Kiállított művek: Farah Pahlavi a 70-es években vásárolt amerikai és európai modern műgyűjteménye, amelyet a forradalom óta többnyire elzárva tartanak
Miközben a közel-keleti feszültségek közepette Teherán utcáit amerikaellenes óriásplakátok és poszterek borítják, az irániak mégis ellátogattak egy háborúellenes kiállításra a város egyik vezető múzeumában.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A „Art and War” (Művészet és háború) című tárlaton Roy Lichtenstein, Robert Indiana és James Rosenquist művei láthatók. A hatvanas évek pop-art stílusában készült alkotásokat közös háborúellenes mondanivalójuk miatt válogatták össze.
A bemutatott művek a múzeum jelentős amerikai és európai modern gyűjteményéből származnak, amelyet az 1970-es években szereztek be Farah Pahlavi, a volt sah felesége kezdeményezésére, és amelyet a forradalom óta nagyrészt elzárva tartanak a nyilvánosság elől.
A háború és a konfrontáció árnyékában a művek különösen megérintették a galériában sétáló fiatal látogatókat. Néhányan hosszasan szemlélték Rosenquist „F-111” című munkáját, egy kollázst, amely egy harci repülőgép törzsét, atomfelhőt és egy gyermekarcot ábrázoló képeken keresztül bírálja Amerika katonai-ipari komplexumát.
Mellette volt látható a „Brattata”, Lichtenstein egyik jellegzetes, képregénypanelekre emlékeztető festménye, amelyen egy vadászgéppilóta lő le egy ellenséges gépet.
„Az amerikai művészeknek mindig is egészen sajátos módjuk volt arra, hogy kifigurázzák a háborút, és ez az, ami mindig lenyűgözött a munkáikban” – mondta Ghazaleh Jahanbin teheráni képzőművész.
„Talán részben – nem is tudom – abból fakad, hogy földrajzilag távol vannak magától a háborútól.”
Az egyik látogató, Mohammad Sadegh Abbasi üdvözölte, hogy ilyen bizonytalan időkben is megrendezték a tárlatot: „A háború és minden nehézség ellenére, amelyet az emberek elszenvednek, a művészet menekülőút a mindenkit sújtó nyomás elől. Másként fogalmazva: a művészet a túlélés eszköze és egyben életforma.”
Kiállítás válaszként a „körülötte zajló eseményekre”
Reza Dabiri-Nejad, a múzeum igazgatója elmondta, hogy az intézmény szándéka szerint a kiállítás a „körülötte zajló eseményekre” adott válaszként jött létre.
A sajtónak úgy fogalmazott: ezért olyan műveket válogattak be, „amelyeket vagy a háború tapasztalata formált, vagy amelyek egy-egy háborúra adott reakcióként születtek”.
A negyvennapos háború idején Iránban a múzeumok és számos más kulturális intézmény zárva tartott. A fegyverszünet óta azonban sok hely ismét megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt.
A múzeumigazgató szerint ugyanakkor a kiállított művek számát tudatosan alacsonyan tartják, hogy ha a háború újra fellángolna, a képeket gyorsan biztonságos raktárba vihessék.
A múzeum modern amerikai és európai művészeti gyűjteményének története önmagában is regényes. Mohammad Reza Pahlavi kormánya az 1970-es évek olajkonjunktúrája idején építtette a múzeumot és vásárolta össze a kollekciót, amikor Irán az Egyesült Államok legszorosabb szövetségese volt a térségben.
A gyűjteményt nagyrészt a sah felesége, Farah Pahlavi volt császárné válogatta össze, a Picassótól és Van Goghtól Mark Rothkón át egészen Francis Baconig terjedő névsorral.
Ám alig két évvel a megnyitó után az 1979-es iszlám forradalom elűzte a sahot, és síita vallási vezetők teokratikus uralma vette kezdetét. A kubista, szürrealista, impresszionista és pop-art remekműveket a múzeum trezorjaiba zárták, és évtizedeken át érintetlenül hagyták, hogy elkerüljék az iszlám értékek megsértését és azt a látszatot, hogy a Nyugat ízlését szolgálják ki.