A világ harmadik legnagyobb ivóvíz-tartaléka az az argentínai jégmező, ami táplálja az eddig stabilnak hitt Perito Moreno-gleccsert.
HIRDETÉS
A sérülékeny ivóvíztartalékok sorsa egyre élénkebben foglalkoztatja a világ közvéleményét, ezért járta be gyorsan a netet a hír, hogy olvad az az argentínai gleccser is, amit eddig stabilnak hittek a tudósok. Bár július elején átmeneti hidegrekordot mértek a környezetében, a Perito Moreno-gleccser visszahúzódik.
A dél-patagóniai jégmezőn található Perito Moreno évtizedek óta biztonságosan beékelődött egy völgybe. Mostanában azonban elkezdte elveszíteni a kapcsolatot az alatta lévő alapkőzetekkel, ami annak a jele, hogy egyre több jeget veszít.
A 2020 óta készült drámai time-lapse felvételeken látható változás rávilágít a törékeny, és már megsérült egyensúlyra - írják a Communications Earth & Environment című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői. Várakozásaik szerint a következő néhány évben még több kilométert fog visszahúzódni.
"Úgy véljük, hogy a most tapasztalható visszahúzódás, és az általunk összehasonlított mérések különbsége azért ilyen szélsőséges, mert éghajlati szempontból már jó ideje, több mint egy évtizede nem stabil" - mondta Moritz Koch, az Erlangen-Nürnbergi Friedrich-Alexander Egyetem doktorandusza, a tanulmány egyik szerzője.
Koch és csapata kiterjedt terepmunkát végzett, hogy a számításaikhoz szükséges adatokat megszerezzék. A jégvastagság méréséhez helikopterrel repültek a gleccser fölött, amely alá egy radarkészüléket függesztettek. Emellett szonárt is használtak a tavon és műholdas információkat felülről.
Miért olyan látványos és kedvelt turistalátványosság?
Évente több százezer ember látogat el a Perito Moreno gleccserre, amelyet 1981-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Ez egy olyan hely, amely arról ismert, hogy jégdarabokat ejt az alatta lévő Argentino-tóba.
60 m magasságban emelkedik a víztükör fölé a Perito Moreno-gleccser vége 5 km-en át, magassága 170 méter.
A Perito Moreno-gleccser a Los Glaciares Nemzeti Park egyik gleccsere Argentínában, Santa Cruz tartomány délnyugati részén. A 30 km hosszú, 250 km² jégképződmény egyike a dél-patagóniai jégmező által táplált 48 gleccsernek. Ez a jégmező a világ harmadik legnagyobb ivóvíz-tartaléka.
A Perito Moreno-gleccser névadója Francisco Moreno, aki a régiót a 19. században tanulmányozta, s aki jelentős szerepet játszott az argentin területek védelmében az Argentína és Chile közötti határviszályban - írja a Wikipedia.
Nehéz megjósolni, hogy a gleccserek mikor fognak szétesni.
Az elmúlt 90 évben a gleccser lassú mozgása nem változott jelentősen: naponta 2 m sebességgel nyomult előre, ami évente kb. 700 méter. Legmélyebb része majdnem 700 méteres.
Az éghajlatváltozás és a gleccserek alapvető fizikai összefüggései intuitívak: a hő megolvasztja a jeget, és a globális felmelegedés a gleccserek nagyobb és gyorsabb olvadását jelenti- mondta Richard Alley, a Pennsylvaniai Állami Egyetem jégkutatója, aki nem vett részt a tanulmányban. De hasonlóan egy leesett kávéscsészéhez, nehezebb megjósolni, hogy mikor és pontosan hogyan fognak széttörni.
Richard Alley elmondta, hogy az éghajlatváltozást tagadók gyakran hivatkoztak eddig arra, hogy a Perito Moreno nem húzódik vissza, miközben a legtöbb más gleccser igen.
A gleccserek kiterjedtsége éghajlatváltozás nélkül is ingadozik valanelyest. De ha az éghajlat stabil lenne, a hó és jég szokásos felhalmozódása ellensúlyozná az olvadást és a mozgást - mondta Erin Pettit, az Oregoni Állami Egyetem glaciológusa, aki szintén a tanulmánytól független szakértő.
Miért jelentenek problémát az olvadó gleccserek?
A gleccserek olvadása, különösen a sarkvidékeken, azért fontos, mert katasztrofális tengerszint-emelkedést okozhat, ami globálisan kárt okozhat a tengerparti és az alacsony szigeteken.
Bár a változások helyenként látványosak lehetnek olyan helyeken, mint Patagónia, Alley szerint a nagyobb gondot az jelenti, hogy az ehhez hasonló tanulmányok segítségével megértsük, "mi történhet a nagyokkal" az Antarktiszon.
Pettit szerint azonban még a kisebb gleccserek visszahúzódása is erőteljesen hat az emberekre. A jég sok olyan tájat alakított ki, amelyet az ott élők szeretnek, és világszerte számos kultúrához szorosan kötődnek.
A gleccserek lehetnek ivóvízforrások, de ha összeomlanak, pusztító erejűek is, sárlavinákat hagyva maguk után.
"Mindenhol elveszítjük ezeket a kis jégdarabkákat" - mondta Pettit. "Remélhetőleg lassan egyre jobban tiszteljük a jeget, ami eltűnőben van."