Ha nem újítják meg az elköteleződést és a cselekvést, a HIV-járvány újra fellángolhat a világban, mivel a megszorítások veszélyeztetik az eddigi eredményeket.
A globális HIV-elleni fellépésben végrehajtott legutóbbi megszorítások az elmúlt évtizedekben elért eredmények visszafordulásával fenyegetnek, és rámutatnak arra, hogy túl kell lépni az adományozóktól való függőségen – figyelmeztetnek a globális egészségügyi szakértők.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
E megszorítások súlyosan érintik a HIV-megelőzést, a tesztelést és a kezelési programok kulcsfontosságú elemeit, például azokat a közösségi irányítású szolgáltatásokat, amelyek elérik a HIV által leginkább érintett embereket – áll a HIV/AIDS elleni közös ENSZ-program (UNAIDS) egy új jelentésében. (forrás: angol)
A megelőzési programok a legtöbb régióban történelmileg nagymértékben támaszkodtak az adományozói támogatásokra. 2025-ben azonban a globális HIV-elleni válasz külső finanszírozása az alacsony és közepes jövedelmű országokban 18 százalékkal csökkent 2024-hez képest – ez közel húsz éve a legnagyobb visszaesés a nemzetközi HIV-forrásokban.
„Az adományozói finanszírozásnak köszönhetően jutottunk el oda, ahol most tartunk” – mondta Mwelwa Phiri, a HIV/AIDS szakértője az antwerpeni Trópusi Orvostani Intézetnél és a zambiai Zambartnál, az Euronews Healthnek. Hozzátette: ha a forráshiány fennmarad, a helyzet „biztosan visszafelé fog menni”.
Miközben a megszorítások teljes hatása csak a következő években válik majd láthatóvá, a következmények már most is érzékelhetők a helyszínen.
„Nem fogjuk elérni azokat, akiknek szükségük lenne rá, mert abbahagytuk azt, amit korábban csináltunk, és ami működött” – mondta Phiri.
Elmondása szerint egyik napról a másikra eltűnt a pénz, aminek következtében emberek veszítették el az állásukat, szolgáltatások szűntek meg egyik pillanatról a másikra, az egészségügyi rendszerek pedig válaszadásra képtelenül maradtak.
„Az emberek nem érdemlik meg, hogy szenvedjenek, csak azért, mert a döntések egyik pillanatról a másikra születnek. Az embereknek mindenhol méltóságra van szükségük, függetlenül attól, mennyire szegények, és valamiféle társadalmi méltóságot tudunk nyújtani azzal, ha megfelelően megtervezzük a folyamatot, és biztosítjuk, hogy jól hajtsák végre” – mondta, hangsúlyozva, mennyire fontos időt hagyni az egészségügyi rendszereknek, hogy reagálni tudjanak a megszorításokra.
Az egyik legnagyobb donor, amely visszavonta támogatását, az Egyesült Államok volt, az Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) fokozatos leépítésén keresztül.
„Az USAID-finanszírozás valójában egyes egészségügyi intézményekben dolgozó munkatársakat is fizetett, és azt látjuk, hogy az ott maradt személyzet túlterhelt, az egészségügyi rendszer pedig jelenleg túlterhelt, így az embereknek nehezebb hozzáférniük a szolgáltatásokhoz” – mondta Phiri.
Elmagyarázta, hogy nem mindenki érzi magát betegnek, aki HIV-tesztelésre szorul, ez pedig visszatartja őket attól, hogy felkeressék a zsúfolt, túlterhelt egészségügyi intézményeket, így kevesebben tudják meg, hogy mi a HIV-státuszuk.
„Nincsenek önkénteseink, akik kimennének a közösségekbe, és felajánlanák a tesztelést azoknak, akik nem tudnak eljutni az ellátóhelyre” – tette hozzá Phiri.
Mint minden más betegség esetében, minél korábban tudja egy páciens, hogy fertőzött, annál hamarabb kezdheti meg a kezelést. HIV esetében a korai felismerés létfontosságú: a mielőbbi kezelés megakadályozza, hogy az állapot súlyosbodjon, és lehetővé teszi, hogy a vírus mennyisége kimutathatatlan szintre csökkenjen, ami azt jelenti, hogy nem adható tovább másoknak.
Az UNAIDS-nek megküldött nemzeti adatok szerint 2024 és 2025 között jelentősen visszaesett a HIV-fertőzés megelőzésére szolgáló preexpozíciós profilaxis (PrEP) igénybevétele Kamerunban, Nigériában és Zambiában: mindegyik országban több mint 50 százalékkal csökkent azoknak a száma, akik legalább egyszer kaptak PrEP-et az adott évben.
Veszélyben az évtizedes eredmények
Az évtizedeken át tartó kemény munka és globális szolidaritás következtében az új HIV-fertőzések és az AIDS-hez kapcsolódó halálesetek éves száma több mint harminc éve nem látott mélypontra esett – áll a UNAIDS-jelentésben.
Világszerte 2025-ben 57 százalékkal kevesebben haltak meg AIDS-hez köthető okok miatt, mint 2010-ben: a halálesetek száma a 2010-es 1,3 millióról 570 000-re csökkent. Ugyanakkor 2025 decemberében 32,1 millió HIV-vel élő ember részesült kezelésben – ez 3 százalékos éves növekedést jelent 2024-hez képest.
A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy ezeket az eredményeket visszafordíthatja a finanszírozás hirtelen megvonása.
Nemzetközi szinten az országok nincsenek pályán ahhoz, hogy teljesítsék a 2030-ra kitűzött HIV-megszüntetési célokat – figyelmeztet a UNAIDS jelentése. 2024-ben egymillióval több új fertőzés és 400 000-rel több AIDS-hez köthető haláleset történt annál, mint amennyi akkor lett volna, ha a világ a globális célok eléréséhez vezető úton halad.
Az ENSZ-ügynökség szerint „a halálozás továbbra is elfogadhatatlanul magas egy kezelhető betegség esetében”.
A támogatási függőség megszüntetése felé
A jelenlegi pénzügyi környezetben elengedhetetlen, hogy az adományozóktól való függőségről fokozatosan áttérjenek az országok a saját felelősségvállalásra és a hazai finanszírozásra, miközben fennmarad a nemzetközi szolidaritás – áll az ENSZ-jelentésben.
Phiri egyetértett: „Folytatnunk kell, meg kell terveznünk, és szakaszosan kell megvalósítanunk, hogy ez mindenki számára előnyös legyen: a helyi közösségek számára, a finanszírozók számára, valamint az egészségügyi rendszerek és az országok számára.”
„Számos alapvető strukturális kérdést kell megoldani ahhoz, hogy idáig eljussunk, nemcsak az egészségügyi rendszeren belül, hanem más ágazatokban, így a szociális ellátásban is” – mondta, hangsúlyozva, hogy elegendő időre van szükség ahhoz, hogy a finanszírozás fokozatos megvonásával keletkező hiányokat be lehessen tölteni.