Ursula von der Leyen új biztosi csapatának parlamenti megerősítése politikai drámába torkollott, és azzal fenyeget, hogy késik az új uniós végrehajtó testület munkába állása.
HIRDETÉS
A 26 biztosjelölt megerősítő meghallgatásán a héten intenzív háttéralkuk folytak a pártvezetők között, amelyek feltárták a töréseket és a parlamenti többség lehetséges reformját, amely júliusban Ursula von der Leyent az EU végrehajtó testületének elnökévé tette.
A legtöbben arra számítottak, hogy a biztosjelöltek hivatalos jóváhagyási folyamata a héten tartott "szuperkeddi" meghallgatások után lezárul, amelyeken a képviselők az alelnöki posztra pályázó hat jelöltet kérdezték.
A pártrivalizálás, a stratégiai vétók és a megtorlások azonban patthelyzethez vezettek, így a hat alelnökről és egy biztosról szóló végleges döntés határozatlan időre elmaradt.
Ez a politikai patthelyzet késleltetheti az új uniós végrehajtó testület eredetileg december elejére tervezett indulását, bár a Bizottság továbbra is bízik abban, hogy a tervek szerint halad majd a munka.
Von der Leyen bizottsági elnöknek a kereszténydemokraták, a szocialisták és a liberálisok vezetői közötti békekötésre tett kísérlete azonban kudarcot vallott, így a helyzet bizonytalan maradt.
Hogyan jutottunk idáig?
A nemzeti és az uniós szintű kérdések kombinációja az Európai Parlament egyik politikailag legterheltebb hetévé tette ezt a hetet, mivel a pártok igyekeztek maximalizálni befolyásukat, és elnyomni másokat.
Az Európai Néppárt az Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaláddal (ECR) való kapcsolatok erősítésén is dolgozott, hogy jobboldali többséget biztosítson a Parlamentben – ezt a lépést ellenzik a szocialisták, a liberálisok és a zöldek, akik a jelenlegi EU-párti többséget alkotják, amely júliusban támogatta von der Leyen újbóli kinevezését.
Következésképpen Raffaele Fitto konzervatív alelnökjelölt, a koalíciós váltás egyik kulcsfigurája is célkeresztbe került. Eközben egyes biztosjelöltek a portfóliójuk egyes elemei tekintetében is támadások középpontjába kerültek, hogy meggyengítsék őket.
A liberális frakció például azt szorgalmazza, hogy az egészségügyi felkészültség és a reproduktív jogok felügyeletét a magyar biztostól, Várhelyi Olivérről – akinek megerősítése szintén függőben van – a belga liberális biztosjelölt, Hadja Lahbib vegye át.
Nemzeti érdekek is felmerültek: a spanyol néppárti küldöttség bírálta Teresa Riberának a közelmúltbeli valenciai árvizekre adott válaszát, elterelve a figyelmet Valencia kormányzójáról, Carlos Mazonról, egy konzervatív képviselőtársáról, akit kritika ért az árvíz idején tartott hosszú ebédje miatt.
Eközben Giorgia Meloni olasz miniszterelnök megragadta az alkalmat, hogy szembeszálljon otthoni szocialista ellenfeleivel, a Demokrata Párttal, amely szerinte az olasz nemzeti érdekek ellenében lobbizik azért, hogy Fitto ne kapjon ügyvezető alelnökséget.
Halasztás: a nyerő taktika
Amikor a múlt hónapban meghatározták a megerősítő meghallgatások menetrendjét, az EPP stratégiai előnyt szerzett azzal, hogy Ribera meghallgatását utoljára tűzte ki, így a szocialistáknak nem maradt lehetőségük megtorlásra, ha elutasítják.
Ennek ellensúlyozására a szocialisták és a liberálisok a múlt hétfői meghallgatás után elhalasztották Várhelyi jóváhagyását - fenntartva a fenyegetést, hogy elutasíthatják őt.
