Márkához kapcsolódó tartalom

 Copernicus
A "márkához kapcsolódó tartalom" azt jelenti, hogy az üzleti partner, a hirdető fizet érte és ő is állítja elő, nem az Euronews szerkesztősége vagy újságírói. A finanszírozó partner ellenőrzi a témát, a tartalmat és övé a végső jóváhagyás az Euronews kereskedelmi részlegével együttműködve.
Márkához kapcsolódó tartalom
A "márkához kapcsolódó tartalom" azt jelenti, hogy az üzleti partner, a hirdető fizet érte és ő is állítja elő, nem az Euronews szerkesztősége vagy újságírói. A finanszírozó partner ellenőrzi a témát, a tartalmat és övé a végső jóváhagyás az Euronews kereskedelmi részlegével együttműködve.
Copernicus

Az egyre gyakoribb hőhullámok alkalmazkodásra kényszerítik Európa városait

Az egyre gyakoribb hőhullámok alkalmazkodásra kényszerítik Európa városait

„De mikor fog ez véget érni?” - kérdezte egy felhasználó két hónappal ezelőtt a kötetlen, fórum-stílusú közösségi médiaplatformon, a Redditen. A „Hőhullám Európában” beszélgetés több, mint 800 hozzászólást generált világszerte, sokak elkeseredésüket fejezték ki az Európát sújtó 2019-es júniusi és júliusi perzselő időjárás miatt. „A helyi hőmérsékletek ugyan eltérhettek némileg az előrejelzettől, de az adatok azt mutatják, hogy Dél-Nyugat Európában június utolsó hetében szokatlanul meleg volt. Bár ez kivételesnek volt mondható, valószínűleg egyre gyakrabban tapasztalunk majd hasonlót a jövőben a klímaváltozás miatt” - mondja Jean-Noël Thépaut, a Copernicus klímaváltozási szolgálat (C3S) vezetője. AC3S legfrissebb adatait összehasonlítva a korábbi évek számaival az látszik, hogy ezév júniusa átlagosan 3°C-kal volt melegebb, mint az 1850 és 1900 között mért átlaghőmérséklet.

A World Weather Attribution kezdeményezés állítása szerint az ehhez hasonló rekordmagas hőmérsékletnek általában 50-150 évente előforduló jelenség kellene lennie. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint azonban, 2014 óta a 2016-os év kivételével számos ilyen hőhullám sújtotta a kontinenst, folyamatosan készenlétben tartva a mentőcsapatokat, megbénítva az infrastruktúrát, és teret adva azon aggályoknak, hogy vajon milyen gyorsan képes Európa alkalmazkodni a szélsőséges időjáráshoz.

HIRDETÉS

Hatalmas kihívás előtt állnak Európa városi övezetei

Európa lakosságának mintegy 76%-a él jelenleg városokban, és mivel a század közepére ez a szám 82%-ra emelkedik majd, egyértelmű, hogy a városi területeknek kell majd a legjobban alkalmazkodni.

Az elmúlt három hónapban a médiában hírek tömkelege foglalkozott azzal, milyen csapást mért az extrém hőség a városi élet legalapvetőbb szegmenseire, kezdve a lakhatástól, a tömegközlekedésen, a közműszolgáltatásokon, az üzleti életen át, egészen a legkiszolgáltatottabb emberek egészségéig. Az infrastruktúra és a városok működésének újragondolása segíthet ellenállóbbá tenni a kontinens ezen területeit az előttük álló egyre forróbb jövővel szemben.

Túlforrósodó sínek és vasúti kocsik, fejetlenség a tömegközlekedésben

Július 25-én déli 12 órakor érkezett a tweet az SNFC francia vasúttársaságtól, miszerint a Metz és Luxembourg közötti útvonalon - amelyen rendkívül sokan ingáznak - a vonatok fele lerobbant a hőség miatt. Ugyanezen a napon a párizsi vasútvonal, a RER A, amely csúcsidőben óránként körülbelül 50 000 embert szolgál ki, behúzta a vészfékeket, ugyanis a 40°C fölötti hőmérséklet már a sínek és a felsővezetékek épségét is veszélyeztette. Az Egyesült Királyságban a hőség miatt történt balesetek okoztak némi felfordulást a vasúti közlekedésben, a londoni Overground - a városi vasúthálózat - pedig hatalmas kimaradásokkal küszködött csúcsidőben. Három nappal később Svédországban két vasútvonal mondta fel a szolgálatot a forróság miatt.

