A túlhalászat és a globális felmelegedés kimeríti óceánjaink élelmiszerkészleteit, de a korallzátonyok helyreállítása évente milliónyi étkezést biztosíthatna.
A korallzátonyok kulcsszerepet kaphatnak a globális éhezés elleni küzdelemben és a világszerte jobb táplálkozás elérésében.
A UNICEF adatai szerint 2024-ben mintegy 2,3 milliárd ember élt közepes vagy súlyos élelmiszer-bizonytalanságban, ami 336 millióval több, mint 2019-ben. Ezzel párhuzamosan a túlhalászat miatt sok zátonyhal-állomány kimerült, a klímaváltozás táplálta felmelegedés pedig „példátlan” korallpusztulást idézett elő.
A Smithsonian Trópusi Kutatóintézet (STRI) új kutatása szerint ugyanakkor ezeknek az állományoknak a helyreállítása és „fenntartható szinten” történő kezelése továbbra is megvalósítható, és megoldást jelenthet az alultápláltság leküzdésére.
A korallzátonyok növelhetik a halhozamokat
A PNAS folyóiratban megjelent tanulmány a világ összes korallzátonnyal rendelkező területének adatait elemezte, többek között a Dominikai Köztársaság, Panama, Jamaica, Kenya, Mauritius, Omán, Jamaica, Madagaszkár, a Fülöp-szigetek és Indonézia esetében.
A kutatók kiszámították, mennyit kellene nőniük a halállományoknak ahhoz, hogy elérjék a „maximális fenntartható hozamot” és az „elég jó hozamot”, valamint hogy a helyreállítás mennyi időt venne igénybe különböző kezelési forgatókönyvek mellett.
Megállapították, hogy a halállományok helyreállásának ideje az adott térségben tapasztalt túlhalászat mértékétől függ, és átlagosan hat évtől akár ötven évig is terjedhet. A kutatók ugyanakkor arra jutottak, hogy világszerte a korallzátonyok csaknem 50 százalékkal növelhetnék a fenntartható hozamokat, ha a halpopulációknak engednék, hogy a maximális termelési szintjük felé regenerálódjanak, ahelyett, hogy a túlhalászat miatt kimerülnének.
Ez 20 ezertől 162 millióig terjedő, fenntartható módon biztosítható többlet étkezést jelenthetne az országoknak, elegendőt ahhoz, hogy évente több millió ember ajánlott tenger gyümölcsei fogyasztását fedezze.
A növekedésből leginkább azok az országok profitálhatnának, ahol jelenleg a legnagyobb az éhezés és a mikrotápanyag-hiány, például Afrika és Délkelet-Ázsia egyes részei.
Jessica Zamborain-Mason, a tanulmány első szerzője szerint: „Eredményeink azt is megerősítik, hogy a zátonyhalászat hatékony nyomon követése és kezelése az élőhelyvédelem határain túlmutató, jelentős és mérhető előnyökkel jár.” „Élelmiszer-biztonsági és közegészségügyi vonatkozásai vannak.”
Helyreállnak valaha a korallzátonyaink?
Egészséges zátonyok és erősebb halállományok elérése nem könnyű feladat. A kutatók szerint ehhez egy olyan, világos stratégiát kellene kidolgozni, amely a halászati gazdálkodás javítását szolgálja.
Azoknak, akik a halászati ágazatban dolgoznak, a helyreállítás időszakában alternatív megélhetést is biztosítani kellhet. Egyes helyszíneken ezekhez a változásokhoz nemzetközi támogatásra lehet szükség.
„A következő kihívás az, hogy olyan konkrét stratégiákat tervezzünk, amelyek egyensúlyba hozzák a természetvédelmet és az emberek megélhetését, és biztosítják, hogy az óceánban rejlő potenciált teljes mértékben kiaknázzuk.” A tanulmány ezt hangsúlyozza.