Jürgen Habermas nemcsak a kortárs német filozófia és szociológia legnagyobb hatású gondolkodóinak egyike volt, hanem globális szinten is az egyik legjelentősebb alakja volt mindkét tudományágnak.
96 éves korában meghalt Jürgen Habermas filozófus és szociológus. A hírt a Suhrkamp Kiadó közölte. Jürgen Habermast a kortárs német filozófia egyik legfontosabb alakjának és a Frankfurti Iskola egyik legismertebb képviselőjének tartották.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Élete fő témája: a nyelvi kommunikáció
1929-ben Düsseldorfban született farkastorokkal, és bár megoperálták, Jürgen Habermas később azt mondta, hogy ez az elváltozás egész életében hátráltatta, ezért is tette a nyelvi kommunikációt kutatásai központi témájává.
Habermas apja a náci időszakban az NSDAP tagja volt, ő maga pedig tízévesen a Hitlerjugend előkészítő szervezetéhez, az úgynevezett Jungvolkhoz tartozott.
1953-ban a Frankfurter Allgemeine hasábjain megjelent cikkében Habermas felháborodottan bírálta Martin Heidegger 1935-ös előadásainak kiadását, mert azokban utalás történt a nemzetiszocializmus „belső igazságára és nagyságára”. Ugyanakkor a Heidegger-féle filozófia és politika teljes szétválasztása mellett érvelt.
Habilitációs dolgozatának, amelyet 1961-ben Marburgban nyújtott be, a „Strukturwandel der Öffentlichkeit” (A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása) címet adta. Miután néhány évet a heidelbergi egyetemen töltött, 1964-ben Habermas átvette Max Horkheimer filozófiai és szociológiai tanszékét a frankfurti egyetemen.
1968-ban támogatta a diáklázadást, de elutasított mindenféle radikalizálódást és erőszakot.
1971-től Starnbergben, később visszatérés Frankfurtba
1971-ben a filozófus a München melletti Starnbergben működő, a tudományos-technikai világ életfeltételeit kutató Max Planck Intézethez került, és ezt követően ott élt. Főművének az 1981-ben megjelent „A kommunikatív cselekvés elmélete” számít. Később visszatért a Frankfurti Egyetemre.
1955-ben vette feleségül Ute Wesselhoeftot, három közös gyermekük született.
Habermas nemzetközi hírnevet szerzett mint Adorno és Horkheimer kritikai elméletének megújítója. A Frankfurti Iskola utolsó még élő képviselőjeként a legvégsőkig nyilvánosan véleményt formált aktuális politikai kérdésekről.
A Frankfurti Iskola olyan befolyásos szociálfilozófusok, szociológusok és kultúrkritikusok csoportja volt, akik az 1920-as évektől kezdve a frankfurti Társadalomkutató Intézetben dolgoztak. Ők alakították ki az úgynevezett kritikai elméletet, amely a társadalom, a politika és a kultúra elemzésével gyakran kérdőjelezi meg a fennálló hatalmi struktúrákat, ideológiákat és az elnyomás különböző formáit.