Az alacsony vízállás az embereket aggasztja, de a tónak nem feltétlenül káros az MTA Balaton-konferenciájának előadói szerint. A változás elkerülhetetlennek látszik, úgyhogy ideje elgondolkodni azon, hogy honnan tudunk majd vizet vinni a Balatonba, ha meg akarjuk őrizni a mostani partvonalat.
A mostanában megszokottnál akár másfél méterrel is alacsonyabb lehet a Balaton vízállása az évszázad végére, a jelenlegi állapot már a 40-es évektől kezdve fenntarthatatlanná válik a mostani trendek mellett. Az alacsony vízszint azonban nem feltétlenül jelent ökológiai katasztrófát, sőt, a magas vízállás bizonyos szempontból még rosszabb is a tónak - derült ki az idén 200 éves Magyar Tudományos Akadémia keddi konferenciáján, mely számos szempontból járta körbe azt, hogy mi lesz Közép-Európa legnagyobb tavának jövője.
A konferencia a „Balaton a klímaváltozás tükrében – Viharfellegek a magyar tenger felett?" címet kapta. A baljós felütés ellenére azonban az előadássorozat végére a laikus embernek az lehetett az érzése, hogy nem magának a tónak a jövője van veszélyben, hanem inkább az a kép, ahogyan az emberek fejében él az ideális Balaton. A magyar tengerre komoly változások várnak, és jobb, ha ezekre már most felkészítjük magunkat.
„Vízfátyol a tájon"
Nem véletlenül a vízszinttel kezdtünk, annak várható változásaival ugyanis több előadó is foglalkozott a konferencián. Honti Márk, az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos főmunkatársa például rögtön azzal kezdte, hogy a Balaton szempontjából különösen fontos a vízszint változásait figyelni, mert bár ez a térség legnagyobb tava, sokkal kevesebb víz van benne, mint a riválisaiban.
Honti úgy fogalmazott, hogy a Balaton igazából csak egy vízfátyol a tájon, a kétezres évek elejének nagy aszályai pedig rádöbbentették az embereket arra, hogy mennyire sebezhető. A vízszintszabályozás innentől nem szakmai, hanem politikai ügy lett, aminek komoly visszhangja van a társadalomban is: sokan aggódni kezdenek, amikor azt látják, hogy fogy a víz a tóban.
Pedig ehhez jó lesz hozzászoknunk, 2040 körül ugyanis fenntarthatatlanná válik a Balaton jelenlegi vízszintje a klímaváltozás miatt, legalábbis ha megmaradnak a mostani trendek. 2070 körülre pedig elveszik az a lehetőségünk is, amivel most növelni tudjuk a vízszintet. Jelenleg a Sió-zsilip lezárása fel tudja duzzasztani a tavat, mert meggáltolja a víz elfolyását, de ahogy egyre nagyobb lesz a párolgás, egyre hosszabb ideig kell majd zárva tartani a zsilipet.
Ha tehát azt akarjuk, hogy a tó jelenlegi alakja megmaradjon, és ne zsugorodjon össze a vízfelszín, akkor el kell gondolkodni a vízutánpótlás lehetőségén. Ezt több előadó is felvetette, azzal együtt, hogy egy ilyen megoldásnak óriási költségei lennének, és ha máshogy alakulnak az éghajlatváltozási trendek, még az is lehet, hogy nem is lesz szükség rá. Abban viszont egyetértettek a szakértők, hogy fel kell térképezni azt, hogy honnan lehetne vizet hozni a Balatonba, mert a jelenlegi adatok alapján könnyen előfordulhat, hogy szükség lesz erre.
Nem feltétlen baj, ha alacsonyabb lesz a Balaton vízszintje
A vízszint ingadozására, valamint csökkenésére a társadalomnak is reagálnia kell, méghozzá leginkább azzal, hogy nem esik pánikba tőle. A kétezres évek elejének aszálya nagyjából 50 centiméteres vízszintet jelentett Siófoknál, a következő évtizedekben azonban valószínűleg bőven ez alá is be fogunk menni, akár a mínusz 100 centiméteres vízszint is elképzelhető az évszázad végére.
A társadalom ingerküszöbét tehát lejjebb kell vinni a Balaton vízszintjével kapcsolatban, el kell fogadtatni az emberekkel, hogy ha kevesebb víz van a tóban, az még nem tragédia. A manapság tipikus, kikövezett partvonallal és vízbe vezető lépcsőkkel rendelkező balatoni strandok nem segítenek ebben - Honti szerint inkább olyan strandokat kellene kialakítani, ahol természetes határvonal van a part és a víz között. Így alacsonyabb vízállás esetén csak néhány méterrel beljebb húzódik a víz, és nem veszi el rögtön az emberek kedvét a fürdőzéstől az iszapba vezető lépcső látványa. Szintén segíthet alkalmazkodni a helyzethez, ha az emberek kisebb merülésű vitorlásokat vesznek, ezek ugyanis alacsonyabb vízszintnél is több helyen elférnek majd majd.
