Az amerikai elnökválasztás közeledtével Brüsszel attól tart, hogy Trump győzelme esetén Ukrajna magára maradhat.
HIRDETÉS
Ha azt mondanánk, hogy az Európai Unió izgatottan várja az Egyesült Államok elnökválasztásának eredményét, akkor ez enyhe kifejezés lenne.
Az Atlanti-óceán túloldalán zajló szavazás a kereskedelmi forgalomtól és az ipari támogatásoktól kezdve a digitális felügyeletig és a trösztellenes vizsgálatokig számos, ha nem az összes politikát felboríthatja. De egyetlen más terület sem vált ki olyan azonnali félelmeket, mint Oroszország ukrajnai háborúja.
A mélységes nyugtalanság Donald Trump republikánus jelölt szavaiból ered, aki nem titkolta, hogy nem tetszik neki az Amerika által a megtépázott országnak nyújtott segítség.
Az év elején, amikor az amerikai kongresszus egy olyan külföldi segélycsomagról tárgyalt, amely 60 milliárd dollárt (55,4 milliárd eurót) irányzott elő Ukrajnának katonai célokra, Trump megpróbálta befolyásolni az eljárást azzal, hogy azt szorgalmazta, hogy a támogatást ne támogatásként, hanem hitelként nyújtsák..
"Soha többé nem lenne szabad pénzt adnunk a visszafizetés reménye nélkül, vagy "feltételek" nélkül. Az Amerikai Egyesült Államoknak nem kellene többé 'hülyének' lennie" - írta a Truth Social nevű, tulajdonában lévő platformon.
Később, egy júniusi nagygyűlésen a milliárdos úgy jellemezte Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, mint "talán a legnagyobb üzletkötő minden valaha élt politikus közül".
"Minden alkalommal, amikor az országunkba jön, 60 milliárd dollárral távozik" - mondta Trump a segélycsomagra utalva.
"Hazatér, és bejelenti, hogy újabb 60 milliárd dollárra van szüksége, én pedig azt mondom: ennek sosincs vége. Soha nem ér véget" - tette hozzá a tömeg éljenzése közepette. "Ezt még azelőtt elintézem, hogy megválasztott elnökként elfoglalom a Fehér Házat".
Júliusban aztán Trump találkozott egyik legközelebbi európai szövetségesével, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, hogy megvitassák a konfliktust. "Egy fillért sem fog adni az ukrán-orosz háborúban" - mondta Orbán a kétoldalú találkozó után. "Ezért a háború véget fog érni, mert nyilvánvaló, hogy Ukrajna nem tud megállni a saját lábán".
Orbán megduplázta kijelentéseit egy dacos levélben, amelyet uniós vezető társainak címzett. Ebben arra figyelmeztetett, hogy Trump "valószínűsíthető" újraválasztása megváltoztatja az USA és az EU közötti pénzügyi dinamikát Ukrajna támogatását illetően.
Brüsszel az invázió első napjaitól kezdve szoros kapcsolatban állt Washingtonnal, hogy összehangolják válaszlépéseiket és megerősítsék a nyugati frontot Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben.
Joe Biden elnök személyében az EU a transzatlanti szövetség elkötelezett és hangos szószólójára talált, aki határozottan egyetértett azzal, hogy Oroszország teljes körű inváziója a nemzetközi jog durva megsértése, és Ukrajnának joga van megvédeni és visszaszerezni szuverén területét.
Bár mindkét fél független maradt politikai döntéseiben, útjaik azonos irányvonalak mentén közeledtek egymáshoz: egyfelől az ukrán hadsereg és gazdaság támogatása, másfelől az orosz hadigépezet megbénítására irányuló szankciók nyomása.
Az Egyesült Államok, a katonai felszerelések világszínvonalú gyártója, elsősorban arra összpontosított, hogy Kijevet ellássa a megszálló orosz erők visszaveréséhez szükséges fejlett fegyverekkel, a kormányadatok szerint a háború kezdete óta több mint 64 milliárd dollár (59 milliárd euró) értékű katonai támogatást nyújtva. Az adományok között szerepeltek nagy hatótávolságú ATACMS rakéták és Patriot légvédelmi rendszerek.
Az EU és a tagállamok szintén nyújtottak katonai segélyt, 43,5 milliárd euró értékben, de jelentős fennakadásokba ütköztek, például a 2024 márciusáig egymillió tüzérségi lövedék szállítására vonatkozó célt nem érték el, és egy 6,6 milliárd eurós keretet Magyarország még mindig blokkol.
