Márkához kapcsolódó tartalom

 Copernicus
A "márkához kapcsolódó tartalom" azt jelenti, hogy az üzleti partner, a hirdető fizet érte és ő is állítja elő, nem az Euronews szerkesztősége vagy újságírói. A finanszírozó partner ellenőrzi a témát, a tartalmat és övé a végső jóváhagyás az Euronews kereskedelmi részlegével együttműködve.
Márkához kapcsolódó tartalom
A "márkához kapcsolódó tartalom" azt jelenti, hogy az üzleti partner, a hirdető fizet érte és ő is állítja elő, nem az Euronews szerkesztősége vagy újságírói. A finanszírozó partner ellenőrzi a témát, a tartalmat és övé a végső jóváhagyás az Euronews kereskedelmi részlegével együttműködve.
Copernicus

Európa éghajlata 2020-ban: rekordhőég, viharok, és a szüntelenül melegedő Északi-sark

Tengeri jéggel borított területek a Pionyer-szigettől (Oroszország) délre, 2020. augusztus 14-én.
Tengeri jéggel borított területek a Pionyer-szigettől (Oroszország) délre, 2020. augusztus 14-én.   -  Szerzői jogok  Az Európai Unió Copernicus Sentinel-2 műholdja által készített kép, amelyet Pierre Markuse szerkesztett a C3S számára.

Az Európa éghajlatáról szóló Copernicus jelentés a jelenleg elérhető legfrissebb áttekintést nyújtja a kontinens időjárásáról és éghajlatáról

A 2020-as év nyomasztó kihívásai ellenére sem tévesztettük szem elől az európai éghajlat alakulását. Rekordokat döntögető időjárási események, valamint globális és regionális éghajlati jellegzetességek alakították az európai évszakok folyamát, az adatok pedig egyértelműen rámutattak, hogy Európa időjárása továbbra is folyamatosan melegszik.

HIRDETÉS

Az Európa éghajlatáról szóló nemrég publikált 2020-as (ESOTC) jelentés, amelyet a Copernicus klímaváltozási szolgálat készített, a 2020-as év főbb éghajlati trendjeiről és időjárási eseményeiről számol be, rámutatva az egyes változásokra és változékonyságra, illetve globális kontextusba helyezve az adatokat. Továbbá ez volt az első alkalom, hogy az ESOTC jelentés nem csupán Európára terjedt ki, hanem az egész Északi-sarki régióra is, amelynek a klímája jelentős szerepet játszik az öreg kontinens éghajlatának alakításában.

A valaha jegyzett legmelegebb európai év

2020 volt ez európai kontinens eddigi legmelegebb éve – a hőmérséklet mintegy fél fokkal kúszott a korábbi rekordértékek fölé. A kontinensen mindenütt meghaladta a hőmérséklet átlagos középértéke az 1981 és 2010 közötti időszak értékeit, Észak- és Kelet-Európa egyes területein pedig mintegy 2 °C-kal volt melegebb az átlagnál. Ugyanezeken a területeken a napi minimum hőmérséklet átlagértéke is magasabb volt a korábbinál, Franciaországban és a Benelux államokban pedig a napi maximum hőmérséklet kúszott feljebb.

„Voltak kivételesen forró időszakok, például hőhullámok nyáron és melegebb periódusok ősszel, mindazonáltal ezek nem voltak olyan hevesek, széleskörűek és hosszú életűek, mint az elmúlt évek során,” – mondta Dr. Francesca Guglielmo, a Copernicus klímaváltozási szolgálat (C3S) vezető tudósa, valamint az ESOTC jelentés egyik társszerzője.

A legszembetűnőbb hőmérsékleti anomáliát tavaly télen figyelték meg. A hideg évszak során átlagosan, mintegy 1,9 °C-kal emelkedett az addigi rekord fölé a hőmérséklet, valamint 3,4 °C-kal haladta meg az 1981 és 2010 közötti időszak átlagait a C3S tudósai által „kivételesen melegként” jellemzett télen. „Azon napok száma, amikor a hőmérséklet végig fagypont alatt maradt, jól mutatja ezt a melegedést,” – mondta Dr. Freja Vamborg, a C3S vezető kutatója és a jelentés vezető szerzője. „Nagyon sokat tud számítani, hogy egy adott helyen fagypont alatt marad-e a hőmérséklet, vagy épp afölé emelkedik.”

