Az Európai Parlament szűk többséggel hagyta jóvá az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikájának széles körű reformját. Az új jogszabály alapvetően változtatja meg az EU-nak erre a területre vonatkozó joganyagát.
A lépést bizonytalanság előzte meg a jobb- és baloldali ellenvélemények növekvő ereje miatt, amely azonban nem tudta kisiklatni a nagy jelentőségű szavazást. Az ülést rövid időre félbeszakították a tüntetők, akik tiltakoztak a lépés ellen.
Az úgynevezett Új Migrációs és Menekültügyi Paktum, amely öt különálló, de egymásba fonódó jogszabályból áll, a tagállamoktól vár végső jóváhagyásra, ami a hónap végén várható.
Az Új Paktum kollektív és kiszámítható szabályokat irányoz elő a menedékkérők befogadásának és áthelyezésének kezelésére, amely politikailag robbanásveszélyes kérdés, és a 2015–2016-os migrációs válság óta visszatérő feszültségforrás, meghiúsítva az európai szintű közös megegyezésre irányuló folyamatos kísérleteket.
Az először 2020 szeptemberében bemutatott reform célja, hogy a migráció kezelésének minden aspektusát összefogja, beleértve a menedékkérők azonosítását, a felgyorsított határeljárásokat és a menekültek letelepítését. Legfőbb újdonsága a „kötelező szolidaritás” rendszere, amely biztosítja, hogy minden ország méretétől és elhelyezkedésétől függetlenül hozzájáruljon a Dél-Európára nehezedő nyomás enyhítéséhez.
Az Európai Bizottság ambiciózus javaslata több száz oldalas volt, és számtalan összetett kérdést érintett, mint például az alapvető jogok, a kísérő nélküli kiskorúak helyzete, az adatvédelem, a pénzügyi hozzájárulások, a fogvatartási idők és a nemzetbiztonság, ami lelassította a jogalkotási folyamatot.
A Parlament és a tagállamok a Tanácsban éveket töltöttek az Új Paktum vitájával és módosításával, elmélyítve az amúgy is összetett jogszabályok bonyolultságát. A tárgyalások különösen nehézkesek voltak a Tanácsban, ahol az országok földrajzi, gazdasági és ideológiai szempontból ellentétes nézeteket vallottak.
A nagy tét tudatában a képviselők átvették a kezdeményezést és egységesítették álláspontjukat, miközben türelmetlenül várták, hogy a Tanács kövesse példájukat. A két intézmény közötti kemény tárgyalások több fordulón keresztül tartottak, és december 20-án napkeltével zárultak le. Azon a napon Roberta Metsola „e mandátum valószínűleg legfontosabb jogalkotási megállapodásáról” beszélt, amely „10 éve készül”.
A Parlament szerdán jóváhagyta ezt a kompromisszumot, bár az eredetileg vártnál kisebb különbséggel. A mainstream pártok szívesen hivatkoznak a reformra a júniusi választási kampányukban, mivel úgy vélik, hogy ez megmutathatja a polgároknak, hogy "az EU teljesíti, amit vállalt".
Ám, hogy a reform beváltja-e a magas szintű elvárásokat, annak megválaszolása időbe telik: a törvények átlagosan két év alatt lépnek életbe.
Jelentős, de vitatott reform
Lényegében az Új Paktum a migráció minden belső aspektusának mindenre kiterjedő átdolgozása, vagyis mindaz, ami akkor történik, amikor egy menedékkérő eléri a blokk területét. Ezzel szemben a külső dimenziót a szomszédos országokkal, például Tunéziával, Mauritániával és Egyiptommal kötött, testre szabott megállapodások szabályozzák, hogy megelőzzék a szabálytalan érkezéseket.
Az EU-hoz tavaly 1,14 millió nemzetközi védelem iránti kérelem érkezett, ami hétéves csúcs, és 380 ezer szabálytalan határátlépést regisztráltak, ezek fele a közép-mediterrán útvonalon.
Lényeges, hogy a reform nem változtat a régóta fennálló "dublini elven", amely szerint a menedékkérelemért először az első érkezési országot terheli a felelősség.
