Mennyire ijeszti el az embereket az Európai Unió intézményeiben használatos szakzsargon? Az olyan kifejezések, mint a “modalitás”, a “trilógus”, vagy az “implementáció”? Mekkora előnyhöz juttatja az életidegen hivatali nyelvezet az átlagember nyelvén fogalmazó populistákat? Erről vitakoztak az Euronews Network című műsorának vendégei.
Diego Marani, író és műfordító, az Europanto című könyv szerzője úgy fogalmazott, neki nincs ellenére a különböző nyelvek keverése, de csak amennyiben az segíti a megértést. Marani szerint nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió maga is egy – viszonylag – új vívmány, amely természetes, hogy új fogalmakat, szavakat eredményez.
Dennis Abbott, az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának szóvivője úgy látja, a problémát igazából az okozza, hogy az angol uniós szakzsargonban használt szavak jó része francia eredetű, vagy nagyon gyakran a kettő keveréke, és ez nem igazán működőképes.
Doris Pack, az Európai Parlament kulturális bizottságának elnöke, az Európai Néppárt képviselője szerint bár úgy tűnik, az uniós szakzsargon által felfújt burokból lehetetlen kitörni, meg kell próbálni. Ő például soha nem használ bonyolult szakkifejezéseket a válaszókerületében: igyekszik kerülni az átlagemberek számára érthetetlen kifejezéseket.