Azon napok száma, amikor a napi maximum hőmérséklet fagypont alatt maradt („fagyos napok”) a 2020-as tél során (bal oldal), valamint a 2020-as adatok összehasonlítása az 1981 és 2020 közötti referenciaidőszak értékeivel (jobb oldal).
Adatforrás: E-OBS. Készítette: C3S/KNMI.Azon napok száma, amikor a napi maximum hőmérséklet fagypont alatt maradt („fagyos napok”) a 2020-as tél során (bal oldal), valamint a 2020-as adatok összehasonlítása az 1981 és 2020 közötti referenciaidőszak értékeivel (jobb oldal).

Észak- és Kelet-Európában is szokatlan körülményekkel szembesültünk, ugyanis a Balti-tenger vidékén, Finnországban és Oroszországban 8 °C-kal volt melegebb az idei tél a 1981-től 2020-ig tartó időszakhoz képest. Ennek köszönhetően a valaha észlelt legkevesebb olyan napot regisztrálták, amikor a hidegstressz kockázata komoly volt, emiatt pedig a Balti-tenger és a Finn-öböl jégtakarója is zsugorodni kezdett. „1980 óta ezen a télen észlelték a legkevesebb olyan napot, amikor nagyon erős vagy erős hidegstressz volt tapasztalható,” – jegyezte meg Dr. Guglielmo. „Európában egyértelműen egy melegő tendencia érvényesül – eddig 2,2 °C-kal haladtuk meg az iparosodás előtti időszak átlagértékét.”

HIRDETÉS

A nyári hőmérsékletek azonban nem voltak olyan kiugróak, mint a téli és őszi számok. Habár a június különösen forró volt Európa északkeleti részén, Közép-Európában és a Balkánon – amelyeket 2018-ban és 2019-ben nagyon komolyan érintett a hőség – az 1981 és 2010 közötti átlagnál kevesebb rendkívül forró napot jegyeztek föl.

Hirtelen jött tavaszi szárazság és egy rekordvihar

Az esőzések tekintetében csupán néhány kivételesebb esemény tarkította az amúgy eléggé átlagosnak mondható évet Európában. A tél csapadékosabb volt a megszokottnál, és februárban hullott a legtöbb csapadék az egész év során, ami hatalmas területeket érintett Nyugat-Európában, ahol a folyók, többek között a Rajna is a hónap elején tetőzött. Aztán megváltoztak a dolgok. „Elképesztő, hogy egy ilyen csapadékos tél után ilyen rövid idő leforgása alatt szárazra fordult az idő a tavasszal,” – tette hozzá Dr. David Lavers a jelentés társszerzője, aki a Középtávú Időjárási Előrejelzések Európai Központja (ECMWF) munkatársaként kutatja a globális csapadékkörforgás alakulását. „Egyértelműen látható a csapadék mennyiségéből, a talaj nedvességéből és a folyók vízhozamából is, és ez bizony komolyan kihatott a növényzetre is.” A jelentés szerint, a csapadékhiány, valamint az átlag alatti felhőképződés és a napsütéses órák magas száma miatt jóval intenzívebben párolgott el a talajból a víz, ami végül az utóbbi 40 év legszárazabb európai tavaszát hozta el.

Októberben azonban az Alex névre keresztelt vihar rekordesőzéseket eredményezett az Egyesült Királyságban és Bretagne-ban, valamint a francia és az olasz Tengeri-Alpokban is. A Földközi-tenger irányából, délnyugat felől a Tengeri-Alpok területére beáramló meleg, nedves legtömeg fölcsuszamlásokat és áradásokat, illetve komoly infrastrukturális károkat okozott Franciaország- és Olaszország-szerte. Az utóbbi 40 évben most először sújtott le ilyen heves vihar, az év ilyen korai szakaszában Franciaországra, az olaszországi Piemontban pedig 70 éve nem volt példa arra, hogy ennyi csapadék hulljon. Az Egyesült Királyságban 31,7 mm csapadék hullott 24 óra alatt, amellyel október 3-a lett az elmúlt 130 év legesősebb napja.

