A rákellátás válsága fenyeget: jelentés szerint meredeken nő az esetszám, az egészségügyi személyzet nem tud lépést tartani.
2050-re csaknem 100 millióval több, onkológiai ellátásban dolgozó szakemberre lesz szüksége a világnak, figyelmeztet egy új tanulmány.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A legnagyobb hiány az ápolók és a diagnosztikai szakemberek, különösen a radiológusok és patológusok körében várható, Afrika és Ázsia pedig várhatóan lesz a leginkább érintett.
A The Lancet Oncology Commission által készített és a 2026-os Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) éves kongresszusán bemutatott jelentés arra figyelmeztet, hogy a jól képzett, az onkológiai ellátást nyújtó és kutatást végző személyzet hiánya továbbra is komoly akadálya a globális egyenlőtlenségek csökkentésének.
Minden országot érintenek a hiányok
A jelenlegi trendek alapján a tanulmány 2050-re 99,9 millió onkológiai ellátásban dolgozó szakember hiányával számol. Ez magában foglalja a kutatásban, a szabályozási és pénzügyi támogató rendszerekben dolgozókat, valamint azokat a közösségeket is, amelyek részesülnek a kutatások eredményeiből, és maguk is hozzájárulnak azokhoz.
A hiány Afrikában és Ázsiában lesz a legdrámaibb: előbbinél 34,3 millió, utóbbinál 57,3 millió szakember fog hiányozni.
A kutatók ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy egyetlen régió sem marad érintetlen. Az alacsony és közepes jövedelmű országokban a hiányt elsősorban az agyelszívás, vagyis a képzett munkaerő külföldre vándorlása okozza.
A magas jövedelmű országokban ezzel szemben a kiégés, a depresszió és a költségvetési megszorítások terhelik túl az egészségügyi rendszert.
Szakmacsoportonként vizsgálva az alap- és általános ellátás szenvedi meg leginkább a hiányt: 2050-ig több mint 65 millióval több ápolóra lesz szükség, emellett 16 millióval több radiológiai és patológiai diagnosztikai szakemberre.
„Globális kezdeményezésünk egyértelmű figyelmeztetést hordoz: ha nem teszünk sürgős lépéseket a kritikus munkaerőhiány kezelésére, olyan rákkatasztrófa kockázatát vállaljuk, amilyenhez foghatót még nem láttunk” – mondta a Bizottság társvezetője, Hedvig Hricak, a New York-i Memorial Sloan Kettering Cancer Center orvosa.
„Azonnali, országokra szabott stratégiákat sürgetünk, a munkaerő ésszerűbb felhasználását, a feladatok átcsoportosítását, az MI és a digitális egészségügy szélesebb körű alkalmazását, valamint a jövőre felkészítő képzést és a köz- és magánszféra partnerségén alapuló, erős, fenntartható finanszírozást.”
A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a munkaerőhiány nemcsak a jelenlegi betegek ellátását késlelteti, hanem a jövőbeli kutatást is akadályozza.
„A rák kutatásának világszintű előrehaladása olyan munkaerőt igényel, amely képes ötleteket generálni, vizsgálatokat tervezni, csapatokat vezetni, és az eredményeket hatékony rákkontroll-gyakorlatokká és -politikákká fordítani” – írták.
Világszerte nő a rákos megbetegedések száma
A szerzők szerint a rákot néma pandémiának tartják; az esetek száma 2050-re várhatóan eléri a 35,3 milliót a 2022-es 20 millióról, és évente 18,5 millió halálesettel számolnak világszerte.
A Global Cancer Workforce mikroszimulációs modellt használva – amely figyelembe veszi a rák előfordulásával és túlélésével összefüggő demográfiai, epidemiológiai és egészségügyi rendszerbeli tényezőket – a kutatók felrajzolták 17 gyakori daganattípus és 18 féle egészségügyi munkakör jelenlegi és jövőbeli globális helyzetét 200 országban és területen, 2030 és 2050 között.
„Lesújtó eredményekről van szó; a világszerte évente várhatóan 35 millióval több rákos eset éles ellentétben áll azzal, hogy 2050-re 100 millióval kevesebb, rákellátásban dolgozó szakemberrel számolunk” – mondta a jelentés bemutatóján Mark Lawler, a Queen’s University Belfast és a Bizottság kutatója, a tanulmány társszerzője.
„Nem lehet félreérteni: ez ébresztő jelzés, bárhol is éljen valaki a világon. Amit feltártunk, megdöbbentő – hogyan egyeztethető össze évi 15 millióval több diagnosztizált rákos eset az onkológiai munkaerő 100 milliós csökkenésével? Az adatok sajnos nem hazudnak. Nem várhatunk 2050-ig, hogy kiderüljön, igazunk volt-e a prognózisban – most kell cselekednünk.”
Az újonnan diagnosztizált rákos esetek mintegy 70 százaléka az alacsony és közepes jövedelmű országokban fordul majd elő – éppen azokban a régiókban, amelyek a leginkább megszenvedik a munkaerőhiányt.
A modellben vizsgált daganattípusok összességében a diagnosztizált esetek globális aránya várhatóan 2025-ben 100 ezer lakosra vetítve 165-ről 2050-re 200-ra emelkedik.
Emelkedésre számítanak minden földrajzi régióban és csaknem minden daganattípusnál, a gyomorrák kivételével. A tüdő-, az emlő-, a vastag- és végbél-, valamint a prosztatarák várhatóan továbbra is a leggyakrabban diagnosztizált daganatok közé tartozik világszerte.
„A rák előfordulásának, túlélésének és az ellátásban részt vevő munkaerőnek a trendjei – és azok térségenkénti, illetve helyi sajátosságok szerinti különbségei – megértése alapvető fontosságú a hatékony rákkontroll-tervezéshez és az erőforrások elosztásához” – írták a szerzők.