A világ országai lázasan próbálják megfékezni az örökkévaló vegyi anyagokat, de a brit és uniós szigorítások csak a felszínt karcolják?
Az Egyesült Királyság a legújabb ország, amely tervet mutatott be az úgynevezett örök vegyi anyagok visszaszorítására, ezeket „korunk egyik legsürgetőbb környezeti kihívásának” nevezve.
A hét elején, február 3-án az ország Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Vidékfejlesztési Minisztériuma (DEFRA) közzétette első olyan keretstratégiáját, amely a mindenütt jelen lévő vegyi anyagokkal szemben védi a közegészséget és a környezetet.
A terv értelmében még az idén konzultáció indul annak érdekében, hogy jogszabályban rögzített határértéket vezessenek be a PFAS-vegyületekre Anglia közüzemi ivóvíz-szolgáltatásáról szóló szabályozásban. A kormány, amely ragaszkodik ahhoz, hogy nincs bizonyíték az ivóvízhálózatban a „biztonságos szintet” meghaladó mennyiségben jelen lévő örök vegyi anyagokra, azt állítja, hogy ez megkönnyíti majd a szennyező vállalatok felelősségre vonását a „szabályok megszegéséért”, ha valaha túllépik az engedélyezett szinteket.
Mindez alig néhány héttel azután történt, hogy az EU kötelező monitoring bevezetésével szigorította az örök vegyi anyagokra vonatkozó ivóvíz-szabályokat. A szigorítást azonban mindkét oldalon heves bírálatok érik; egy szakértő „félkész útitervnek” nevezte.
Mik azok az örök vegyi anyagok, és mire használják őket?
A per- és polifluor-alkil anyagok (PFAS-ok) több mint 10 000 mesterséges vegyületet felölelő csoportot alkotnak, amelyeket gyakorlatilag a Föld minden pontján kimutattak, különösen a vizeinkben.
A természetben több mint ezer év alatt bomlanak le, ezért közkeletű nevük örök vegyi anyagok; jelenlétüket a Mount Everest csúcsától kezdve egészen az emberi vérig mindenhol kimutatták.
Ezek a vegyi anyagok az 1940-es években váltak rendkívül népszerűvé víz- és zsírtaszító tulajdonságaik miatt, és főként tapadásmentes edények, vízlepergető textíliák és élelmiszer-csomagolások gyártásához használják őket.
A PFAS-nak való krónikus kitettséget ugyanakkor számos egészségügyi problémával hozták összefüggésbe, többek között bizonyos daganattípusok kockázatának növekedésével és a termékenység csökkenésével. Európában mintegy 12,5 millióan élnek olyan közösségekben, ahol az ivóvizet PFAS-szal szennyezettnek találták.
Hogyan lép fel az Egyesült Királyság az örök vegyi anyagok ellen?
A brit cselekvési terv három pillérre épül: a PFAS-források feltérképezésére, a terjedésük megfékezésére és a kitettség csökkentésére.
Online közleményében a DEFRA közölte, hogy ennek keretében első alkalommal mérik fel teljes körűen az örök vegyi anyagok jelenlétét Anglia torkolataiban és part menti vizeiben, hogy „átláthatóbb képet” kapjanak az ezekre az élőhelyekre leselkedő kockázatokról.
A minisztérium szerint ez alapul szolgálhat további szabályozási lépésekhez, ám arról nem árult el részleteket, hogy ezek pontosan hogyan néznének ki.
A keretrendszer tervezi, hogy mindennapi használati tárgyakon, például élelmiszer-csomagolásokon végeznek vizsgálatokat a PFAS jelenlétének felderítésére, és támogatják a „biztonságosabb alternatívák” fejlesztését. Úgy becsülik, hogy a PFAS-ról való átállás „milliárd fontokat érhet a brit vállalkozásoknak”, arról viszont nem tesznek említést, hogy jut-e kormányzati forrás a kivezetés finanszírozására.
A cselekvési terv nem megy el odáig, hogy betiltsa a PFAS-gyártást, ahogy azt a közeli Franciaország már megtette. Az egyetlen korlátozás, amelynek bevezetését kilátásba helyezik, a tűzoltóhabokban alkalmazott PFAS-ra vonatkozik, tudományos elemzést és nyilvános konzultációt követően.
A terv része egy új, PFAS-szal foglalkozó kormányzati honlap létrehozása is, hogy „javítsák a lakossági tájékozottságot és az átláthatóságot”.
