Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Kulturális kincseink megőrzése az éghajlati adatok tükrében

Kulturális kincseink megőrzése az éghajlati adatok tükrében
Szerzői jogok  Getty Images
Írta: Copernicus
Betűméret Aa Aa

Az örökségvédelmi felelősök, a kormányok és a nyilvánosság megfelelő adatokkal való ellátása segíthet múltunk megőrzésében.

Vajon mi a közös a Húsvét-szigetekben, a skóciai Edinburghban és Tanzánia Kliwa Kisiwani kikötővárosában? Szobraik, kastélyaik és romjaik a mai napig az emberiség gazdag múltjának őrzői. Sajnos azonban ezek az ikonikus helyek bizonytalan jövő elé néznek. A klímaváltozás hatásai ugyanis kultúránk és történelmünk legfontosabb alapköveit fenyegetik. Ezekhez hasonlóan világszerte több ezer emberi kéz által alkotott világörökségi helyszín néz szembe egyre intenzívebb időjárási eseményekkel, hátborzongató tengerszint-emelkedéssel vagy egyre ismétlődő hőhullámokkal. Egyes helyszínek talán még azelőtt eltűnnek, mielőtt felfedezhetnénk őket. A tudósok, kultúráért felelős szakemberek és politikai döntéshozók egyre nagyobb figyelmet fordítanak a klímaváltozással kapcsolatos adatokra, melyek megértésével ellenállóbbá tehetik múltunk őrzőit a jövővel szemben.

Szélsőséges és alattomos fenyegetések

„A klímaváltozás igen aggasztó hatásokkal jár” – nyilatkozta Dr. Adam Markham, az Aggódó Tudósok Egyesülete Éghajlati és energiaprogramjának igazgatóhelyettese. A legújabb kutatások szerint a század végére az 1200 UNESCO világörökségi területének több mint 10%-át érintik majd jelentős áradások, míg a földközi-tengeri UNESCO partmenti helyszíneinek szinte mindegyike víz alá kerülhet és áldozatul eshet a partmenti eróziónak.

„Az extrém események mellett a víz körforgásával járó lassan fejlődő jelenségek is nagy hatással lehetnek világörökségünkre” – fejtette ki Cristina Sabbioni professzor, az olaszországi Institute of Atmospheric Sciences and Climate (ISAC – légkörtudományi és éghajlati intézet) vezető kutatója. A csapadék által okozott kilúgzódás és az erózió még a legtartósabb anyagokat – pl. márvány – is károsíthatja. Úgy véljük, Közép- és Észak-Európa, az olasz Alpok és Észak-Spanyolország megnövekedett kilúgzódást fog tapasztalni.” A levegő megnövekedett páratartalmának eredményeképp a jövőben tengeri só is fokozottabb mértékben kristályosodik ki a légkörben, amely – mint azt Sabbioni professzor kifejtette – az anyagok és felszínek károsodásához vezethet. „Európa-szerte megnövekedett kristályosodást tapasztaltunk.”

A tengerszint emelkedése többek között a mediterrán térség világörökségi területeit is veszélyezteti. „Az olaszországi Ravenna vagy a franciaországi Arles jövőbeni túlélését is veszély fenyegeti” – mondta Dr. Markham. „A görögországi Delos szigeten található ókori görög és római maradványokat is rongálja a tenger, míg az emelkedő vízszint alulról fejti ki negatív hatását. Az évtizedek óta az emelkedő vízszint és a süllyedő altalaj kombinációja által sújtott Velence akár 10–110 cm közötti vízszintemelkedést tapasztalhat a század végére. Sajnos azonban a város Mose névre keresztelt 78 részből álló árvízvédelmi gátrendszere valószínűleg nem lesz képes 60 cm-nél magasabb emelkedést kezelni.

Az északi féltekén az óceánok felmelegedésével valószínűleg fokozódnak a hurrikánok, míg a nagyobb sebességű szelek a tengerszint emelkedésével egyre nagyobb viharokat eredményeznek. Mindez csak még kiszolgáltatottabbá teszi kulturális örökségünket. A hurrikánok már eddig is hatással voltak kulturális helyszíneinkre – a 2012-es Sandy hurrikán mintegy 100 millió dolláros (USD) kárt okozott az Ellis szigeten álló Szabadság-szoborban. Tovább nehezítik a helyzetet az éghajlati változások, például az emelkedő hőmérséklet és a változó csapadékviszonyok, amelyek aláásva az épületek szerkezetét, szintén hatással lehetnek az örökségeinkre. Az északi régiókban olvadó permafroszt – avagy az öröké fagyos altalaj – például destabilizálhatja az épületeket, alapjaikat és az egyéb infrastruktúrákat.