Már csak azért is érdemes hozzászoknunk jelenleg sokak által csúnyának, nemkívánatosnak tartott alacsonyabb vízszinthez, mert az önmagában még nem jelent problémát a tó számára ökológiai szempontból. Sőt, az elmúlt évek kutatásai kimutatták, hogy az algavirágzások annál intenzívebbek, minél magasabb a vízszint.
A klímaváltozás az algavirágzások gyakoriságát is növeli
Ezzel rá is kanyarodtunk arra a jelenségre, ami a kiszáradás mellett a legjobban szokta aggasztani a Balatonban fürdőzőket: az algavirágzásra. A konferenciát szervező Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) korábbi igazgatója, Erős Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy az eutrofizáció (azaz a vízben lévő tápanyagok feldúsulása, ami az algák és más vízi növények túlszaporodásához vezet) egyáltalán nem új jelenség, már az 1930-as években megfigyelhető volt a Balatonnál, de akkor még csak alkalmi jelleggel.
A kormány egy akciótervvel reagált az aggasztó helyzetre, kiépült például egy komoly szennyvízrendszer a térségben, majd a rendszerváltás után a mezőgazdaság is átalakult, így javult az algahelyzet a Balatonon. A tó vízminősége azóta jónak mondható, bár az algavirágzások gyakorisága ismét nő a klímaváltozás miatt. A korábbi trendek pedig, melyek szerint inkább a tó nyugati medencéje, és főleg a Keszthelyi-medence algásodik, némileg átalakulóban vannak.
Az algákkal kapcsolatos képet a BLKI jelenlegi igazgatója, Vasas Gábor próbálta meg árnyalni, amikor azt hangsúlyozta, hogy azok rendkívül fontos élőlények, ők állítják elő ugyanis a légkörben lévő oxigén több mint felét. Az algavirágzásoktól (azaz azoktól a jelenségektől, amikor annyira felszaporodnak a vízben az algák, hogy nagy területeken láthatóvá válnak) sem kell feltétlenül megijedni: vannak közöttük olyanok is, amelyek nem mérgezők, és inkább a tengerben élő fajok tudnak nagyobb gondot okozni. Az édesvizekben, és így a Balatonban is a leggyakrabban a kékalgák, azaz a cianobaktériumok okoznak virágzást, amelyek mindenfelé nagyon elszaporodtak a műtrágyahasználat miatt. Ezek legfeljebb bőrirritációt tudnak okozni az emberek számára.
Drasztikus ütemben melegszik a Balaton, főleg télen
A globális felmelegedés harmadik szembetűnő következménye a Balaton vizének fokozatos melegedése. A BLKI kutatója, Tóth Viktor szerint az 1960-as évekhez képest most 2,1 fokkal magasabb a tó vizének átlagos hőmérséklete. A téli hőmérséklet pedig még gyorsabban növekszik, évente átlagosan 1,3 fokkal. Ha ez így folytatódik, akkor nemcsak a balatoni jégnek mondhatunk búcsút (utoljára egyébként 2017-ben fagyott be a Balaton), hanem húsz éven belül gyakorlatilag el is tűnik a különbség a téli és a tavaszi átlagos vízhőmérséklet között.
Tóth egyébként kiemeltek foglalkozik a Balaton partvonalával, és egy érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet: az emberek pont akkor lepik el a tavat (vagyis, ahogy ő mondja, pont akkor gyakorolnak szezonális nyomást a térségre), amikor a vegetáció ugyanezt teszi: nyáron. A téli időszakban négyzetkilométerenként 80-100 fő tartózkodik a Balaton mellett, nyáron viszont 2000-2500, ami 20-25-szörös növekedést jelent. Ez természetesen nem tesz jót a part menti növényeknek. És bár a 240 kilométeres partszakasz 110 kilométerén van még nádas, ezeket a részeket sem lehet valódi természetes élőhelyeknek tekinteni, mert a 110 kilométeren összesen 1700-1800 stég, beálló található.
A glifozáttól a rágcsálóirtókig számos vegyszer van a Balaton vizében
A part menti területek beépítése és a nádas feldarabolása mellett az emberi tevékenység számos más módon is hatással van a Balatonra. Kezdve azzal, hogy egy nyári szezonban nagyjából 850 kilogrammnyi naptej oldódik bele a vízbe, ez pedig a vízibolhákon végzett kutatások szerint befolyással van az állatok növekedésére, aktivitására és reprodukciós képességeire is.
