszögeznék, hogy Szlovákiában csak két nem létezik, így a férfi és a nő, és azt is beleírnák, hogy Szlovákia szuverén állam, épp ezért elsőbbséget élvez az EU-val szemben. Épp olyan, mintha magyar kottából játszana.
Orbán Viktor árnyékában
Rendelkezéseit és terveit figyelve tűnhet úgy, hogy Robert Fico úgy szeretné vezetni Szlovákiát, miként Orbán Viktor Magyarországot, de a fentebb is idézett Pavol Szalai szerint ez csak álom, és eszközök híján képtelenség: elég annyit megjegyezni, hogy Ficónak nincs a kezében kétharmados parlamenti többség, Orbánnak viszont immár tizenöt éve megvan.
A témához ugyan nem szervesen kapcsolódik, mégis érdemes röviden összehasonlítani a magyar- és a szlovák médiapiacot. Mind a két országban vannak független, magas elérésű és nagy hatósugarú médiumok, valamint a kormányt részben (vagy egészben) támogató, jórészt oligarchák tulajdonában lévő újságok, melyekről jellemzően érkezhet dezinformáció és kormánypropaganda. Szalai szerint a szlovák médiapiac kifinomultabb a magyarhoz képest, a szlovák kormányhoz közeli portálok pedig nem olyan szervilisek, mint a hasonló, magyar kormányhoz köthető portálok. Szalai úgy látja, hogy a szlovák oligarchákat vagy nem ellenőrzi teljes mértékben a kormány, vagy azok nem támogatják teljes mértékben az igencsak sokszínű kormányzó többséget. “Orbán médiahatalma szilárd, a szlovák, magánkézben lévő média viszont önjáróbb - állítja Szalai, és a Markiza TV példáját hozza fel. - A Markizára nyomást gyakorolt a kormány, politikailag támadták, és az állami hirdetések megvonásával fenyegették őket, mindez pedig feszültséget generált a tulajdonos és a szerkesztőség között. Számos újságíró elhagyta a csatornát, és egy sikeres közösségi finanszírozásnak köszönhetően online televíziót alapítottak 360 néven.”
Az olyan független médiumok, mint a Sme, a Dennik N és az Aktuality.sk nagy befolyással bírnak, az online előfizetéseknek köszönhetően pedig viszonylag fenntartható üzleti modellel rendelkeznek. Szalai szerint az online előfizetéses üzleti modell Szlovákiában elterjedtebb és népszerűbb, mint Magyarországon, és bizonyos mértékig megvédi az újságokat a külső nyomástól.
Szalai úgy véli, hogy Fico és társai agresszív támadásaival épp a tehetetlenségükről tesznek tanúbizonyságot, a tehetetlenség pedig igenis létezhet: a szlovák civil társadalom erős, és sok intézmény, például a médiahatóság is független maradt.
Az országban mindemellett rohamosan romlik a sajtószabadság, de még mindig erősebb, mint Magyarországon, előbbi ugyanis 180 ország közül a 29., Magyarország pedig a 67. helyen áll az RSF 2024-es indexében.
Tény, hogy a saját előfizetőiből élő médiumok felett nehéz átvenni az irányítást, a közmédia viszont más tészta. Fico és kormánya már komoly "sikereket" könyvelhetett el a közmédiában, tetteit viszont a közvélemény sem hagyja szó nélkül: számos tüntetést szerveztek amiatt, hogy a kormány vegye le a kezét az adófizetők pénzéből finanszírozott médiumokról.
A szlovák nép sosem volt rest az utcára vonulni, ha nem tetszik neki az aktuális politikai helyzet, akkor kilép, Fico pedig populista politikus, aki épp ezért törődik is azzal, hogy mit gondol az “utca”. A tüntetésekkel kapcsolatban általában azt mondja, hogy a polgárok dühe az ellenzék politikai manipulációjának köszönhető.
Az utóbbi hónapok tüntetéseinek híre túlér az országhatárokon, Ficót pedig zavarhatja, hogy azok miatt romlik Szlovákia nemzetközi megítélése - miközben azért ő maga is tesz. Nem is keveset.
Szemedet Moszkvára szegezd
2024 decemberéig Orbán Viktor volt az egyetlen olyan EU-s miniszterelnök, aki meglátogatta Vlagyimir Putyint Moszkvában, év végére pedig Fico lett a második ilyen vezető politikus. A decemberi találkozót követően Fico kijelentette, hogy Szlovákia szívesen adna otthont az orosz-ukrán béketárgyalásoknak, mire Putyin közölte, hogy nincs ellenére a javaslat.
A Kremlben tett vizitet követően a szlovák miniszterelnök éles hangnemet ütött meg Ukrajnával szemben, mivel tudható volt, hogy az ország 2024 december végével nem hosszabbítja meg az orosz gáztranzitra vonatkozó szerződést, és elzárja a gázcsapot Szlovákia elől. Fico erre beígérte, hogy kevesebb áramot exportál Ukrajnába, és hogy a humanitárius segélyezést is csökkentheti. (A tranzitszerződés lezárása miatt Fico lehet dühös, ugyanis országa évi több milliárd eurótól esik el miatta.)
