Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában
Márkához tartozó tartalom
A márkához tartozó tartalom azt jelenti, hogy az üzleti partner, a hirdető fizet érte és ő is állítja elő, nem az Euronews szerkesztősége vagy újságírói. A finanszírozó partner ellenőrzi a témát, a tartalmat és a végső jóváhagyást az Euronews kereskedelmi részlegével együttműködve.
Copernicus

Hómennyiség-követés egy változó éghajlatban

Hómennyiség-követés egy változó éghajlatban
Szerzői jogok  Getty Images

A turizmus, az energiatermelés és a vízellátás mind rendkívül szoros összefüggésben állnak a lehullott hó mennyiségével. Az éghajlatváltozás kontextusában egyre fontosabb szerepet játszik a havazások figyelemmel követése.

2020. december 6-ának estéjére az olaszországi Dolomitok és a dél-ausztriai Alpok lejtőinek többségét 3 méteres hó borította. Egy hóvihar söpört végig Dél-Európán, és a magasan fekvő területeken rekordközeli havazást hozott – 900 milliméternyi hó esett 24 óra leforgása alatt. A lehullott hó ellehetetlenítette a közlekedést, fokozott lavinaveszélyt okozott, és az Európa legjobb lejtőit a COVID-19 miatt nélkülözni kényszerülő síelők számára is fájdalmas sóvárgást hozott.

Síelés ide vagy oda, az, hogy esik-e a hó vagy nem, bizony még mindig rengeteget számít; különösképp a természetes ökoszisztémák számára, a vízellátás, és persze az ettől függő ágazatok szempontjából is. A havazás és a hórétegek alakulásának figyelemmel követése – az, hogy mekkora területen esik, hogy milyen vastag a hótakaró, és hogy mennyi idő alatt olvad el – világszerte sok tudós kedvelt téli sportjává vált; legyen szó akár óránkénti megfigyelésekről, akár az évtizedes távlatú vizsgálatokról. A havazás nyomon követese azonban nem megy mindig zökkenőmentesen.

Mért törődjünk a havazással?

„A hótól függ például néhány milliárd ember ivóvízellátása is; a hó víztározóként betöltött szerepe talán a legfontosabb mind közül,” – mondta Dr. David Robinson, a Rutgers University éghajlatkutatója. „Hótakaró nélkül több energiát nyer el a földfelszín, míg a hóborította területek visszaverik a napfényt, ezáltal pedig hűtik a környezetet. Ha a hóréteg hamarabb fog elolvadni idén tavasszal, akkor a melegedés is hamarabb kezdetét veheti, ami melegebb nyarat eredményezhet, ezáltal pedig még szárazabbá válhat a talajréteg.” – magyarázta Dr. Robinson.

Köztudott, hogy a hó egy eléggé kényes időjárási jelenség – ezt a tudomány nyelvén úgy mondják, hogy „magas a természetes változékonysága”: csak az ideális hőmérsékleti tartományban fordul elő, és évről évre is nagy különbségek tapasztalhatók a lehullott hó mennyiségében.

Az utóbbi évtizedek megfigyelései szerint azonban ez a mennyiség egyre csak csökken és a jövőre vonatkozó előrejelzések is arra utalnak, hogy Európa egyre kevesebb hóval számolhat az előttünk álló 10-20 évben. „Egyértelmű csökkenés vehető ki a hosszú távú havazási tendenciákat vizsgálva,” – mondta Dr. Kari Luojus, a Finn Meteorológiai Intézet műholdas szolgáltatásainak és kutatócsoportjának vezetője. A csapata nemrégiben tett közzé egy olyan anyagot, amely egyesek szerint az északi féltekén tapasztalható hóviszonyokat leíró legpontosabb kimutatás 1979 óta. Az adatok tanulsága szerint annak ellenére, hogy a hómennyiség (másképp fogalmazva a hótömeg) Eurázsiában tulajdonképpen stagnált, Észak-Amerikában pedig némileg csökkent, mindkét régióban jelentősen zsugorodott a hóborította vidékek kiterjedése, különösképp késő tavasszal, ami arra utalhat, hogy a hótakaró egyre korábban tűnik el az évek múlásával.

„Általánosságban elmondható, hogy zsugorodik a hófödte területek kiterjedése,” – erősítette meg Dr. Robinson. „A 70-es évek óta minden tavasszal egyre kisebb és kisebb a hóval borított vidékek mérete.” A hóviszonyokat 3 évtizede vizsgáló éghajlatkutató rámutatott, hogy a havazáshoz elengedhetetlen feltétel, hogy a hőmérséklet fagypontközeli legyen. Ha -5 °C van, akkor rengeteg hó eshet; +5°C-ban azonban már esőre vált a csapadék, és megkezdődik az olvadás, ami bizony hatalmas különbséget jelent, világított rá Dr. Robinson. A fagypont alatti hőmérsékletekből a pluszos időjárásba való átmenet egyre korábbra tevődik az évek előrehaladtával. „Minden tavasszal egyre hamarabb lépjük át ezt az olvadási küszöböt, és amint ez megtörténik, búcsút is inthetünk a hónak az adott évben.”

