1300 milliárd dollár - 2035-ig ennyi pénzt kapnak évente a fejlődő országok arra, hogy átállítsák gazdaságukat egy környezetkímélőbb működésre. Ez első hallásra hatalmas összegnek tűnik, de a zöld átmenet sokkal többe fog kerülni a harmadik világ országainak, a gazdasági kiesésről nem is beszélve.
HIRDETÉS
Ráadásul az összegből csak 300 milliárd dollár lesz vissza nem fizetendő támogatás és kedvezményes kamatozású kölcsön. A fennmaradó részt magánbefektetők adják, és olyan pénzforrások, amelyek még nem is léteznek. A tervek szerint extra adókat vetnének ki a fosszilis tüzelőanyagokra és a sokat utazókra, de azt nem lehet tudni, hogy ebből mikor képződne bevétel. Így nem csoda, hogy egyesek sikerként, mások árulásként értékelik a vasárnap lezárult maratoni COP29 klímacsúcsot.
A 11 napos konferenciasorozatnak már pénteken le kellett volna zárulnia, de a felek képtelenek voltak megegyezni a záróokmányról. Olyannyira, hogy szombaton több leszakadó állam képviselete is rövid időre otthagyta a tárgyalást. Nemrég még mindenki attól tartott, hogy semmilyen egyezségre sem sikerül jutni.
Több mint a semmi?
A legszegényebbek és a kis szigetországok azt szerették volna két hét alatt elérni, hogy a legfejlettebbb gazdasággal rendelkező állomok külön-külön támogassák a leszakadókat. Vagyis ne egy olyan giga alapot hozzanak létre, amelyből a hétszázezres Salamon-szigeteknek és a másfélmilliárdos Indiának egyszerre kell részesednie. Valamint azt próbálták elérni, hogy már most legyen kőbe vésve egy fizetési határidő. Kéréseik azonban süket fülekre találtak.
A fejlett országok kitartottak amellett, hogy saját költségvetési korlátaik miatt nem tudnak többet nyújtani. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy rájuk - főként a nyugat-európai országokra - marad a feladat oroszlán része, hiszen a megválasztott amerikai elnök nem mutat túl nagy érdeklődést a klímavédelemmel kapcsolatban. Választási programjában szó sem volt zöld megoldásokról. Így félő, hogy a világ legnagyobb gazdasága kimarad a közös teherviselésből.
A bolygó két legnagyobb szennyezője, az USA és Kína nélkül lényegében nincs miről beszélni. Bakuban azonban egyikük sem exponálta magát, így más országok irányították a tárgyalásokat. A megállapodás alapján Kína önkéntesen járul hozzá a szegény világ éghajlatvédelmi küzdelméhez, ellentétben a gazdag országokkal, amelyek kötelezettséget vállaltak a pénzbeli támogatásra.
Több fejlődő ország már a kalapácsütés pillanatában bírálta az egyezséget. India, Bolívia, Kuba és Nigéria is úgy gondolja, hogy ebben a formában választaniuk kell a klíma védelme és az állampolgáraik megélhetése között.
Az Observatorio do Clima brazil civilszervezet azt nyilatkozta a The Guardiannak, hogy
,,A gazdag országok 150 éven át sajátították ki a világ légkörét, 33 évet tétlenkedtek az éghajlatváltozási intézkedésekkel kapcsolatban, és három évet tárgyaltak anélkül, hogy egy komoly ajánlatot tettek volna az asztalra. Most egy inkompetens COP elnökség úgy próbálja belekényszeríteni a fejlődő országokat egy egyezségbe, hogy Donald Trump elnökségével riogat. Pedig ez nekünk nem több forrást, hanem még több adósságot jelent" - vélekedett Claudio Angelo.
Fekete aranyból zöld átmenet?
A házigazda is kapott hideget-meleget az utóbbi napokban. Nem csoda, hiszen Azerbajdzsán exportbevételeinek a 90 százalékát az olaj és gáz teszi ki.
A másik nagy olajexportőr, Szaúd-Arábia botrányba is keveredett. Egyik küldöttjét azzal vádolták meg, hogy közvetlenül változtatott a hivatalos Cop29 tárgyalási szövegén. Az elnökség ezeket a szövegeket általában nem szerkeszthető PDF-dokumentumként egyszerre juttatják el minden országnak, majd megvitatják. Ha valakinek szerkesztési hozzáférést biztosítanak, az „az egész csúcsot veszélybe sodorhatja” – mondta egy szakértő. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy Basel Alsubaity, a szaúdi energiaügyi minisztérium munkatársa két helyen is belenyúlt a szövegbe, sőt kivette az egyik alappillérnek számító ,,igazságos átmenet" kifejezést. Szerencsére a változtatást azelőtt észre vették, hogy a többi résztvevő elkezdett tárgyalni a szövegről.
Ez a példa viszont jól mutatja, hogy mennyi ellentét feszül a klímamegállapodás körül. Az energiaexportáló országok azt szeretnék, ha továbbra is dübörögne a fosszilisok kitermelése és kereskedelme, a gazdasági válság tépázta gazdag országok már nem kívánnak többet költeni a zöld átmenetre, a legszegényebbek pedig segítség nélkül nem képesek megfelelni az egyre szigorúbb sztenderdeknek.
A szakértők azonban figyelmeztetnek: vasárnap megháromszorozódott az a büdzsé, amit klímavédelemre lehet költeni, és ez bőven több mint a semmi.