Kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a megszokásaink megváltoztatására ösztönző klímapolitikák visszavethetik az emberek elszántságát, amellyel most még igyekeznek megóvni természeti környezetüket.
Az életmód megváltoztatását célzó klímapolitikák negatív mellékhatásokkal járhatnak még azok körében is, akik önként vállalják, hogy fenntartható döntéseket hoznak. Márpedig az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint az életmódbeli változtatásoknak óriási a jelentőségük a klímavédelemben: a károsgázkibocsátás például akár 70 százalékkal is csökkenthető lenne ilyen típusú reformokkal 2050-ig.
A Nature Sustainability című folyóiratban megjelent egyik friss tanulmány azonban arra figyelmeztet, hogy az ilyen típusú kezdeményezések sulykolása, például a húsfogyasztás vagy a repülőutak csökkentésének, az autó letételének, a fast fashion kerülésének mantrázása visszájára sülhet el, az embereknek egyszercsak elegük lehet ezekből az elvárásokból, és fellázadhatnak akár saját korábbi döntéseik ellen is.
Bumeráng lesz a klímapolitikákból?
A kutatók több mint háromezres, a német lakosságot demográfiai szempontból reprezentáló mintán végeztek felmérést. A klímapolitikákról és összehasonlításképpen a COVID-19-járvány idején bevezetett szabályokról kérdezték meg az embereket.
A kapott válaszok azt mutatják, hogy a jó szándékkal, de rosszul megtervezett intézkedések még az elkötelezett állampolgárok esetében is kiváltják az úgynevezett „kiszorító hatást”, vagyis, hogy az érzékelt nyomás önkéntelen ellenállást szül.
Az történik ilyenkor, hogy az egyén kontrollal szembeni ellenérzése felülírja a már meglévő motivációját is, amely korábban a zöld váltásra ösztönözte. Például lehet, hogy már most is kerékpározik, tömegközlekedik, és odafigyel otthona fűtésére-hűtésére, de amikor kifejezetten megtiltják, hogy a város bizonyos részeire behajtson autóval, „kifejezetten elutasítóan reagál”.
Klímaváltozás kontra COVID-19
A kutatás azt is egyértelművé tette, hogy a klímaintézkedésekkel szembeni ellenállás sokkal erősebb, 52 százalékkal gyakoribb, mint a pandémia ideján bevezetett intézkedések, amely pedig világszerte „rendkívüli indulatokat” váltottak ki, különösen igaz ez az Egyesült Államokra. Emberek tízezrei tagadták meg ezeknek a szabályoknak a betartását, legyen szó a szájmaszk viseléséről vagy a a személyes távolságtartásról.
Sam Bowles közgazdász, a tanulmány egyik szerzője úgy fogalmazott: „Úgy tűnik, a klímaügy még sokkal rosszabb helyzetbe kerülhet. Az a tudomány és technológia, amely az alacsony szén-dioxid-kibocsátású életmódot lehetővé teszi, már rendelkezésre áll, de a hatékony és politikailag is életképes klímapolitikák társadalmi hatásaival foglalkozó viselkedéstudomány erős lemaradásban van.”
Hogyan erősíthetik a klímapolitikák a zöld értékrendet?
A kutatók szerint ugyanakkor van ok az optimizmusra: a válaszadók között kisebb ellenállást tanúsítottak azok, akik úgy érezték, hogy az adott intézkedés hatékony, nem korlátozza a választási szabadságukat, és nem tolakodik bele a magánszférájukba, főleg nem sérti testi autonómiájukat.
Katrin Schmelz viselkedés-közgazdász és pszichológus, a tanulmány vezető szerzője megjegyzi azt is, hogy van példa jól bevezett intézkedésre Európában. Ilyen például a németországi légi közlekedésben alkalmazott korlátozás: „Németországban kisebb az ellenállás a rövid távú repülőjáratok korlátozásával szemben, mint más intézkedésekkel kapcsolatban. Ennek oka lehet az is, hogy az európai vasúti hálózat megfelelő alternatívát kínál (ami például az Egyesült Államokban nem feltétlenül adott)" - teszi hozzá.
A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a zöld átmenetet érintő politikai döntések háttere rendkívül összetett, és a döntéshozóknak minden tényezőt fel kell mérniük előzetesen ahhoz, hogy el tudják nyerni a lakosság támogatását egy ilyen típusú, a hétköznapokat jelentősen befolyásoló intézkedéshez.