A Gregorio Marañón kórház megalkotta a világ első személyre szabott metamateriál csontprotézisét, amelyet egy 38 éves férfi sípcsontjába ültettek be, elkerülve lába amputációját.
A madridi Gregorio Marañón kórháznak egy 38 éves, sípcsontjában szarkómát hordozó beteg számára egy egyedileg fejlesztett, úttörő csontimplantátumnak köszönhetően sikerült elkerülnie egy láb amputációját. Ez az első ilyen típusú, személyre szabott metamateriál-protézis; az eredetileg az űriparban kifejlesztett technológia egy, 3D-nyomtatással készült titánstruktúra révén utánozza a csont mechanikai tulajdonságait.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Madridi Műszaki Egyetem (UPM) mérnökeivel közösen kifejlesztett protézis milliméteres titánrácsszerkezetek hálójából áll, amelyet úgy terveztek, hogy a terhelést a csontszövethez hasonló módon ossza el. Az implantátumnak köszönhetően sikerült megőrizni a beteg lábát és térdízületét, így elkerülhető volt az amputáció.
Csontot utánzó protézis
A hagyományos protézisekkel szemben ez az implantátum nem egy tömör darabbal helyettesíti a csontot, hanem egy vékony titánrudakból álló hálózattal reprodukálja a csont szerkezetét és szilárdságát, amely a terhelést a csontszövethez hasonlóan osztja el.
A kialakítás megkönnyíti, hogy a beteg csontja benője és integrálja a protézist, így csökken az elutasítás és a szövődmények kockázata. Mivel 3D-nyomtatással készül, és minden pácienshez egyedileg igazítják, a beavatkozás ideje csaknem a felére csökken.
Az implantátum mindössze 300 grammot nyom, a szimulációk szerint azonban több mint 500 kilogrammos terhelést bír el, szemben a többkilós súlyú, 100–150 kilogrammos teherbírású hagyományos protézisekkel.
Minden páciensre külön megtervezett implantátum
Pierre Chazel, 38 éves páciens, a sípcsontját érintő, magas fokú csontrákban szenvedett. Egy fertőzés és a csontsűrűség jelentős csökkenése után a lába már nem bírt el egy hagyományos protézist, ezért az orvosi csapat úgy döntött, hogy az anatómiai adottságaihoz igazított implantátumot tervez.
A képalkotó vizsgálatok felvételei alapján a kutatók elkészítették a beteg egészséges lábának digitális ikerét, és szimulálták, milyen terhelés éri a sípcsontot járás, lépcsőzés vagy megbotlás közben. Ezekből az adatokból tervezték meg a protézis belső struktúráját, és a csavarokat a legjobb csontminőségű területekre helyezték, ami lehetővé tette, hogy a beavatkozást milliméteres pontossággal tervezzék meg.
A műtét után egy évvel a páciens már képes járni. Miután csaknem két évig nem terhelhette a lábát, elmondása szerint végre elkezdte visszanyerni mozgásképességét. A Gregorio Marañón kórház már egy második, hasonló beavatkozást is elvégzett, és két további, személyre szabott implantátumra készül: az egyik a csuklóba, a másik a szegycsonthoz. A cél, hogy ezt a technológiát szélesebb körben alkalmazzák, és hiperszemélyre szabott orvosi megoldásokat kínáljanak a közegészségügyben.