Európa népessége nagyon eltérően alakul: az EU lakossága 2100-ra 53 millióval fogyhat. A szakértők a bevándorlás szerepét emelik ki. 2100-ban minden harmadik európai 65 év feletti lesz.
Csökken a termékenységi ráta, és öregszik a népesség Európában. Az Eurostat legfrissebb előrejelzése szerint az uniós népesség 2025 és 2100 között 11,7%-kal zsugorodhat. A lakosság száma 452 millióról 399 millióra esik, vagyis a következő század elejére 53 millióval lesznek kevesebben. Az előrejelzés a lehetséges migrációt is figyelembe veszi.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az előre jelzett népességváltozás Európa-szerte erősen eltérő képet mutat. Egyes országokban 2100-ra a mostaninál nagyobb lesz a lakosság, sok államban viszont csökkenés várható.
Mely országok néznek szembe a legnagyobb népességfogyással, és melyekben várható növekedés? Mi magyarázza ezeket az országok közötti különbségeket? Miért nő egyes népességek száma, míg másoké csökken?
A vizsgált 30 európai országból 12-ben népességnövekedésre, 18-ban pedig visszaesésre számítanak 2100-ig.
A legnagyobb, 30%-ot meghaladó visszaesés Lettországban (33,9%), Litvániában (33,4%), Lengyelországban (31,6%) és Görögországban (30,1%) várható. Ez azt jelenti, hogy ezekben az országokban a század végére minden tíz lakosból több mint három „eltűnhet”.
Több mint 20%-os a csökkenés Bulgáriában (28%), Horvátországban (27%), Szlovákiában (26,7%), Romániában (24,3%), Olaszországban (24%) és Magyarországon (22,5%). Ez nagyjából azt jelenti, hogy ezekben az országokban minden negyedik lakos „eltűnik”, ami rendkívül jelentős visszaesés.
10 és 20% közötti népességfogyásra számítanak Portugáliában (19,3%), Észtországban (19,1%), Csehországban (11,5%), Finnországban (10,7%), Szlovéniában (10,6%) és Németországban (10,6%).
Ezzel szemben három európai országban 25% feletti növekedés várható, jóllehet lakosságuk viszonylag kicsi: Luxemburgban (36,4%), Izlandon (27,1%) és Máltán (26%).
Svájcban (16,9%), Írországban (14,6%), Norvégiában (11,8%) és Svédországban (10%) is több mint 10%-kal nőhet a népesség.
„Döntően a múltbeli és a várható migrációs ráták alakítják”
„Ezeket a különbségeket elsősorban a múltbeli és a várható migrációs ráták közötti eltérések, valamint a korstruktúra különbségei magyarázzák” – mondta az Euronews Healthnek Tomas Sobotka, a Bécsi Demográfiai Intézet (Vienna Institute of Demography) igazgatóhelyettese.
„Azokban az országokban, ahol az elmúlt évtizedekben alacsony volt a termékenység, és sokan vándoroltak ki, a népesség korösszetétele idősebb: kevés a fiatal, különösen a gyermekvállalási korban lévő korosztály.”
Sobotka rámutatott, hogy a népesedési folyamatok közötti különbségeket a termékenységi ráták eltérései is befolyásolják, de „jóval kisebb mértékben”. A déli európai országokban jelenleg is alacsonyabb a termékenység, és várhatóan a jövőben is alacsonyabb marad, mint Európa más részein.
Anne Goujon, a Bécsi Demográfiai Intézet munkatársa szintén úgy vélte, hogy a különbségek fő oka a természetes népmozgalom és a vándorlási egyenleg közötti viszony.
„Bár minden uniós országban alacsony a termékenység, azok az államok, amelyekben tartós a bevándorlás, még 2050 után is növekedhetnek az alacsony termékenység ellenére is (például Luxemburg és Málta), míg azok az országok, ahol alacsony a termékenység és gyengébbek a bevándorlási beáramlások, illetve negatív a vándorlási egyenleg, többnyire népességcsökkenéssel szembesülnek (például Lettország, Litvánia és Lengyelország)” – mondta az Euronews Healthnek.
A termékenység és a halandóság szerepe korlátozott
Dmitri Jdanov, a Max Planck Demográfiai Kutatóintézet munkatársa szerint három fő tényező magyarázza a népesedési folyamatokat: a halandóság, a termékenység és a migráció.
Elmondása szerint a jelenlegi termékenységi szint még a jelenlegi népességszám fenntartására sem elegendő, így migráció nélkül elkerülhetetlen a természetes fogyás. Az országonként eltérő halandósági szintek ebben az előrejelzésben önmagukban nem elég nagyok ahhoz, hogy a népesedési folyamatok közötti különbségeket megmagyarázzák.