Az Új Paktumban szereplő öt törvény, amelyet szerdán hagytak jóvá a képviselők:
Az átvilágítási rendelet beutazás előtti eljárást irányoz elő a menedékkérő profiljának gyors vizsgálatára, és olyan alapvető információk gyűjtésére, mint az állampolgárság, életkor, ujjlenyomatok és arckép. Egészségügyi és biztonsági ellenőrzésekre is sor kerül.
A módosított Eurodac-rendelet frissíti az Eurodac nevű nagyméretű adatbázist, amely a szűrési folyamat során gyűjtött biometrikus bizonyítékokat tárolja. Az adatbázis a kérelmek számlálásáról áttér a kérelmezők számlálására, és megakadályozza, hogy ugyanaz a személy több keresetet nyújtson be. Az ujjlenyomatok gyűjtésének alsó korhatára 14-ről 6 évre csökken.
A módosított menekültügyi eljárási rendelet (APR) két lehetséges lépést ír elő az igénylők számára: a hagyományos menekültügyi eljárást, amely hosszadalmas, és egy gyorsított határeljárást, amely maximum 12 hétig tart. A határeljárás azokra a migránsokra vonatkozik majd, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, félrevezető információkat szolgáltatnak, vagy olyan országokból érkeznek, ahol alacsony az elismerési arány, mint például Marokkó, Pakisztán és India. Ezeket a migránsokat nem engedik be az ország területére, ehelyett a határon lévő létesítményekben tartják őket, ami a „belépés megtiltásának jogi fikcióját” hozza létre.
A menekültügyi és migrációkezelési rendelet (AMMR) létrehozza a „kötelező szolidaritás” rendszerét, amely három lehetőséget kínál a tagállamoknak a migrációs áramlások kezelésére: bizonyos számú menedékkérő áthelyezése, 20 000 euró kifizetése minden olyan kérelmező után, akit nem hajlandó áthelyezni, vagy finanszírozni a frontországok határvédelmét. Brüsszel évi 30 000 áttelepítést tűz ki célul, de ragaszkodik ahhoz, hogy a rendszer egyetlen országot sem kényszerítsen arra, hogy menekülteket fogadjon be, amíg azok a másik két lehetőség valamelyikén keresztül hozzájárulnak a közös terhekhez.
A Válságrendelet kivételes szabályokat ír elő, amelyek akkor lépnek életbe, ha a blokk menekültügyi rendszerét a menekültek hirtelen és tömeges érkezése fenyegeti, mint a 2015-2016-os válság idején, vagy egy vis maior helyzet, például a COVID-19 világjárvány. Ilyen körülmények között a nemzeti hatóságok szigorúbb intézkedéseket alkalmazhatnak, beleértve a hosszabb nyilvántartásba vételi és őrizetbe vételi időszakokat is, a Bizottság pedig felhatalmazást kap arra, hogy további „szolidaritási” intézkedéseket kérjen.
A vita kezdete óta az Új Paktumot bírálták civil szervezetek, emberi jogi képviselők és jogi szakértők, akik arra figyelmeztetnek, hogy a közös, kiszámítható szabályokra irányuló erőteljes nyomás az alapvető jogok rovására mehet.
A fő aggodalomra a gyorsított határeljárás ad okot: bár az uniós tisztviselők azt állítják, hogy ez a rövidebb eljárás egyértelmű határidőket szab a kérelmezőknek és csökkenti a hatóságok adminisztratív lemaradását, a humanitárius szervezetek vitatják ezt, szerintük ezzel az EU megtagadja a menedékkérőktől az igazságos és teljes körű elbírálást, és növeli a deportálás esélyeit.
"Az Európai Parlamentnek magasabb mércét kellene felállítania a humánus és fenntartható közös menekültügyi politika számára" - mondta az Amnesty International a szerdai szavazás előtt. "Ez a javaslatcsomag azonban szégyenletesen azt kockáztatja, hogy több embert, köztük gyermekes családokat, de facto fogva tartanak az EU határain, megtagadva tőlük védelmi szükségleteik igazságos és teljes körű felmérését."
A kitoloncolás azonban korántsem egyszerű, hiszen más országok jóindulatán múlik, hogy visszafogadják-e azokat a migránsokat, akiknek kérését elutasították. 2023 utolsó negyedévében a 105 000 nem uniós állampolgár közül, akiknek esetében elrendelték a kitoloncolást, mindössze 28 900-at küldtek vissza.