A moszkvai vizit persze ismét beindította a szlovákokat, a fővárosban 10 ezer feletti létszámú tüntetések is voltak, mire Fico közölte, hogy “egy nagyobb erő azt akarja elérni, hogy fokozódjon a feszültség az országban, és hogy a demonstrálók csapjanak össze a rendőrökkel”, de hozzátette, hogy ők aztán nem dőlnek be a kísértésnek.
"Áruló görény"
Ficóra a moszkvai látogatást követően rámászott az ellenzék is. Azzal vádolják, hogy EU-szimpatizánsból oroszbarát lett, ő pedig azzal cáfol, hogy országa EU- és NATO-tag, de valljuk be: ez az érvelés karcsú, főleg hogy néha Orbán Viktorral karöltve támadja az Uniót, és azt puffogtatja, amit Szijjártó Péter magyar külügyminiszter és Orbán is szokott, hogy diplomáciai tevékenységét a nemzeti érdekek vezérlik. Azt persze kevesen értik, hogy milyen nemzeti érdek sejlik fel egy agresszorral való parolázás mögött, így a szlovák ellenzék sem fogja fel, és nem is hagyja szó nélkül.
Michal Simecka, a legnagyobb ellenzéki pártnak számító Progresszív Szlovákia vezetője a TASR szlovák hírügynökségnek azt mondta, hogy Fico a Putyinnál tett látogatásával elárulta a saját országát, Szlovákiát pedig az orosz propaganda eszközévé süllyesztette. Branislav Gröhling, a SaS vezetője mindezt azzal egészítette ki, hogy
aki ahelyett, hogy egy szuverén ország kormányfőjeként viselkedne, inkább úgy tesz, mint "egy tömeggyilkos kollaboránsa". Gröhling kiemelte, hogy Fico viselkedését nem szabad általánosítani Szlovákia állampolgáraira.
Fico éles és hasonló kritikát már korábban is kapott az ellenzéktől, októberben a volt szlovák miniszterelnök, Igor Matovič mondta róla, hogy “áruló görény”, miután Fico az EU-t ekézve nyilatkozott egy orosz propagandaműsornak, a Rosszija-1 tévécsatornán futó 60 minutes-nek. Fico akkor azt is elmondta, hogy valószínűleg részt vesz majd a 2025. május 9-ei Győzelem napján Moszkvában.
Előbbiekből (is) látható, hogy az ellenzék és az ellenzéki érzelmű szlovákok bőven találnak fogást Fico politikáján, és fel is lépnek, ha kell.
Bizalmatlansági szavazás
Szlovákia külpolitikai orientációjának keleti irányba fordítása, az államháztartás súlyos állapota és konszolidációjának elmaradása, a kormány működésképtelensége miatt bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a szlovák ellenzéki pártok Robert Fico kormánya ellen január elején. Az indítványról már kétszer szavaztak volna, de a második, január 29-i voksolás az elsőhöz hasonlóan elmaradt, mivel a 10 órára tervezett rendkívüli parlamenti ülést nem sikerült megnyitni a kormánypárti képviselők távolmaradása miatt.
Az ellenzék viszont tételesen felsorolta, hogy a kormány gazdaságpolitikája rossz, a költségvetési hiány és az adók magasak, az ingatlanpiac elszállt, és szerintük az egészségügy helyzete is katasztrofális.
A kormánypárti képviselők nem véletlenül tartanak a szavazástól, az ellenzék ugyanis nincs rossz helyzetben: Fico kormányának mindössze egy fős többsége van a szlovák parlamentben, miután belső viták miatt három képviselő már tavaly ősszel kilépett a frakcióból. A kormányfő korábban arról beszélt, márciusig ad időt a koalíciós pártoknak a patthelyzet rendezésére, különben előrehozott választások következnek.
A már említett uszítás eközben egyre csak erősödik, Fico államcsínnyel vádolta meg az ellenzéket, szerinte "külföldi és belföldi" erők közösen készülnek egy esetleges puccsra, de az efféle agymenéseket az ellenzék "megfélemlítésnek és összeesküvés-elméletnek" titulálva lesöpri az asztalról.
Fico egy novemberi pártkongresszuson elismerte, hogy pártjának fel kell készülnie az előrehozott választások lehetőségére, de hozzátette, hogy szeretné, ha 2027-ig kitartanának. Fico negyedik kormánya az összes eddigi kormánya közül a legkisebb parlamenti többséggel (79 mandátummal) rendelkezett a megalakulásakor. Az előrehozott választások kiírásához 90 parlamenti voksra van szükség. Az kevesebb igen, mint a parlamenti képviselők létszámának kétharmada.