„A migráció az egyetlen tényező, amely képes biztosítani a népességnövekedést Európában. Természetesen a migrációval kapcsolatos feltételezések országonként eltérnek” – mondta az Euronews Healthnek.
A „nagy négyesből” csak Spanyolország népessége nő
Az EU gazdasági és népességi értelemben vett „nagy négyeséből” Spanyolország az egyetlen ország, ahol 2100-ra népességnövekedés várható, bár mértéke mindössze 1,3%.
Franciaország lakossága előrejelzések szerint enyhén, 2,5%-kal csökken. Németországban (10,6%), különösen pedig Olaszországban (24%) ennél jóval nagyobb visszaesésre számítanak.
„Spanyolország az elmúlt három évtizedben rendkívül erős bevándorlási hullámot élt át, ami a rendkívül alacsony termékenységi ráta ellenére is gyors népességnövekedést eredményezett” – mondta Sobotka.
Hangsúlyozta, hogy Franciaországban a termékenységi ráta magasabb, mint a legtöbb uniós országban, és a valamivel magasabb termékenység, a fiatalabb korstruktúra és a mérsékelt bevándorlás együtt várhatóan nagyjából stabilan tartja az ország népességét.
Sobotka szerint Olaszországban az alacsony termékenység és az erősen elöregedett népesség játszik döntő szerepet a visszaesésben.
Változik a népességi rangsor: Spanyolország megelőzi Olaszországot
A népességre vonatkozó előrejelzések a legnépesebb országok rangsorát is átrendezik 2025 és 2100 között.
A leglátványosabb változás, hogy Spanyolország várhatóan megelőzi Olaszországot, és a harmadik legnépesebb országgá válik. Olaszország lakossága a század végéig mintegy 15 millió fővel csökkenhet, miközben Spanyolországé nagyjából félmillióval nő.
A 30 vizsgált ország közül Svájc (a 15. helyről a 10.-re), Írország (a 21.-ről a 17.-re) és Norvégia (a 19.-ről a 16.-ra) lép előre a legtöbbet a rangsorban. Ezzel szemben Bulgária (a 16. helyről a 20.-ra), Portugália (a 10.-ről a 13.-ra) és Görögország (a 12.-ről a 15.-re) kerülnek a legnagyobb mértékben hátrébb.
Egyenlőtlen népesedési trendek Európa-szerte
A népesség várható alakulása 2025 és 2100 között nem követ egyenes vonalat Európában. Egyes országokban egy ideig még növekszik a lakosság száma, mielőtt csökkenni kezdene. Így a század végére elért szint lehet alacsonyabb, de akár magasabb is a 2025-ösnél.
Ha a 2025-ös népességszintet 100-as indexnek vesszük, az egyes országok demográfiai pályái nagyon eltérnek egymástól, különböző növekedési és visszaesési mintázatokat mutatva. Az EU egészében például várhatóan már 2040-re a jelenlegi szint alá csökken a lakosság száma. Spanyolországban viszont 2055-ig mintegy 10%-os növekedésre számítanak, majd 2100-ra a népesség létszáma visszaesik, és mindössze 1%-kal haladja meg a 2025-ös szintet.
Vannak ugyanakkor olyan országok is, ahol a népesség a teljes időszakban folyamatosan csökken. Olaszországban ez a visszaesés jóval meredekebb, Németországban viszont lassabb, fokozatosabb.
2100-ra minden harmadik európai 65 év feletti lesz
Az egyes korcsoportok arányát vizsgálva az látszik, hogy az uniós népesség 2100-ra jelentősen elöregszik. Az EU-ra vonatkozó fenti grafikon ezt a lassú, de alapvető demográfiai átalakulást szemlélteti.
A 85 éves és idősebb korosztály aránya várhatóan több mint a háromszorosára nő: a 2025-ös 3,2%-ról 2100-ra 10,8%-ra. Vagyis a század végére több mint minden tizedik európai ebbe a korcsoportba tartozik majd.
A 66 és 84 év közöttiek aránya is emelkedik, 17,6%-ról 21,8%-ra. Együttvéve a 65 év felettiek a jelenlegi ötöd helyett 2100-ra már szinte minden harmadik európait teszik majd ki.
Ezzel párhuzamosan az összes fiatalabb korcsoport aránya csökken. A 31 és 65 év közötti, munkaképes korú népesség – az európai gazdaságok gerince – várhatóan a teljes lakosság 47,8%-áról 40,5%-ára esik vissza.