„Félkész útiterv”
Sian Sutherland, az A Plastic Planet és a Plastic Health Council társalapítója több mint egy évtizede kampányol a műanyagokban található vegyi anyagok szigorúbb szabályozásáért.
Az Euronews Greennek azt mondja, hogy a brit, úgynevezett szigorítás „inkább elhalasztott leszámolás, mintsem valódi védőpajzs”.
„Évtizedekkel azután, hogy hagyták a PFAS-t beszivárogni a vízbe, a talajba és a testünkbe, a miniszterek most egy olyan tervet jelentettek be, amely inkább ahhoz hasonlít, mintha a már bekövetkezett baleset után kezdenének tapogatózni egy félkész útiterv után” – teszi hozzá Sutherland.
A szakértő szerint az, hogy sem teljes PFAS-tilalomra, sem végrehajtható határidőkre nem vállalnak kötelezettséget, azt jelenti, hogy a „bürokrácia az egészség elé” és a „konzultáció a védelem elé” kerül.
Jobb-e az EU hozzáállása az örök vegyi anyagokhoz?
Múlt hónapban, január 12-én az Európai Unió szigorította a PFAS-szal szembeni védelmet, és most először teszi kötelezővé valamennyi tagállam számára, hogy mérjék a szennyezés szintjét az ivóvízben.
A Bizottság szerint ez a jelentési rendszer „egyszerűbb”, mint az előző Ivóvíz-irányelv alatti, és csökkenti az összegyűjtendő adatok mennyiségét.
Ha a határértékeket túllépik, a tagállamoknak „lépéseket kell tenniük” a PFAS-szint csökkentésére és a közegészség védelmére, miközben a lakosságot is tájékoztatniuk kell.
„Ezek az intézkedések magukban foglalhatják a szennyezett kutak lezárását, a PFAS eltávolítására szolgáló további vízkezelési lépések bevezetését, vagy az ivóvízellátás használatának korlátozását, amíg a túllépés fennáll” – közli a Bizottság.
Sutherland szerint ezek a szabványok legfeljebb arról értesítik az európaiakat, mikor érkezik meg a méreg a csapjukba, de nem akadályozzák meg, hogy továbbra is gyártsák, forgalmazzák és a környezetbe engedjék.
„Több ezer örök vegyi anyag marad forgalomban, egy olyan szabályozási rendszer védelmét élvezve, amely inkább a szennyezést üldözi, mintsem megelőzné” – mondja. „A harmonizált monitoring fontos, de erős, független végrehajtás és a gyártókra kirótt valódi szankciók nélkül a tagállamok úgy is szolgáltathatnak adatokat, hogy azok nem vezetnek hatékony intézkedésekhez.”
Mi hiányzik a brit és az uniós szabályozásból
A környezetvédők egyaránt bírálják a brit és az uniós politikát az örök vegyi anyagok ügyében, elsősorban azért, mert nem irányoznak elő „átfogó, teljes vegyületcsoportra kiterjedő” kivezetést a nem létfontosságú PFAS-felhasználás esetében.
Az EU jelenleg egy „általános korlátozásról” szóló javaslatot vizsgál, amely minden PFAS-t tartalmazó termékre kiterjedne; az indítványt 2022-ben öt ország – Svédország, Dánia, Németország, Norvégia és Hollandia – nyújtotta be.
„A szabályozás továbbra is vegyületről vegyületre halad, miközben több ezer, hasonlóan tartós anyag marad forgalomban” – mondja Sutherland.
„A valódi veszélyt a tartósság jelenti, a politika mégis különálló esetekként kezeli ezeket az anyagokat, ahelyett hogy egyetlen, »örök« szennyező családként tekintene rájuk.”
Sutherland szerint mindkét szigorításból hiányzik a valódi elszámoltathatóság is, és hozzátezi: „Sokkal következetesebben kellene érvényt szerezni a szennyező fizet elvnek, hogy a PFAS-gyártásért felelős iparágak viseljék a monitoring, a kármentesítés és az egészségvédelem költségeit – ahelyett, hogy a terheket a lakosságra és az amúgy is túlterhelt egészségügyi szolgáltatásokra hárítanák.”
A DEFRA nem reagált a bírálatokra az Euronews Green megkeresésére. Az Európai Bizottságot is megkerestük kommentárért.