Ez az állítás az északi félteke sík vidékeire vonatkozik, a magasabban fekvő területeken azonban más a helyzet. „Minél nagyobb a tengerszint feletti magasság, annál nagyobb különbséget látunk a hóviszonyok tekintetében; az egy-két centiméteres vastagság, hamar méteressé gyarapodhat, és ezt nem igazán lehet felfedezni a műholdképek alapján,” mondta Dr. Luojus, aki hangsúlyozta, hogy a csapata által gyűjtött adatok csak a nem hegyvidéki területekre érvényesek. A magasan fekvő területek gyéren lakottak, ezért a hegyvidéki területek hóviszonyaira vonatkozó feljegyzések kizárólag a meteorológiai központok megfigyelésein alapulnak. Mivel azonban az olvadásból kifolyólag az Alpokhoz és a Himalájához hasonló hegyvidékek kulcsfontosságú szerepet töltenek be több milliárd ember vízellátásában, a lejtőket borító hótakaró megfigyelése egyre fontosabb szerepet kap mind vízellátás biztonságának, mind pedig az áradások előrejelzésének szempontjából.

A lejtős területekre vonatkozó előrejelzések hasznosítása

A hegyvidéki hóviszonyokkal kapcsolatos részletes mérések és előrejelzések életbevágóan fontosan a hóturizmus szempontjából, amely egyre nagyobb mértékben támaszkodik az adatokra a mindinkább kiszámíthatatlan körülmények kezelésében. 2014 és 2018 között az Alpokban található síközpontoknak – amelyek a globális síturizmus mintegy 43 százalékát teszik ki – átlag alatti éveleji hóeséssel kellett megbirkózniuk – erre világítottak rá egy, a síágazattal kapcsolatos jelentés adatai. „Az aktuális hóviszonyokat sosem szabad biztosra venni, különösen az alacsony és a közepes tengerszint felletti magasságokon,” – mondta Dr. Samuel Morin, a franciaországi Grenoble-ben található Nemzeti Meteorológiai Kutatóközpont havazási és klímakutatója. Elmagyarázta, hogy hosszú távon itt lesz a legkeményebb hatása a hőmérsékletemelkedésnek. „Nehéz meghatározni mi is számít alacsony magasságnak, mert ez a helyi klímától és más tényezőktől is függ; az Alpokban ez 1500 méterre tehető; ezalatt a magasság alatt várhatók a legjelentősebb változások.”

© Getty Images

A síágazat évek óta próbál alkalmazkodni, főleg műhó segítségével. „Eddig arra összpontosítottak, hogy enyhítsék az olyan ritkább telek hatását, amikor kevés hó esett. Mostanra azonban már bevett szokássá vált a hóágyúzás a síközpontokban, ugyanis így próbálnak alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz” – mondta Dr. Morin. Csak Ausztriában például, 2008 óta mintegy 1 millió eurót fektettek a síközpontok a hóágyúk használatába.

Mindazonáltal maga a hóágyúzás is nagyban függ a hóviszonyoktól és az időjárási adatoktól. Dr. Morin elmondása alapján a ProSnow projekttel, melyet a Meteo France szervezettel és más francia, osztrák, német és svájci partnerekkel karöltve hoztak létre, egy olyan módszert kínálnak a síközpontok számára, amellyel azok valós időben irányíthatják saját hóellátásukat. A projekt keretein belül a síközpontok összesíthetik a hóhelyzettel kapcsolatos megfigyeléseiket, azt hogy mennyi mesterséges havat készítenek, illetve időjárási adatokat és a hótakaró jövőbeli esetleges változását szimuláló szezonális előrejelzéseket is megoszthatnak egymással. „Segítséget nyújthat például a síüdülőknek abban, hogy miként optimalizálják pár hétre előre hókezelési terveiket” – magyarázta Dr. Morin. A projektnek hála előre tudni fogják, hogy lesz-e elég hó, hogy fennáll-e a túltermelés kockázata, hogy lesznek-e melegebb időszakok, vagy hogy a szél és az időjárási körülmények lehetővé teszik-e a hóágyúzást.

Dr. Morin a Copernicus klímaváltozási szolgálattal (C3S) közösen egy olyan éghajlati szolgáltatáson is dolgozott, melynek központi küldése, hogy felmérje, hosszú távon milyen hatást gyakorol a klímaváltozás a síüdülőkben tapasztalható hóhelyzetre. Az augusztusban beüzemelt adattár majd 40 különböző változót tartalmaz, kezdve a lehullott hómennyiségtől és a hóvastagságtól, a hó vízmennyiségén át, egészen a teljes európai hegyvidéki régióban előállított műhó mennyiségéig. Ezen felül az adattár a különböző éghajlati forgatókönyveknek megfelelő hóhelyzetalakulási projekciókat is kínál, valamint a kontinens múlt- és jövőbeli hóhelyzetét is képes összevetni. A síelési körülményekre vonatkozó helyspecifikus adatokat azonban nem képes szolgáltatni, így a síközpontoknak a helyi adatokkal és információkkal ötvözve kell használniuk az adattár anyagát.