Egy régi magányos faházikó a távoli sarkvidéken, az észak-norvégiai Svalbard-szigeteken
© Getty ImagesEgy régi magányos faházikó a távoli sarkvidéken, az észak-norvégiai Svalbard-szigeteken

Az erdőtüzek is aggodalomra adnak okot, magyarázza Dr. Markham. „A világ számos területén, többek között a mediterrán térségben, Ausztráliában, Észak-Amerikában és Dél-Afrikában egyre többször fordul elő erdőtűz. Az Egyesült Államokban az erdőtűz-szezon 5–6 héttel hosszabb, mint 50 évvel ezelőtt, a tüzek pedig sokkal nagyobbak és intenzívebbek.

Feltáratlan kincseink védelme

Az örökségünk nem csupán épületekből és szobrokból áll. A világátlaghoz képest kétszer olyan gyorsan melegedő sarkvidéki régióban – Grönlandon, Lappföldön és Oroszországban – több mint 180 000 régészeti lelőhelyet veszélyeztethet az altalaj olvadása és a talaj felmelegedése. „Ez a degradációt is növeli” – magyarázta Dr. Markham – „mivel a baktériumtevékenység jóval több szerves anyagot fogyaszt el a föld alatt. A Jeges-tenger jegének eltűnése, amely megvédi a partot a téli viharoktól, tovább növeli ezeknek a helyeknek az erózióját. Olyan archeológiai leleteket veszítünk el, amelyeket még fel sem fedeztünk.”

„Szoros kapcsolat van a hőmérséklet és a tartósítás között” – fejti ki Dr. Jorgen, Dánia Nemzeti Múzeumának vezető kutatója. Dr. Jorgen Grönlandon dolgozik, és a permafroszt olvadásának a régészeti leletekre gyakorolt hatását vizsgálja. „Grönlandon a hőmérséklet jelenleg 3–5ºC-kal haladja meg a történelmi átlagot. Ugyanakkor a talaj szárad; minél szárazabb a talaj, annál több oxigén jut a föld alá, ami pedig beindítja a baktériumok működését. A part menti erózió és a viharok hatásaihoz képest azonban a mikrobiális degradáció hatásai csak évtizedek múlva jelentkeznek."

Éghajlati adatok örökségünk védelmére

A kulturális örökség védelmének egyik legnagyobb hiányossága, hogy nagyon kevés olyan nemzeti éghajlatváltozási terv van, amely a kulturális örökségre vonatkozó konkrét intézkedéseket tartalmaz, így a helyszínek még sebezhetőbbé válnak” – magyarázza Alessandra Bonazza professzor az olaszországi Institute of Atmospheric Sciences and Climate (ISAC) kutatója, aki az éghajlatváltozás kulturális helyszíneken okozta károk feltárásával foglalkozik.

Annak érdekében, hogy a szakemberek felismerjék a potenciális károkat, a tudósok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a szükséges éghajlati adatokat eljussanak a kulturális örökségvédelmi felelősökhöz, a politikai döntéshozókhoz és a hatóságokhoz. „Óriási a kereslet az adatok iránt” – mondja Stijn Vermoote, az ECMWF Copernicus Services felhasználói elkötelezettségi vezetője. „Számos kérdés merül fel a világörökséggel, illetve a klímaváltozás és a légkör összetételének az örökségre való hatásával kapcsolatban. Nemzetközi szinten az olyan szervezetek, mint az UNESCO egyetlen referenciát szeretnének – olyan típusú adatokat, amelyeket mindenki felhasználhat, míg az oldal kezelőinek egy adott helyre szabott alkalmazásokra lehet szükségük” Az ECMWF helyi tanácsadókat olyan kutatóintézetekkel köti össze, amelyek értelmezni tudják az adatokat, így azokat a továbbiakban fel lehet használni.

Discovair: az Athéni Nemzeti Obszervatórium (NOA), az Athéni Akadémia és az Evenflow Sprl által készített alkalmazás, amely a Copernicus Atmosphere Monitoring Service (CAMS) adatain alapul.
© CAMSDiscovair: az Athéni Nemzeti Obszervatórium (NOA), az Athéni Akadémia és az Evenflow Sprl által készített alkalmazás, amely a Copernicus Atmosphere Monitoring Service (CAMS) adatain alapul.

Vermoote szerint az éghajlattal kapcsolatos egyéb tevékenységekhez használt adatok könnyen felhasználhatók a kulturális örökség esetében is. A Copernicus Climate Change Service (C3S) múltbeli adatokkal és jövőbeli előrejelzésekkel szolgál a tengerszint emelkedésére, a szélsőséges események vagy hirtelen áradások kockázatára, valamint a kulturális és természeti örökséget közvetettebb módon befolyásoló tényezőkre, például a talajnedvességre és a talajfelszínre vonatkozóan. Például a C3S-adatok felhasználásával végzett, arra vonatkozó kutatás, hogy a tengerárhullámok és viharok hogyan hathatnak Dublinra, felhasználható lehetne az ottani UNESCO világörökséget érintő katasztrófakockázat csökkentésére. Az örökségvédelmi felelősök a Copernicus Atmosphere Monitoring Service (CAMS) légkör összetételére, lerakódásokra és erdőtüzekre vonatkozó adatait felhasználhatják az épített környezet konzerválásának és védelmének támogatására, illetve annak megértésére, hogy a közlekedésből származó korom vagy a savas eső milyen mértékben befolyásolja az épületeket. Athénban a Copernicus együtt dolgozott az Athéni Akadémiával a DiscovAir kifejlesztésében. Ez az alkalmazás napi valós idejű információkat biztosít a turisták számára az allergénekről, az ózonszintről, az UV-sugárzásról és egyéb adatokról. „Ez idővel egyéb világörökségi helyszíneken is alkalmazható lenne,” – teszi hozzá Vermoote.