A pénzügyi, gazdasági és humanitárius támogatások terén a blokk nagyobb sikereket ért el: 57,8 milliárd eurót már folyósítottak, és további összegek vannak előkészítés alatt.
Ezekkel az erőfeszítésekkel párhuzamosan az atlanti partnerek a G7-ek szintjén több úttörő kezdeményezésben is társvezetőként működtek közre, mint például az orosz nyersolaj árplafonja és egy 50 milliárd dolláros (45 milliárd eurós) kölcsön Kijev számára, amelynek fedezetéül Oroszország befagyasztott vagyonát fogják használni.
Ez a szimmetria egyik napról a másikra összeomolhat, ha Trump győz, beváltja fenyegetését, és visszavonja az amerikai segítségnyújtást.
"Ez nagy problémát okozna, mert Európa nem áll készen arra, hogy átvegye az irányítást. És ez azt jelenti, hogy három, négy, hat hónapon belül Ukrajnának nem lesz elég nyersanyaga a háború folytatásához" - mondta Sven Biscop, az Egmont Intézet igazgatója egy interjúban.
"Bízom abban, hogy bármi is történik az amerikai választásokon, az Európai Unió ki fog tartani Ukrajna mellett. A kérdés azonban az, hogy mi lesz a stratégiánk vége" - tette fel a kérdést Biscop.
"Egyelőre csak egy kicsit adunk nekik ma, egy kicsit holnap, épp eleget, de nem a terület felszabadításához, hanem a vonal megtartásához. És valahogy úgy tűnik, abban reménykedünk, hogy végül Putyin feladja, de nem fogja feladni. Szóval stratégiára van szükségünk".
Brüsszelben kevesen hisznek abban, hogy az EU közbeléphet és pótolhatja Washington hirtelen hiányát. A stagnáló gazdasággal, a gyengébb védelmi iparral és a szélsőjobboldali pártok térnyerésével a blokknak nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy egyedül viselje a teljes terhet.
Ez a felismerés tavaly került előtérbe, amikor a 60 milliárd dolláros csomag elakadt az amerikai kongresszusban, és az EU komolyan fontolóra vette az amerikai kivonulás forgatókönyvét. "Be tudja-e Európa tölteni az USA által hagyott űrt? Nos, Európa természetesen nem tudja helyettesíteni az Egyesült Államokat" - ismerte el akkor Josep Borrell főképviselő.
Hasonló aggodalom nyomasztja az uniós tisztviselőket és diplomatákat, ahogy a választások időpontja egyre közeledik, és a közvélemény-kutatások holtversenyt mutatnak Trump és ellenfele, Kamala Harris között, aki azt ígérte, hogy "erősen kiáll" Ukrajna mellett, és folytatja a G7-ek erőfeszítéseit a Kreml megszorítására.
Eközben Trump kerülte a hosszú távú kötelezettségvállalásokat, és inkább arról beszélt, hogy egyezséget köt a háború gyors befejezése érdekében, anélkül, hogy részleteket közölt volna arról, hogy az egyezség mit tartalmazna. A Trump-kampány nem válaszolt a megkeresésre.
"Azt hiszem, ha győzünk, akkor szerintem nagyon gyorsan megoldjuk" - mondta Trump szeptember végén, miután találkozott Zelenszkijjel. "De tudja, a tangóhoz ketten kellenek".
Ezek a szavak felvetik a félelmet, hogy ha Trumpnak nem sikerül megvalósítania az alkut, amelyet szigorúan tranzakciós jellegűnek ír le, akkor magára hagyja Ukrajnát - Európát pedig az űr betöltésére kényszeríti.
"Egy esetleges második Trump-elnökség megnehezítheti azt a szoros transzatlanti partnerséget, amelyet a Biden-kormányzat az EU-val közösen igyekezett kialakítani. Szükségtelen súrlódásokat okozhat az együttműködésben akkor, amikor a legkevésbé van rá szükségünk, különösen a NATO-n belül" - mondta David McAllister néppárti EP-képviselő, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke az Euronewsnak adott nyilatkozatában.
"Mindazonáltal meg kell találnunk a módját annak, hogy a választások eredményétől függetlenül a lehető legszorosabbak maradjanak a kapcsolatok, hogy "tűzálló" legyen az EU-USA kapcsolat"."