Pirger Zsolt, a HUN-REN Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa a mikroműanyagokkal kapcsolatban szintén végzett kísérleteket, és azt tapasztalta, hogy a mikroműanyagokban dúskáló vízben élő vízibolhák reprodukciós képessége csökken, a szívfrekvenciájuk viszont nő, ami arra utal, hogy stressznek vannak kitéve. Pirger egyébként azt is megemlítette, hogy sikerült kifejleszteni egy olyan polimert, ami az UV-szűrők 85 százalékát el tudja távolítani a vízből.
Szintén komoly probléma, hogy a mezőgazdaságból származó kemikáliák továbbra is bemosódnak a tó vizébe. Egy néhány éve elvégzett kutatás 418 különféle vegyületet mutatott ki a Balatonból, köztük rákkeltő gombaölő szereket, rovarölő szereket, rákkeltő gyomirtókat (például glifozátot is), valamint rágcsálóirtókat is. Utóbbiakat már több vidra teteméből is kimutatták a kutatók.
A Balaton nem vécé
Az ásványi anyagok feldúsulásához ráadásul közvetlenül is hozzájárulnak az emberek. A horgászok közül sokan foszfortartalmú szerekkel végzik a beetetést, a fürdőzők között pedig bőven vannak olyanok, akik vécéként is használják a tavat, szintén növelve annak foszfortartalmát. Márpedig egy nyári napon akár háromszázezren is fürödhetnek a tóban, úgyhogy nem csekély mennyiségről van szó. A vitorlázók közül is sokan a vízbe ürítik a hajójuk szennyvíztartályát ahelyett, hogy a parton tennék meg ezt.
És olyan emberek is vannak, akik nemcsak a saját mellékterméküket hagyják a Balatonban, hanem olyan élőlényeket is, amelyek megzavarják a tó faunáját – például egy aligátorteknőst. Takács Péter, a BLKI tudományos főmunkatársa szerint a globalizáció miatt az utóbbi időben sokkal könnyebbé vált az új fajok behozatala a tóba, a globális felmelegedés miatt pedig a melegkedvelő fajok már nemcsak túlélnek, hanem szaporodni is tudnak a vízben, az őshonos fajok rovására.
Az utóbbi időszakban 51 új idegenhonos fajt találtak a Balatonban. Az elmúlt 10 évben szinte csak melegkedvelő fajok érkeztek, és meglepő módon szinte csak a Hévízi-tó felől, ahol valószínűleg sokan engednek szabadon korábban akváriumban tartott állatokat.
A Hévízi-tó felesleges vizét a Zala folyóba vezető Hévíz-lefolyóban egészen különleges fajokat is kimutattak az elmúlt években. Ilyen például a Bolíviában őshonos párducmintás vértesharcsa, illetve három kígyófejű halfaj, melyek Délkelet-Ázsiából származnak. Ezek közül a legnagyobb 17-18 kilogrammosra is megnő, éles fogai vannak és meglehetősen agresszív, úgyhogy a Hévíz-lefolyóban fürdőző emberekre is veszélyes lehet.
A magyar emberek kezében van a Balaton jövője
Az ilyen invazív állatok kiszoríthatják az élőhelyükről az őshonos fajokat, és ezzel felboríthatják a tó bioszféráját. A horgászoknak például a rendkívüli módon elszaporodó afrikai törpeharcsa okoz gondot manapság. Az emberek persze tehetnének ez ellen, leginkább azzal, hogy nem engednek bele a vízbe semmilyen állatot – amit egyébként amúgy is tilt a törvény a természetes vizek esetében Magyarországon.
Akár az akváriumi halak kiengedéséről, akár a természetes vízpart beépítéséről, akár a tó vízszintszabályozásáról van szó, az emberi tevékenység ezer szállal és több szinten kötődik a Balaton jövőjéhez. És természetesen azért is kötődik, mert a tavat hasznosítjuk, és a jövőben is hasznosítani akarjuk:
Ahogy arra Sulyok Judit, a Pannon Egyetem adjunktusa felhívta a figyelmet, a Balatonnál nem egy múzeum vagy egy szép épület, hanem a természeti környezet jelenti a fő turisztikai vonzerőt. Így ha azt akarjuk, hogy a Balaton vonzó legyen a turisták számára a jövőben is, akkor vigyáznunk kell a tóra. Márpedig a Balaton vízgyűjtő területe teljes egészében Magyarország határain belül fekszik, így a tó jövője kizárólag a mi kezünkben van.