Ezek az önkéntesek azon dolgoznak, hogy megmentsék a Nagyalföldet az elsivatagosodástól.
Nagyapáti Oszkár lemászik birtokán, az Alföldön egy homokos gödör mélyére, és kezével a földbe markol, a talajvíz nyomát keresve, amely az utóbbi években egyre gyorsabban húzódik vissza.
„Sokkal rosszabb, és évről évre csak romlik” – mondja, miközben zavaros folyadék lassan beszivárog a gödörbe. „Hova tűnt ennyi víz? Hihetetlen.”
Nagyapáti aggodalommal figyelte, ahogy Dél-Magyarország, egykor fontos mezőgazdasági térsége, egyre inkább kiszikkad és kiszárad. Ahol egykor sokféle haszonnövény és fűféle borította a földeket, ma széles repedések szabdalják a talajt, és növekvő homokdűnék emlékeztetnek inkább a Szaharára, mint Közép-Európára.
Mi áll Magyarország újonnan kialakuló „félszáraz” térsége mögött?
Az Homokhátság néven ismert térség egyes tanulmányok szerint félszáraznak minősül, ami inkább Afrika egyes részein, az amerikai Délnyugaton vagy az ausztrál Outbackben jellemző, és alig eső, kiszáradt kutak, valamint egyre mélyebbre süllyedő talajvízszint jellemzi.
A European Countryside tudományos folyóirat 2017-es tanulmányában a kutatók „az éghajlati változások, a nem megfelelő területhasználat és a hibás környezetgazdálkodás együttes hatását” jelölték meg a Homokhátság elsivatagosodásának okaként; a tanulmány szerint ez a jelenség a kontinensnek ezen részén egyedülálló.
Azok a területek, amelyeket korábbi évszázadokban rendszeresen elöntött a Duna és a Tisza, az éghajlatváltozással összefüggő aszályok és a gyenge vízvisszatartási gyakorlatok együttes hatására mára szinte alkalmatlanná váltak a növénytermesztésre és a vadon élő állatok számára.
A „vízőrök” küldetésre indultak, hogy megmentsék a térséget
Nagyapáti vezetésével gazdák és más önkéntesek csoportja most azon dolgozik, hogy megóvja a térséget és birtokaikat a teljes kiszáradástól egy erőforrás segítségével, amelyről Magyarország híres: termálvíz.
„Azon gondolkodtam, mit lehetne tenni, hogyan hozhatnánk vissza a vizet, vagy valahogy vizet teremteni a tájban” – mondja Nagyapáti. „Eljött egy pont, amikor úgy éreztem, elég volt. Ennek tényleg véget kell vetni. Így indítottuk el a projektünket, hogy bizonyos területeket elárasszunk, és a vizet az Alföldön tartsuk.”
A „vízőrök” önkéntes csoportjával együtt Nagyapáti tavaly megkezdte a tárgyalásokat a hatóságokkal és egy helyi termálfürdővel, abban bízva, hogy a fürdő felesleges, általában kihasználatlanul egy csatornába ömlő vizét a földjeikre terelhetik. A termálvizet nagyon mélyről, a föld alól nyerik.
Lehet-e a termálvízzel a természetes áradást utánozni?
A vízőrök terve szerint a lehűtött és megtisztított vizet egy 2,5 hektárnyi, mélyebben fekvő terület elárasztására használnák, így utánozva azt a természetes árvízciklust, amelyet a folyók szabályozása megszüntetett.
„Amikor az elárasztás befejeződik és a víz visszahúzódik, 2,5 hektárnyi vízfelület marad ezen a területen” – mondja Nagyapáti. „Ez igencsak meghökkentő látvány lesz a mi száraz vidékünkön.”
A magyarországi Eötvös Loránd Tudományegyetem 2024-es vizsgálata kimutatta, hogy a térségben a felszínközeli levegő szokatlanul száraz rétegei megakadályozták, hogy az érkező viharfrontok csapadékot hozzanak. Ehelyett a frontok eső nélkül vonultak át, erős szelet okozva, amely még tovább kiszárította a felső talajréteget.
A mesterséges elárasztás mikroklímát is teremthet
A vízőrök abban reménykedtek, hogy egyes területek mesterséges elárasztásával nemcsak megemelik a talajvíz szintjét, hanem a felszíni párolgás révén mikroklímát is létrehoznak, amely növelheti a páratartalmat, csökkentheti a hőmérsékletet és a por mennyiségét, valamint kedvezően hathat a környező növényzetre.
Tóth Tamás, magyarországi meteorológus szerint az ilyen vizes élőhelyeknek a környező klímára gyakorolt lehetséges hatása miatt a vízvisszatartás „egyszerűen a kulcskérdés lesz a következő években és a következő generációk számára, mert úgy tűnik, az éghajlatváltozás nem áll meg.
„A légkör tovább melegszik, és ezzel együtt a csapadékeloszlás – az évszakos és az éves is – nagyon hektikussá vált, és várhatóan a jövőben még hektikusabb lesz” – teszi hozzá.
„Mérhetetlen öröm”: a vízőrök gyakorlatba ültették terveiket
Az újabb forró, száraz nyár után a vízőrök több zsilipet lezártak egy csatorna mentén, és a fürdőből átirányított víz lassan gyűlni kezdett az alacsony fekvésű területen.
Néhány hónap elteltével a terület csaknem megtelt. A terület mellett állva december elején Nagyapáti azt mondja, hogy az sekély mocsár, amely kialakult, „lehet, hogy kicsinek tűnik, de számunkra mérhetetlen örömet hoz itt, a sivatagban.”
Szerinte a hozzáadott víz „óriási hatással” lesz nagyjából 4 kilométeres körzetben, „nemcsak a növényzetre, hanem a talaj vízháztartására is. Reméljük, hogy a talajvíz szintje is emelkedni fog.”
Magyarország aszályügyi munkacsoportot hozott létre
Az Alföldön tartós aszályok fenyegetik az elsivatagosodást, vagyis azt a folyamatot, amelyben a növényzet a nagy meleg és a csekély csapadék miatt visszahúzódik. Az időjárás okozta károk a termésben jelentős csapást mértek az ország összesített bruttó hazai termékére, ami arra késztette Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy idén bejelentse egy „aszályügyi munkacsoport” létrehozását a probléma kezelésére.
Miután a vízőrök megtették első lépéseiket a térségükben növekvő probléma enyhítésére, azt mondták, érzékelhető javulást tapasztaltak a talajvíz szintjében, és gyarapodott a növény- és állatvilág az elárasztott terület környékén.
A több mint 30 önkéntesre bővült csoport szeretné kiterjeszteni a projektet egy újabb elárasztott területtel, és reméli, hogy erőfeszítéseik másokat is hasonló lépésekre ösztönöznek a legértékesebb erőforrás megőrzése érdekében.
„Ez a kezdeményezés mindenkinek példát mutathat, egyre több ilyen erőfeszítésre van szükség” – mondja Nagyapáti. „Mi a fürdő vizét fogtuk meg, de bármilyen víz visszatartása, legyen az egy faluban vagy egy városban, óriási lehetőség a vízkészletek pótlására.”