A szakértők szerint továbbra is nehéz megmondani, hogy a heves esőzések valóban kezdenek-e egyre szélsőségesebbé válni a kontinensen. A Meteo-France becslései alapján azonban a Földközi-tenger térségében az utóbbi 50 évben 22%-kal váltak hevesebbé az esőzések, emellett pedig ugyanezen időszakban mintegy megduplázódott a komoly esőzések gyakorisága,

Csillapodó erdőtüzek

Idén az átlagosnál alacsonyabb volt bozóttüzek kialakulásának veszélye; csupán néhány térségben, például a Balkánon és Kelet-Európában volt a télen és tavasszal magasabb a tüzek kockázata, különösen, amikor hirtelen szárazra fordult az idő a nedvesebb téli hónapok után. A futótüzek okozta gázkibocsátás tekintetében is az egyik legalacsonyabb értéket jegyezték fel, mióta 18 évvel ezelőtt elindultak az erre vonatkozó mérések, és csak Délnyugat-Franciaországban, illetve a Balkánon haladta meg az átlagot ez a szám. Mindazonáltal a nyár – amely általában a futótüzek főszezonja a Földközi-tenger térségében – a 2003 és 2019 közötti időszak átlagánál jóval alacsonyabb értékeket hozott.

Ami az Északi-sarkon történik, az ritkán marad ott

„Az, hogy mennyire volt meleg az Északi-sark térsége 2020-ban, globális szinten is kulcsfontosságú éghajlati jelzésnek minősül” – állapította meg Dr. Vamborg. „Ez volt a tavalyi év egyik legfontosabb eseménye.” Az Északi-sarkon mérték 2020-ban a legnagyobb hőmérsékleteltérést az egész világon; itt 2,2 °C-kal haladta meg a hőmérséklet az 1981-től 2010-ig tartó időszak átlagértékeit, a globális 0,6 °C-kal szemben.

Szibéria sarkvidéki területeit különösen súlyosan érintette ez a jelenség. Mivel 2020 során 4,3 °C-kal haladta meg a hőmérséklet az átlagot, bőven megdőlt a 2011-es és 2016-os rekord, amikor is 2,5 °C-os emelkedést mértek az átlaghoz képest a régióban. „Ez a hőmérsékletnövekedés egyértelműen beleillik abba a tendenciába, amely alapján az Északi-sark sokkal gyorsabban melegszik a világ többi vidékénél – legalább kétszer-háromszor olyan gyorsan,” – világított rá Dr. Julien Nicolas, a C3S újraelemzési szakértője, aki szintén a jelentés egyik társszerzője.

„A visszacsatolási mechanizmus nyilvánvalóan komoly szerepet játszott 2020 során abban, hogy ennyire meleg volt az időjárás,” – teszi hozzá Dr. Nicolas. „A mechanizmus egyik része például az albedó hatás, amely gyakorlatilag azzal van összefüggésben, hogy egy adott felület milyen mértékben veri vissza a napfényt. A hőmérsékletemelkedés miatt kisebb volt a koratavaszi jégtakaró kiterjedése, illetve az olvadás is gyorsabban ment végbe, emiatt pedig nagyobb felületen érte napsütés a sötétebb talajt, amely nagyobb mértékben nyeli el a hőt, ezáltal tovább fokozva a kezdeti melegedést. Ez kétségkívül szerepet játszott ebben a folyamatban, különösen tavasszal, amikor Szibéria több részén is hőhullámokat észleltünk.” Az erős szél, a megszokottnál is szárazabb talaj, és a sok helyütt pusztító tüzek szintén hozzájárultak a rekordhőséghez. A Jeges-tengeren a hőség a tengeri jég borította területre is hatással volt, amelynek 1979 óta idén szeptemberben volt a második legkisebb a kiterjedése. A számok tanulsága alapján, a tengeri jég kiterjedése 35%-kal volt kisebb az 1981 és 2010 között mért átlagnál, és júliusban, valamint októberben volt a legkisebb a jég borította terület nagysága az év során.

A szibériai bozóttüzek szintén rekordokat döntöttek. Mintegy 58 millió tonna szén került a légkörbe a tüzek miatt – ez duplája az előző évben, 2019-ben mért értéknek. Ahogy már említettük, a száraz tavaszi időjárásból, a talaj alacsony nedvességtartalmából kifolyólag, valamint amiatt, hogy június közepén Szibéria legnagyobb részét nem borította hó – a megszokottnál ez egy hónappal korábban következett be – hamarabb kezdődött a futótűz szezon, és olyan körülményeket idézett elő, amelyek még hevesebbé tették azt.