A városi közlekedés megbénulása és az araszolás könnyen megszokottá is válhat a forróbb napokon. Százasával özönlöttek a panaszos hozzászólások a tömegközlekedési vállalatok közösségimédia-fiókjaira, ahogy a fizika törvényei végezték a dolgukat. „Ahogy felmelegednek – és a levegő hőmérsékleténél körülbelül 20°C-kal is forróbbá válnak – az acélsínek kitágulnak és meghosszabbodnak, ami a sínek elgörbüléséhez vezethet” - magyarázta Dr. John Easton, a Mérnöki és Műszaki Intézet vasúti szakértője. A magasabb hőmérsékletekhez való alkalmazkodás „nagy eséllyel növelheti a sínszakadások kockázatát is” – tette hozzá Dr. Easton. „Az egyetlen megoldás a vonatok sebességének korlátozása.”

Szintén népszerű megoldás a hőmérséklet 5-10°C-kal való csökkentésére a sínek fehérre festése, és ezáltal a fény visszaverése. A hosszútávú megoldások közt a legfontosabb azonban az utastér hőmérsékletének szabályozása. A francia SNCF jelenleg új és alacsony kibocsátású légkondicionáló rendszereket tesztel a vasúti kocsikban, a Transport for London Négyvonalas modernizálása keretében pedig 192 új légkondicionált vasúti kocsit állított a londoni utazóközönség szolgálatába.

HIRDETÉS

Kritikus helyzetben az erőművek a hőség miatt

Mivel a városi ipari létesítmények, vállalkozások és háztartások nagy mértékben függenek az energiaellátástól, a települések gazdaságát és életvitelét is tovább sújthatja a hőség, ha azok nem alkalmazkodnak. Június 27-én Milánóban a fullasztó 40°C-os hőségben 1635 MW-os értéknél tetőzött a város villamosenergia-igénye. Áramkimaradások sújtották az olasz pénzügyi főváros számos negyedét, bizonyos esetekben több, mint fél napig, mivel a villamosenergia-igény 40%-kal haladta meg előző évit.

A nyári időszakban Athénban duplájára nő a hűtésre fordított energiafelhasználás, ez pedig a villamosenergia-terhelés megháromszorozódásához vezet. Mindeközben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) előrejelzése is azt mutatja, hogy a hűtési célokra fordított villamosenergia-igény európa-szerte növekedni fog, legnagyobb mértékben Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban. Olaszországban például a háztartásokhoz és a szolgáltatásokhoz köthető hűtési igény részesedése a teljes energiaigény tekintetében 13%-ról 70%-ra növekedhet 2050-ig.

Ugyanakkor mivel az EU fűtési és hűtési igényének 66%-át fedezték fosszilis energiahordozókkal és egyes becslések szerint mintegy 60,5 millió légkondicionáló berendezéssel 2016-ban, a hűtés végső soron akár még nagyobb hőséget generálhat.

Az egyre melegebb időjárásban egyre többet kell majd hűteni, amivel az energiatermelésnek is lépést kell majd tartania. A szokatlanul magas hőmérséklet azonban, különösképp a fosszilis energiahordozók és az atomenergia tekintetében, szintén tovább lassíthatja az energiatermelést. A legmelegebb nap reggelén Franciaországban az EDF hat reaktorban csökkentette a termelést; ezt megelőzően két másikat már le is állítottak az ország déli részén, ugyanis a Garonne folyó vize túl meleg volt a reaktorok hűtéséhez.

