Az eszköz célja a téves riasztások számának csökkentése, a felesleges kórházi látogatások visszaszorítása és a várandósgondozáshoz való hozzáférés bővítése az erőforráshiányos térségekben.
Tudósok olyan felragasztható ultrahangos eszközt fejlesztettek, amely folyamatosan képes követni a magzat méhen belüli állapotát, és így olyan szövődményeket is kiszűrhet, amelyek a jelenleg elérhető technológiákkal rejtve maradnak.
A tapasz – a UPatch névre keresztelt, kísérleti prototípus – órákon át viselhető, közben folyamatosan képet ad a magzatról és valós időben figyeli a véráramlást, még olyan mozgó struktúrákban is, mint a köldökzsinór.
Az eszközt a Stanford Egyetemen dolgozó Sheng Xu professzor vezette kutatócsoport fejlesztette ki, oxfordi és UC San Diegó-i kutatókkal együttműködésben; eredményeikről a Nature Biotechnology (forrás: angol) folyóirat számolt be.
Miért nem elégségesek a jelenlegi monitorozási módszerek
A jelenleg alkalmazott magzati megfigyelési módszereknek komoly korlátai vannak.
A szakorvosok vagy csupán pillanatfelvételekhez jutnak – néhány ultrahangvizsgálathoz az egész terhesség alatt –, vagy olyan folyamatos adathoz, amelyet annyi fals riasztás zavar, hogy nehéz megbízni benne.
A UPatch a kettő közé pozicionálja magát: órákon át, automatikusan követi a véráramlást és a magzat állapotát, anélkül hogy folyamatosan szakembernek kellene jelen lennie.
A 62 várandós nő bevonásával végzett vizsgálatokban a készülék mérései szorosan egybeestek a szokásos kézi ultrahanggal kapott eredményekkel, ami arra utal, hogy hosszabb távon is megbízhatóan képes követni a véráramlást.
Mit tártak fel a kutatók a magzati vérkeringésről
Az eszköz egy klinikailag fontos jelenségre is rávilágított: a magzati vérkeringés dinamikusan ingadozhat az időben, és az átmeneti eltérések nem feltétlenül jeleznek tartós problémát.
Egy súlyos preeklampsziás esetben a tapasz aggasztó véráramlási változásokat jelzett, ami fokozott megfigyeléshez, majd négy nappal később császármetszéshez vezetett.
A kutatásban részt vevő Antoniya Georgieva professzor úgy fogalmazott: „Ez a technológia lehetővé teszi, hogy a magzat jóllétét a jelenleginél jóval hosszabb időn át, folyamatosan és nem invazív módon kövessük nyomon.”
Mariana Tome kutató ennél is tovább ment: szerinte az eszköz magát a várandósság élményét is átalakíthatja, „mert segít abban, hogy a nők biztonságban érezzék magukat, nyugodtabbak legyenek és több támogatást kapjanak a terhesség egész folyamán, miközben csökkenti a felesleges kórházi viziteket, az ismételt vizsgálatokat és az elkerülhető beavatkozásokat”.
Mások a UPatch tágabb előnyeit emelik ki. A tanulmány első szerzője, Tom Park doktor szerint különösen nagy haszna lehet ott, ahol kevés a szonográfiában jártas szakember és a fejlett diagnosztikai eszköz: „Ez a technológia javíthatja a prenatális képalkotáshoz való hozzáférést az egészségügyi ellátás szempontjából hátrányos térségekben és erőforráshiányos környezetben, ahol a képzett szonográfusok hiánya gyakran késlelteti a magas kockázatú terhességek ellátását.”
A UPatch egyelőre még csak kísérleti koncepció. Jelenleg vezetékes háttérrendszerre támaszkodik, és a pontos felhelyezéséhez hagyományos ultrahangvizsgálatra van szükség. További klinikai vizsgálatokra is szükség van, nagyobb létszámú és változatosabb betegcsoportok bevonásával.
A kutatók szerint azonban a jövőbeli változatok már teljesen vezeték nélküliek és jóval kisebbek lehetnek. Ha ez megvalósul, a magzat folyamatos monitorozása a kórházi vizsgálatokkal szerzett pillanatképektől elmozdulhat a mindennapi viseléshez közelebb álló megoldások felé.