Dr. Bonazza szerint egy hamarosan induló online GIS-platform a klímaváltozás világörökségre gyakorolt hatásaira vonatkozó jövőbeli előrejelzéseket is nyújt majd. „A C3S és a CAMS segítségével műholdas adatokat használunk a kockázatértékelésre – beleértve a veszélyek feltérképezését is – és olyan döntéshozatalt támogató eszközt készítünk, amely segít a döntéshozóknak rangsorolni egy adott helyszín veszélyeztetettségét,” – fejti ki Dr. Bonazza.

Az éghajlattal kapcsolatos információk integrálása az örökségvédelmi közösségbe

„Nem adatott meg nekünk, hogy előbb elveszíthessük kulturális értékeinket, azt követően pedig megoldhassuk a problémát. Most kell cselekednünk” – mondja Dr. Evangelos Gerasopoulos, a Hellenic Group on Earth Observation (GEO – görög földmegfigyelési csoport) vezetője. „Néhány éve a Görögországban tomboló hatalmas erdőtüzek megközelítették az ókori Olympia helyszínét. Ekkor tudatosult bennünk mekkora veszélyt jelenthetnek az extrém események ókori műemlékeinkre.

A görögországi Olympia régészeti területe
© Getty ImagesA görögországi Olympia régészeti területe

Ugyanakkor rájöttünk arra, hogy a föld megfigyelése igen nagy segítséget jelenthet. Dr. Gerasopoulos a nemrég indított Urban Heritage Climate Observatory (városi örökségek éghajlati obszervatóriuma) nevű programban dolgozik, melynek célja a tudományos közösség, a hatóságok és a várostervezők közötti együttműködés fellendítése annak érdekében, hogy a városok és örökségük ellenállóbbá váljanak a klímaváltozással szemben. A projekt kulcsa az adatok megértésének és használásának segítése a városi és örökségvédelmi felelősök számára. „Rengeteg megfigyelési adat áll rendelkezésünkre – műholdas, in situ és tömegesen gyűjtött adatok –, de meg kell találnunk a közös nyelvet.

A Világörökségi bizottság e havi ülésén, az Aggódó Tudósok Egyesülete azon dolgozik, hogy meggyőzze a tisztviselőket egy olyan éghajlati sebezhetőségi index szabványosításáról, amely segíti az örökségvédelmi felelősöket a helyszíneket fenyegető kockázatok gyors felmérésében. „Az index természeti, kulturális és régészeti helyszínek, valamint városok és vidéki területek esetében is alkalmazható, és adaptációs tervek értékelésére alkalmas,” – magyarázza Dr. Markham.

Sabbioni professzor szerint a világörökségi helyszínek monitorozása alapvető a klímaváltozás hatásainak követéséhez és az alkalmazkodáshoz. „A kutatóknak és kulturális örökségvédelmi felelősöknek módszerekre van szükségük a nagy területek részletesebb monitorozásához. Fejlett technológiák segítségével ez mind megvalósítható.” Az egyik példa Pompei, ahol egy nemrég létrejött köz- és magánszféra közötti partnerség mesterséges intelligenciát, Big Data-t, drónokat, felhőrendszereket és egyéb technológiákat fog alkalmazni a kulturális örökség védelmére az emberi és környezeti kockázatokkal szemben, illetve a látogatók biztonságának megőrzésére.

Noha még csak az elején jár, a kulturális örökség klímaváltozás hatásaitól való védelme lassan nemzetközi szinten is napirendre kerül: a G20-ak csúcstalálkozója, illetve az Európai Bizottság egyre nagyobb figyelmet szentel a múlt fontosságának a változó jövőben. „A kulturális örökség válaszokkal is szolgál számunkra” – magyarázza Dr. Leissner, a németországi Fraunhofer Institute tudományos képviselője, valamint az EU kulturális örökség klímaváltozással szembeni ellenálló-képességének erősítésével foglalkozó uniós munkacsoport elnöke. „Elárulhatja, hogyan alkalmazkodtak őseink a klímaváltozáshoz, milyen épületeket építettek a kemény telek vagy az árvízzel sújtott területeken való túlélés érdekében. Ha nem dolgozunk együtt örökségünk megmentéséért, fennáll a veszélye, hogy elveszítjük az emlékeinket. Ha pedig ez megtörténik, nem tudunk megbirkózni az élettel, nem állunk majd készen a jövőre. Ezt a nagy veszélyt hordozza magában világörökségünk elveszítése. Hogyan fogjuk tudni irányítani a jövőnket?”