A hűtési igénnyel párhuzamosan az elektromos vezetékek hatékonysága is csökkenhet a nagy forróságban

Valószínűleg az európai lakosok is szeretnének majd többet hűsölni otthonaikban. A légkondicionálás iránti igény növekedésével a vezetékeknek egyre több energiát kell szállítaniuk a nagy hőségben, amikor kitágulnak és megereszkednek, ez pedig esetlegesen az infrastruktúra meghibásodásához is vezethet. Az Egyesült Államokban készített tanulmányok arra mutattak rá, hogy a nyári melegben egy fokos hőmérséklet-emelkedés 1,5%-os kapacitáscsökkenést eredményez, ami energiabiztonsági problémákat is okozhat a hűtési igény tetőzésekor. Az Egyesült Királyságban az üzemeltetők nagyobb hőtűrésű vezetékeket kezdtek el használni, Finnországban pedig a földfelszín alá telepítik a vezetékeket.

Bár 2018-ban az EU a globálisan hűtésre fordított energia-fogyasztás csupán 11%-ért volt felelős – a hűtőgépeket és mobil hűtőeszközöket, például mobil légkondicionálókat és ventilátorokat is beleértve – 2030-ra valószínűleg 72%-kal fog növekedni az épületek hűtésére használt energiamennyiség Európában, legalábbis a Nemzetközi Megújulóenergia Ügynökség szakértői szerint.

A hatékonyabb klímaberendezések, a nagyobb átviteli kapacitás, illetve az olyan energiaforrásokra való átállás, amelyek esetében nincs szükség a víz hűtésére, például a fotovoltaikus napenergia, valódi változást hozhatnak. Az olyan alternatívák, mint a hővel működő abszorpciós hűtőrendszerek, illetve a jobb épülettervezés szintén csökkenthetik a hűtési célú energiaigényt, mondta az EEA.

Perzselő városi hőszigetek

Június 21-e és augusztus 22-e között csupán két olyan éjszaka volt Nizzában, amely nem volt trópusi – tehát a hőmérséklet 20°C alatt volt –, jelentette a Météo France; ezzel újabb városi rekord dőlt meg. Az, hogy a városokban éjszaka sem hűl le jelentősen a hőmérséklet, a városi hősziget-hatás eredménye. Az épületek és a lezárt felületek elraktározzák a meleget és aztán több hőt löknek ki magukból a városok levegőjébe éjjel, mint a vidéki vagy zöldterületek.

„Kulcsfontosságú, hogy segítsünk azokon, akik a leginkább ki vannak téve a forróságnak” – közölte a Barcelona Lab for Environmental Justice and Sustainability (Barcelonai környezeti igazságossággal és fenntarthatósággal foglalkozó laboratórium, BCNUEJ) szakértői csapata. „Az alacsony jövedelmű lakosok lakhatási körülményei általában szegényesebbek a hűtési vagy szigetelési infrastruktúra tekintetében, korlátozottabbak a lehetőségeik otthonuk modernizálására, és olyan környéken laknak, ahol kevesebb a fa és a nagyobb zöldterület.”

„Ott kell fákat ültetnünk, ahol a legszorongatóbb a hősziget-effektus hatása, ahol az emberek szenvednek, különösképp a perifériához tartozó szürke területeken” – mondja Piero Pelizzaro, Milánó fejlesztési igazgatója. „Ha a középosztályhoz tartozik valaki, meg tud birkózni a hőséggel, mert megveszi a légkondicionálót. De ha szegény vagy, jobban fogsz szenvedni. Az egyenlőtlenség tovább növekszik, ezért az úgynevezett klímadzsentrifikációt is tovább erősödik. Milánóban egyre rosszabb a helyzet.” A milánói polgármesteri hivatal 2030-ig 3 millió fát szeretne ültetni a nagyvárosi területeken a Városi Erdősítési Program keretein belül, meséli Pelizzaro. Majdnem 80 000 fát ültettek idén.

HIRDETÉS

Európai városok: egészségügyi problémák gócpontjai?

