A különböző szúnyogfajok más-más embereket kedvelnek. Annak feltárása, miért válik valaki „szúnyogmágnessé”, segíthet új módszereket kidolgozni a szúnyogok terjesztette betegségek ellen.
Minden szúnyogfajnak megvan a maga típusa – derül ki az iScience (forrás: angol) folyóiratban megjelent kutatásból, amelyben három szúnyogfaj – a sárgaláz-szúnyog (Aedes aegypti), az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) és a déli házi szúnyog (Culex quinquefasciatus) – 119, a floridai Miamiban élő embert vizsgáltak.
A szúnyogok többféle jel kombinációja alapján találnak gazdára, ilyen a szén-dioxid, a testszag, a hő, a páratartalom és a vizuális ingerek. Az emberi illat önmagában is rendkívül összetett kémiai elegy, amely több száz illékony vegyületet tartalmaz. Ezeknek a vegyületeknek a különbségei – amelyek közül néhányat a bőrön élő baktériumok termelnek vagy alakítanak át – segíthetnek a szúnyogoknak megkülönböztetni az embereket egymástól.
A kutatók azt találták, hogy egyes emberek több szúnyogfaj számára is rendkívül vonzóak voltak, de a vizsgálatban senki sem tartozott mindhárom faj esetében a legvonzóbbak közé. Másképp fogalmazva: ha valaki különösen csábító az egyik faj számára, az még nem jelenti azt, hogy a másik számára is az.
„Nem számítottunk arra, hogy a fajok különböző embereket részesítenek előnyben, amikor nekivágtunk a vizsgálatnak” – mondta Kaylee Marrero, a tanulmány vezető szerzője egy sajtóközleményben (forrás: angol). „Az, hogy mindegyik faj egyedi mikrobiális »aláírást« használ jelzésként, számomra egészen meglepő volt.”
A sárgaláz-szúnyog enyhe mértékben a férfi résztvevőket részesítette előnyben, és bizonyos illékony vegyületmintázatokkal, illetve bőrbaktériumokkal hozható összefüggésbe, míg az ázsiai tigrisszúnyogot a megemelkedett ketonszint és a bőr által természetes módon kibocsátott, növényekre emlékeztető illékony vegyületek vonzották. A déli házi szúnyog éjszaka aktív, és az emberek bőrén természetesen élő baktériumokból, gombákból és mikrobákból álló mikroszkopikus ökoszisztéma csábította.
Célzottabb megközelítés a szúnyogok terjesztette betegségek ellen
A különböző szúnyogfajokat vonzó jelzések megértése segíthet a tudósoknak abban, hogy célzottabb stratégiákat dolgozzanak ki a szúnyogok által terjesztett betegségek – köztük a dengue, a Zika, a sárgaláz és a Nyugat-nílusi vírus – ellen.
„Az emberi szag azon összetevőinek elkülönítése, amelyek vonzzák vagy taszítják a szúnyogokat, új stratégiákhoz vezethet a vektorok által terjesztett betegségek elleni küzdelemben” – mondta Matthew DeGennaro (forrás: angol), a kutatócsoportot vezető neurogenetikus, aki egyben a miami állami egyetemnek számító FIU Biomolekuláris Tudományok Intézetének igazgatója.
A vizsgálatban szereplő három faj közül nem mindegyik bír azonos jelentőséggel Európa szempontjából.
Az ázsiai tigrisszúnyog ma már Európa nagy részén megtelepedett: megtalálható többek között Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Horvátországban, Cipruson, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Magyarországon, Olaszországban, Máltán, Portugáliában, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában és Spanyolországban, és tovább terjeszkedik. A szúnyog „az emberi tevékenységeknek köszönhetően drámai mértékben terjeszkedett világszerte”, és az éghajlatváltozás miatt várhatóan „továbbra is sikeres invazív faj marad, amely jelenlegi földrajzi határain túlra is elterjed” – áll az ECDC (forrás: angol) közleményében.
A sárgaláz-szúnyog ezzel szemben jóval szűkebb területen fordul elő Európában – derül ki az ECDC (forrás: angol) adataiból.
A déli házi szúnyog ezzel szemben általában nem fordul elő az európai szárazföldön, mivel inkább a trópusi és szubtrópusi régiókat kedveli.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat laboratóriumi körülmények között zajlott, és nem bizonyítja, hogy a valóságban egy adott személy feltétlenül több szúnyogcsípést kapna. Úgy vélik, terepvizsgálatokra lesz szükség annak megállapításához, mennyire tükrözik a laboratóriumi rangsorok a tényleges csípési viselkedést.