Az európai és sarkvidéki körülmények közötti szoros összefüggés az egyik oka annak, hogy az ESOTC jelentés idén az Északi-sark teljes területére is kiterjedt. „Nem elég csupán az Északi-sark európai vidékét vizsgálni; a teljes képet figyelembe kell venni,” – jegyezte meg Dr. Nicolas. „Az Északi-sarkon végbemenő események Európa időjárására és éghajlatára is hatással vannak. Ami azt illet, az Európa-szerte tapasztalt melegebb időjárás az év elején a Szibéria felett kialakult melegebb légtömeg következménye volt. A két régióban végbement események ugyanannak az éghajlati tendenciának tudhatók be.

HIRDETÉS

Ritka ózonvékonyodás északon

„Az emberek többsége tud arról, hogy egy ózonlyuk van az Déli-sark felett; az Északi-sark környékén más körülmények uralkodnak, és ritkábban van arra példa, hogy elvékonyodik az ózonréteg,” – jegyezte meg Dr. Nicolas. „2020 kicsit más volt ebből a szempontból, mert március és április során rekordmértékű ózonréteg-elvékonyodást észleltek az Északi-sark felett. Ebben az esetben nem igazán beszélhetünk az Déli-sark felett található ózonlyukról, mindazonáltal most észleleték a valaha mért legalacsonyabb ózonkoncentrációt a sztratoszféra Északi-sark felett található részén.”

Az ESOTC az úgynevezett sarki örvényeket említi lehetséges magyarázatként: ez egy olyan rendkívül erős, nyugati irányból induló körkörös légmozgás, amely megkerüli az egész sarkvidéket, és évről évre változik az intenzitása. Az ereje hatással van arra is, hogy milyen mértékben keveredik a sarkvidéki levegő az alacsonyabb szélességi köröktől érkező levegővel a légkör azon magasabb rétegeiben, ahol az ózonképződés egy bizonyos hőmérsékleten végbemegy. „A sarki örvény idén kivételesen erős volt, és hosszabb ideig is őrizte meg az erejét” – mondja Dr. Nicolas. „Foglyul ejtette a hideg légtömegeket az Északi-sark felett, és meggátolta, hogy a sarki levegő keveredhessen az alacsonyabb szélességi köröktől érkező, ózonban gazdagabb levegővel.” Az északi területeken amúgy is kisebb mennyiségű ózon pedig tovább csökkent a sarki tél elmúltával, amikor visszatért a napsütés, amely aztán aktiválta az ózont lebontó kémiai anyagokat a légkörben.

Tovább növekszik az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsájtásának mértéke

A COVID-19 világjárvány okozta átmeneti leállások ellenére további 0,6%-kal emelkedett a szén-dioxid-koncentráció, vagyis nagyjából 2,3 milliomod résszel (ppm). Habár a növekedés mértéke valamivel elmaradt az elmúlt években tapasztalttól, a Copernicus Légkörmegfigyelési Szolgálat (CAMS) műholdas megfigyeléseiből származó adatok alapján az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációja 2020-ban volt a legmagasabb az éves globális átlagok tekintetében 2003 óta. „Az emberek azt hihetik, hogy a kibocsátás visszaesése azonnal észlelhető. A kibocsátás csökkenésének ellenére azonban továbbra is nagy mennyiségű üvegházhatású gázt juttattunk a légkörbe, épp ezért a gázok koncentrációja még tovább emelkedett” – mutatott rá Dr. Vamborg. „Természetesen ez is számított valamit, de nem volt akkora a változás, hogy érzékelhető legyen. Sokkal többször kellene ennek megismétlődnie.”

Az éghajlati körülmények évente történő nyomon követése továbbra is kulcsfontosságú az éghajlati rendszerek hosszú távú alakulásának megértése szempontjából. A jelentés összeállítása során számos különböző típusú adatot használtunk fel. A műholdas, valamint a földfelszíni adatok számítógépes modellekkel való ötvözése csupán egy példa arra, hogy mennyi különböző forrást használtunk fel annak érdekében, hogy tovább javítsuk az eredmények megbízhatóságát. „A tavalyi adatok összhangban voltak azon várakozásainkkal, hogy mindenütt tovább emelkedik majd a hőmérséklet,” – mondta Dr. Vamborg. „Egyre gyakoribbak a rekordmagas hőmérsékletek, és nagyon fontos, hogy folytassuk évről évre történő megfigyelést. Az adatok ily módon történő kombinálásával tudunk rámutatni a tendeciaszerű változásokra.”