A városok hőmérsékletnövelő hatása és a nyári hónapok alatt egyre gyakoribbá váló hőhullámok miatti túlmelegedést az EU városi lakossága szenvedi meg, a legújabb jelentések pedig már valódi egészségügyi szükséghelyzetről beszélnek. A 2003 augusztusi kánikulával összefüggésbe hozható 70 000 haláleset Európa-szerte arra ösztökélte a hatóságokat, hogy minél jobban felkészüljenek. A párizsi alkalmazkodási terv alapja például, hogy az emberek viseljék gondját szomszédjaiknak és regisztrálják a hőségre leginkább érzékeny embereket, hogy állapotukat a legforróbb napokon is figyelemmel lehessen követni. Annak érdekében, hogy növeljék a zöldterületeket és orvosolják a városi hősziget-hatást, a főváros elindította az OÁZIS projektet, amelynek keretében iskolaudvarokat újítanak fel, lyukacsos anyagokkal helyettesítik az aszfaltot, és növelik a zöld- és hűtőterületek nagyságát. „Ami innovatívvá teszi a programot, az az igazgatása; sikerült egy tető alá összegyűjteni a különböző városi szereplőket (iskolák, egészségügyért, úthálózatért, zöldterületekért és vízellátásért felelős hatóságokat), azért, hogy integrált módon legyenek képesek megvalósítani a projektet” – mondja Lina Liakou, a 100 Ellenálló Város Hálózat ügyvezető igazgatója.

A városokban tapasztalható forróság a talajszinten keletkező ózonnak – amely káros az emberi légző- és keringési rendszerre, valamint korai halált is okozhat – való kitettséget is növeli, amely gáz akkor keletkezik, amikor nitrogén-oxidok és instabil vegyületek kerülnek a levegőbe az emberi tevékenység eredményeképp, majd reakcióba lépnek az erős napsütés és magas hőmérséklet hatására. A tavaly júniusi kánikula során egyes európai városokban az ózonszint elérte a EU által meghatározott 180 µg/m³-os maximum értéket. 2016-ban az európai városi lakosság nagyjából 98%-a volt kitéve a WHO által meghatározott értékeknél magasabb talajközeli ózonszintnek.

A Copernicus segítené az átalakulást

A teljesen működőképes Klíma-adatbázisán keresztül elérhető legnagyobb adatbanknak, valamint a kutató- és techvállalatokkal, illetve a helyi hatóságokkal együtt kidolgozott megoldásoknak köszönhetően a Copernicus klímaváltozási szolgálat (C3S) olyan klímajelző eszközöket fejleszt, amelyek segítségével a nagyvárosok hatóságai megfelelő választ adhatnak a hőhullámokkal összefüggésbe hozható egészségügyi kihívásokra.

A szolgálat már több, mint hat hónapja működik együtt a belgiumi székhelyű VITO vállalattal, hogy nagyfelbontású adatokat generálva, majd azokat felhasználva alkalmazhassanak adaptációs stratégiákat a várostervezés és a preventív egészségügy területein. A nagyfelbontású adatok a hőmérséklet-eloszlásról és egyéb más éghajlati változókról adnak majd egy áttekintést, méghozzá 100 európai város viszonylatában, azok hőszigeteire összpontosítva.

A VITO-vezette kezdeményezés olyan egyszerű modelleket használ, amelyek figyelembe veszik, hogy miként reagálnak bizonyos épületek és talajfelszínek a hőre és a sugárzásra: a növényzet kiterjesztése és a természetes megoldások alkalmazása mellett a várostervezők a hőhullámok hatását az épületek színének megváltoztatásával, vagy a napfényt visszaverő – mint inkább elnyelő – fehér színű tetők építésével is csökkenthetik. Az épületek geometriája szintén úgy alakítható, hogy meggátolják a városi kanyonok fűtő hatását. „Ha egy hatékony alkalmazkodási stratégiát szeretnénk kidolgozni, fontos tisztában lennünk azzal, hogy a város mely részeire gyakorolhatja a legnagyobb hatást a melegedés, és aztán ennek megfelelően kell azt intézkedésekkel ellensúlyozni” – mondja Carlo Buontempo, a C3S ágazati információs rendszerének vezetője.

A Copernicus C3S egy másik kezdeményezése keretében egy olyan, az energiaszektor számára kidolgozott üzemeltetési szolgáltatást vezetnének be, amely képes lenne megelőzni a nagyobb áramkimaradásokat a jövőben. Carlo Buontempo úgy véli „meg kell jósolnunk hogyan tudná az energiaszerkezet úgy kielégíteni a jövőbeli igényeket, hogy mindeközben azt is szem előtt lehessen tartani, hogy a megújuló termelés és az energiaigény valószínűleg át fog alakulni az éghajlati változások hatására.”