Ez kiváltotta a néppárti félelmeket, hogy von der Leyen túszhelyzetbe kerülhet Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, aki elutasítás esetén egyszerűen megtagadhatja egy másik biztos kinevezését Várhelyi helyére, vagy legalábbis a jövő évig elhalasztja azt.
Gyakorlatilag a Bizottság magyar biztos nélkül is megkezdhetné a munkát, de ez jogilag akadályozhatná az egyhangú jóváhagyást igénylő döntéseket, például a trösztellenes és fúziós politikát. Ez a forgatókönyv pedig béna kacsává tenné von der Leyen új uniós végrehajtó testületét.
A halasztásokkal lényegében minden fél visszakerült a kiindulóponthoz, és egy olyan "csomagmegállapodásra" van szükség, amely egyszerre hagyná jóvá Riberát, Fittót és Várhelyit. Bár hét biztosjelölt továbbra is függőben van, egyedül ez a három áll a politikai erőviszonyok középpontjában.
Von der Leyen, a megmentő
Mivel mindkét párt több detonátorral rendelkezik, a patthelyzet feloldása nehéznek bizonyul.
Von der Leyen, a Bizottság elnöke a hét elején még megfigyelőként ült a ringben, de a hét közepén, szerdán a politikai vezetőkkel folytatott megbeszélésen közbelépett.
A patthelyzet feloldására tett kísérletei kudarcba fulladtak, bár a Bizottság szóvivője szerint továbbra is "teljes mértékben részt vesz" a folyamatban.
A liberálisok és a zöldek sürgetik, hogy határozottabban lépjen fel a jobboldali koalícióval szemben, Valerie Hayer liberális vezető pedig "felelőtlenségnek" minősítette Manfred Weber néppárti elnök taktikáját.
"Venezuela" a cél?
Mindezek ellenére továbbra is valószínű, hogy a képviselőcsoportok kompromisszumot fognak kötni, mivel mindannyian saját alelnökjelöltjüket akarják jóváhagyni, és Várhelyi megerősítése szabaddá tenné az utat von der Leyen második ciklusa számára, hogy decemberben menetrendszerűen megkezdődhessen.
Egy lehetséges kompromisszum során az EPP visszavonná azt a követelését, hogy Ribera jelenjen meg a spanyol parlament előtt, és ígérje meg, hogy lemond, ha bírósági vizsgálat indul ellene, a szocialisták és a liberálisok pedig visszavonnák azt a követelésüket, hogy Fittót fokozzák le az alelnökségről.
Várhelyi elveszítheti megbízatásának elemeit. Végső soron az EPP-nek van egy aduja: ha a döntés a jelöltekről szóló bizottsági szavazásig fajul, Riberának szüksége van az EPP támogatására, míg Fitto a jobbközép pártoktól a szélsőjobboldalig terjedő pártokból álló úgynevezett "venezuelai" koalíció támogatásával is átmehet.
Ez a koalíció arról a parlamenti csoportosulásról kapta a nevét, amely elismerte Edmundo González ellenzéki vezetőt Venezuela demokratikusan megválasztott elnökeként, de olyan kulcsfontosságú szavazásokon is jelen volt, mint például az erdőirtásra vonatkozó uniós szabályok tegnapi módosítása.
A politikai üzenet egyértelmű: a korábban von der Leyent támogató Európa-párti koalíció, ha nem is teljesen szétesett, de veszélybe került.
Ez az epizód jól szemlélteti az EU-n belüli változó dinamikát: Manfred Weber néppárti vezető egy új jobboldali többség kialakítására törekszik, amely végül a kereszténydemokraták, szocialisták és liberálisok hagyományos centrista koalíciójának helyébe léphet, amely több mint húsz évig uralta az EP-t.
Hogy a pártok közötti jelenlegi mexikói patthelyzet egy venezuelai tömb kialakulásához vezet-e, még nem tudni, de az alapokat már lefektették.