Idén decemberben a C3S elindított egy az adatbázison alapuló új eszközt, amellyel a turisztikai ágazatban érintettek akár 1961-ig visszamenőleg is megvizsgálhatják a korábbi évek hóviszonyait, és összehasonlíthatják őket a lehetséges jövőbeli körülményekkel, egészen a 21. század végéig bezárólag.

Az európai hegyi turizmussal kapcsolatos meteorológiai és havazási mutatók 1986 és 2100 között, Copernicus klímaváltozási szolgálat, ECMWF

„A jelen applikáció olyan széleskörű és nagy területeket felölelő adatokat biztosít a turisztikai ágazat szereplőinek – a magán és az állami szektorban egyaránt; például síüdülőknek és a kábelfektető vállalatoknak –, amelyeket felhasználva megérthetik, milyen hatása volt a hóviszonyok alakulásának az utóbbi évtizedekben. Emellett pedig olyan szimulációkat is létrehozhatnak, amelyek azt mutatják meg, milyen havazási minták várhatók azokon a területeken, ahol ők tevékenykednek,” – jegyezte meg Chiara Cagnazzo, a C3S szektorális információrendszereiért felelős vezetője. “Végső soron az alkalmazás a befektetéseik megtervezésében és a klímarezilienciájuk erősítésében nyújt nekik segítséget.”

A havazás nyomon követése nem csak a turizmust szolgálja

A Rutgers University-n tevékenykedő David Robinson Globális Havazáskutató Laborja napi szinten követi figyelemmel az eurázsiai és észak-amerikai hótakaró alakulását, amelyről aztán nyilvánosan elérhető térképeket készítenek. „Jelenleg leginkább a havazást vizsgáló éghajlati alkalmazásokat tanulmányozó kutatók használják, de akadnak hidrológusok és hosszú távú szezonális előrejelzéseket készítők is a felhasználók között,” – magyarázta Dr. Robinson, aki azt is elmondta, hogy a kevesebb havazás és a korai tavaszi olvadás a két legkomolyabb veszélyforrás, különösen a délebbi területek esetében, ahol még intenzívebb a felmelegedés.

Finnország legnagyobb vízenergia vállalata a Finn Meteorológiai Intézet GlobSnow rendszerét használja, hogy működését a hóviszonyokhoz igazítsa, mondja Dr. Kari Luojos. Azonban nem minden adat egyértelmű. „Az egyik kihívás, hogy az Alpokban jelentős vízenergia-termelés folyik, és pontosabb információkra lenne szükség a hegyvidéki régiókkal kapcsolatban. Ha csökken a szezonálisan leesett hó mennyisége, azt hatalmas térségek fogják megszenvedni. Egy egyértelmű csökkenő tendencia figyelhető meg a tavaszi hótakaró kiterjedésének tekintetében, ez pedig az olvadékvíz megindulásának időzítését és a víz rendelkezésre állását is befolyásolni fogja” – világított rá Dr. Luojos.

Nem könnyű megfordítani a jelenlegi csökkenő tendenciát, különösképp a koratavaszi olvadás tekintetében. „Mindenki úgy látja, hogy a jelenlegi hőmérsékleti tendencia nem fog magától visszafordulni,” – mondta Dr. Robinson. „Egyedül abban reménykedhetünk, hogy sikerül csökkenteni a felmelegedés mértékét, és ezáltal olyan közel tartani a fagyponthoz a hőmérsékletet, amennyire csak lehet; így talán marad majd egy kis havunk.” Dr. Morin is így vélekedik: „Alacsony tengerszint feletti magasságon egyre több esővel és egyre kevesebb hóval kell számolnunk. A 2000-es évek elejéhez képest 2050-re akár 10-40 százalékkal is csökkenhet a lehullott hó mennyisége. A század második felére, ha sikerül szénsemlegessé válnunk, talán stabilizálódhat az éghajlatváltozás mértéke, ezzel pedig az éppen aktuális hóviszonyok is állandósulhatnak majd.”

Ami a téli sportokat illeti, Dr. Morin úgy véli, hogy a lejtők még kitartanak majd a következő pár évtizedben, különösen, ha a hóágyúzásra vonatkozó előrevetítéseket vesszük számba. „Az üdülők a C3S-től beszerzett adatokat használják, hogy megtudják milyen hatással lesz rájuk rövid és hosszú távon az éghajlatváltozás, valamint, hogy kidolgozzák saját stratégiáikat. Lesznek, akiket meg kell majd segíteni, másoknak pedig diverzifikálniuk kell majd a szolgáltatásaikat a turizmus és a klímastratégiájuk függvényében. De nem csak az üdülők használhatják az adatokat – „a C3S adatainak hála a hegyvidéki turizmus is fenntarthatóbbá válhat, sőt a helyi közösségek előtt is megnyithatja annak a lehetőségét, hogy a jövőbeli éghajlati körülményeknek megfelelő gazdasági tevékenységet végezhessenek” – tette hozzá Chiara Cagnazzo.