Újabb vámot jelentett be Trump: előbb pénteken 10, szombaton pedig 15%-os rátával, az egész világra kiterjedően. Pénteken a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellesenek mondta ki az elnök által korábban kivetett vámokat, erre reagált az újabb, enyhébb, ám globális vámokkal Trump.
Donald Trump amerikai elnök közölte, hogy azonnal bevezet egy új, 15 százalékos globális vámot, miután a Legfelsőbb Bíróság pénteken kimondta: átfogó vámjaival túllépte a végrehajtó hatalom jogköreit.
A republikánus többségű bíróság, aminek 3 tagja is Trump elnöksége alatt került be a testületbe, pénteken 6–3 arányú döntéssel megsemmisítette azokat a kiterjedt vámokat, amelyeket Trump egy rendkívüli jogköröket biztosító törvény alapján vetett ki. Ezzel komoly csapást mért az elnök egyik kulcsfontosságú gazdaságpolitikai kezdeményezésére. Az elnök azért beszélt „már érvényben lévő" vámokról, mert a bíróság határozata több vámtételt nem semmisített meg, például azokat, amiket a nemzetbiztonságra hivatkozva vetettek ki.
A döntés középpontjában azok a vámok állnak, amelyeket a Nemzetközi Rendkívüli Gazdasági Jogkörökről szóló, 1977-es törvényre (IEEPA) hivatkozva vezettek be. Ezt a jogszabályt jellemzően szankciókra és egyéb gazdasági eszközökre használják, Trump azonban a vámpolitikája hivatkozási alapjaként is felhasználta. Más amerikai elnökök számos alkalommal éltek már ezzel a törvénnyel, de vámok kivetésére elsőként Trump alkalmazta.
Az elnök azt is közölte, hogy nem aggasztja a bíróság döntése, szerinte ugyanis az amerikai Legfelsőbb Bíróság határozata „mindössze az IEEPA egy konkrét alkalmazását semmisítette meg”.
„Ezért használhatjuk a többi törvényt, más vámkivetési jogalapokat is, amelyeket szintén megerősítettek, és teljes mértékben megengedettek.”
A bíróság döntését megelőző pereket elindító emberekről (főleg demokrata érzelmű államok vezetőiről és különböző vállalkozások irányítóiról) Trump így beszélt a sajtótájékoztatón:
JD Vance alelnök az X-en adott hangot csalódottságának a Legfelsőbb Bíróság „törvénytelen” döntése miatt.
„A Legfelsőbb Bíróság ma úgy döntött, hogy bár a Kongresszus felhatalmazta az elnököt az ’import szabályozására’, valójában nem is így gondolta” – írta bejegyzésében a közösségi oldalon.
A Kongresszus és a végrehajtó hatalom összecsapása
Többségi indoklásában a bíróság rámutatott: az amerikai alkotmány „nagyon egyértelműen” a Kongresszusra ruházza az adók – köztük a vámok – kivetésének jogát, nem pedig az elnökre. John Roberts főbíró azt írta: az alkotmány megalkotói nem a végrehajtó hatalomra bízták az adókivetés jogát.
A döntés nem akadályozza meg a Fehér Házat abban, hogy más törvények alapján vessen ki vámokat, ezek az eljárások azonban általában szigorúbb formai követelményekhez kötöttek, lassabbak, illetve a bevethető intézkedések körét tekintve is szűkebbek, mint az a rendkívüli felhatalmazás, amelyre Trump eddig támaszkodott.
A kormányzati tisztviselők ugyanakkor abban bíznak, hogy más jogalapok segítségével fenn tudják tartani Trump agresszív vámpolitikáját.
Milyen „egyéb” jogi eszközök maradtak még?
Az amerikai elnök számára rendelkezésre álló alternatív jogi eszközök közül a legfontosabbak minden jövőbeli vámterv szempontjából az 1974-es kereskedelmi törvény 301. és 122. szakasza. Mindkét rendelkezés lényegesen szigorúbb korlátokat tartalmaz, mint az IEEPA, így a Trump-kormányzat a jövőben szűkebb eszköztárral dolgozhat majd.
A 301. szakasz – amely formálisan az 1974-es kereskedelmi törvény III. fejezetének része, „Jogorvoslat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben” címmel – felhatalmazza az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjének hivatalát (USTR), hogy „kivizsgálja és szankcionálja azokat a külföldi kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek sértik az amerikai kereskedelmi megállapodásokat, vagy terhet rónak az Egyesült Államok kereskedelmére”.
Ha az USTR arra a következtetésre jut, hogy egy külföldi kormány magatartása indokolhatatlan vagy diszkriminatív, megtorló vámokat vethet ki, vagy megvonhat kereskedelmi engedményeket.
Lényeges korlát, hogy a kereskedelmi megállapodásokat nem érintő ügyekben az USTR-vizsgálatok rendszerint 12 hónapos határidővel futnak, vagyis a vámok nem vezethetők be villámgyorsan. A 301. szakasz például nem tenne lehetővé egy azonnali, 50 százalékos vámot a brazil importtermékekre.
A 122. szakasz ezzel szemben gyorsabban alkalmazható, de időben korlátozott. A rendelkezés felhatalmazza az amerikai elnököt, hogy legfeljebb 15 százalékos ideiglenes importvámokat, illetve kvótákat vezessen be legfeljebb 150 napra, ha az Egyesült Államok alapvető nemzetközi fizetési problémákkal szembesül – például súlyos fizetésimérleg-hiánya van vagy a dollár gyors leértékelődéssel néz szembe.
A szabályt azt követően fogadták el, hogy Richard Nixon amerikai elnök 1971-ben az Ellenséggel való kereskedésről szóló törvényre hivatkozva ideiglenes, 10 százalékos importvámot vetett ki; a Kongresszus ezzel próbálta szűkebb formában, de mégiscsak törvénybe foglalni azt a rendkívüli vámkivetési felhatalmazást.
Előzetes vizsgálatra nincs szükség ebben az esetben, ami gyors kormányzati lépéseket tesz lehetővé – a vámok azonban automatikusan megszűnnek 150 nap után, hacsak a Kongresszus nem szavaz a meghosszabbításukról.
A két rendelkezés korlátai óriási jelentőséggel bírnak a kormány ambíciói szempontjából. Trump pénteki, látszólag magabiztos fellépése ellenére Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter korábban már elismerte, hogy ezek az alternatív módszerek „nem olyan hatékonyak és nem olyan erősek”, mint az IEEPA.
Perek sora a vámok által érintett cégektől
Az ügyben főként demokrata érzelmű államok egy csoportja, valamint a kis importőröktől a nagy kiskereskedelmi láncokig terjedő vállalkozások nyújtottak be keresetet, arra hivatkozva, hogy a rendkívüli helyzetekre vonatkozó törvény nem ad felhatalmazást vámok kivetésére, és hogy Trump lépése nem felel meg a bevett jogi teszteknek.
Trump ismételten úgy állította be a vitát, mintha gazdasági programjának létkérdése lenne, noha a felmérések szerint a vámok nem túl népszerűek, miközben a választók egyre inkább aggódnak a megélhetési költségek miatt.