Mi köti össze a galíciai kagylótenyésztőket a brüsszeli uniós döntéshozókkal? A part menti régiókból az uniós adatbázisokba áramló hatalmas mennyiségű óceáni adat – ami milliárdos fenntartható befektetéseket eredményez. Ennek működését mutatjuk be az Ocean legújabb epizódjában.
Spanyolország északnyugati részén, a galíciai torkolatokban számtalan tutaj tarkítja a víz felszínét. Mindegyik egy olyan platform, amelyen kagylókat és más puhatestűket tenyésztenek. Az IGAFA, Spanyolország egyik vezető akvakultúra-iskolájának hallgatói számára ezek a platformok szabadtéri tanteremként szolgálnak, ahol a leendő tengeri gazdálkodók szakmai tapasztalattal gazdagodhatnak.
Európa „kék gazdasága” – amely a fenntartható növekedés érdekében dolgozó összes tengeri iparágat összefoglaló kifejezés – négy-öt millió embert foglalkoztat az egész kontinensen. Csak az akvakultúra több tízezer munkahelyet biztosít Spanyolországban, Franciaországban, Görögországban és Olaszországban, ami megnöveli a tengeren, laboratóriumokban, irodákban és feldolgozóüzemekben dolgozni képes szakemberek iránti keresletet.
Az ágazat fenntartható, helyi fehérjét termel, ami enyhíti a vadon élő halállományra nehezedő nyomást és csökkenti Európa importált tengeri termékektől való függőségét. A növekedés azonban továbbra is korlátozott.
„Sok bizonytalansági tényező van” – magyarázza José Ventura, az IGAFA igazgatója. „Nem tudjuk, hogyan fog alakulni a piac. Egy másik bizonytalansági tényező a környezet. Folyamatos klímaváltozással kell szembenéznünk, amely hatással van a helyi termelésre, különösen az ilyen tevékenységekre, amelyek közvetlenül függnek a természeti környezeti feltételektől.”
Érzékelők a felszín alatt
Még az alapvető vízjellemzők, mint például a sótartalom is, kiszámíthatatlanul változhatnak. Galícia torkolataiban, ahol az óceán sós vize keveredik a folyók édes vizével, az árapály és az esőzések miatt a sószint drámaian változik. Néha olyan szintet ér el, amely veszélyezteti a kagylók túlélését.
Itt jöhet jól a technológia. A galíciai torkolatokat az INTECMAR – a Galíciai Tengeri Környezet Ellenőrzésének Technológiai Intézete – által üzemeltetett automatikus platformok hálózata folyamatosan figyeli. A vízalatti érzékelőket csak alkalmanként kell megtisztítani az algáktól, egyébként autonóm módon működnek, nap- és szélenergiával működnek, és folyamatosan továbbítják a hőmérséklet, a sótartalom, a pH-érték és az oxigénszint mérési eredményeit.
„Az adatok valós idejű rendelkezésre állása minden bizonnyal megkönnyíti az erőforrások kezelését” – mondja Silvia Allen-Perkins, az INTECMAR technikus. „Bárki kényelmesen hozzáférhet ezekhez az adatokhoz a weboldalunkon keresztül, és nyomon követheti azok alakulását.”
Az automatizált megfigyelés csak egy a sok adatforrás közül. A kutatók ipari akvakultúra-létesítményeket is felkeresnek, hogy vízmintákat és kagylómintákat gyűjtsenek laboratóriumi elemzés céljából. A part menti vizek fizikai, kémiai és biológiai állapotáról szerzett részletes ismeretek elengedhetetlenek a termelők számára a működésük optimalizálásához és a tengeri élelmiszerek biztonságának garantálásához.
A helyi vizektől az európai adatbázisokig
Az információk nem maradnak a regionális kutatóintézeteknél, hatalmas nemzetközi adatbázisokba kerülnek.
„Ebből a kis régióból származó adatok csatlakoznak a többi európai adathoz” – mondja Pedro Montero, az INTECMAR oceanográfiai egységének vezetője. „Együtt sokkal átfogóbb képet adnak a tengeri világról.”
Vigóban, Galícia legnagyobb városában és Európa kék gazdaságának egyik fő központjában, a CETMAR ezeket az adatokat regionális és uniós szintű döntéshozatalba építi be.
„Ha igazságos politikát akarunk az európai kék gazdaság szektorai számára, akkor a legjobb adatokra van szükségünk” – magyarázza Rosa Chapela, az intézet ügyvezető igazgatója.
Ez magában foglalja a tengeri területrendezéssel, a kikötői tevékenységekkel, a homokkitermeléssel és a tengeri övezetekben végzett katonai műveletekkel kapcsolatos információkat.
JRC: ahol a politika találkozik a tudománnyal
Az adatok útja kelet felé folytatódik, Ispra, egy tóparti olasz város felé, ahol az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) található. Itt Jann Martinsohn vezeti az Óceán és Víz Osztályt, amely elemzi az európai halászati és akvakultúra-ágazatok, az Eurostat, az uniós ügynökségek, a tagállamok és számtalan más források által küldött információkat.
Az eredményeket évente közzéteszik az EU kék gazdaságról szóló jelentésében – egy világos, könnyen használható dokumentumban, amely tájékoztatást nyújt a stratégiákról és iránymutatást ad több milliárd eurós beruházásokhoz.
„Egy szembetűnő példa nyilvánvalóan a közös halászati politika” – mondja Martinsohn. „A Bizottságnak kötelessége is, hogy felhasználja az általunk előállított információkat.”
Az adatok a nulla szennyezés cselekvési tervbe is bekerülnek, és segítik a fenntartható kék gazdaságban rejlő befektetési lehetőségek kialakítását. Mindezek a kutatások nyilvánosan hozzáférhetővé válnak az EU kék gazdaság megfigyelőközpontján keresztül, amely ingyenes online forrásként táblázatokat, térképeket és aktuális adatokat kínál.
„Az érdekelt felek – legyenek azok politikai döntéshozók vagy vállalkozók – láthatják, mi történik a kék gazdaság ágazataiban” – magyarázza Martinsohn.
Az interaktív irányítópultok segítségével a felhasználók elemezhetik a tengeri közlekedés, a halászat, az energia és a folyamatban lévő energetikai átállás tendenciáit.
Az emberek és a tenger kapcsolódása
Vigóban a kék gazdaság és a mindennapi élet kapcsolata látható – és bejárható – formát ölt. A kikötő, amely egykor a város és a tenger közötti akadály volt, ma egy „kék ösvényt” – egy hét kilométeres sétányt – kínál, amely megnyitja a kikötői területeket a polgárok és a turisták előtt. Az ipartörténet, a tengeri élővilág és a kulturális örökség nyilvános információs táblákon és egy személyre szabott mobilalkalmazáson keresztül tekinthető meg.
„Alapvető fontosságú, hogy a kikötők felelősséget vállaljanak azért, hogy a polgárok tisztában legyenek a torkolat gazdagságával és biológiai sokféleségével” – mondja Gerardo González Alvarez, a kikötő kékgazdasági osztályának vezetője.
Az ösvény egy jövőbeli víz alatti megfigyelőközpontnál ér véget, ahol a látogatók a felszín alá merülhetnek, tengeri élőlényekkel tarkított mesterséges zátonyok ölelésében.
Az üzenet világos: a gazdasági növekedés, a munkahelyek és az innováció fontosak, de az óceán továbbra is élő rendszer, amely fenntartja az emberi életet – és amelyet az emberi tevékenységnek cserébe szintén fenn kell tartania.