Gyenge mentális egészség Európa egyik legsúlyosabb közegészségügyi és gazdasági kihívása az OECD új jelentése szerint.
A rossz mentális egészség évente mintegy 76 milliárd euróba kerül az európai gazdaságoknak, ami az összes egészségügyi kiadás körülbelül 6 százaléka – derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) új jelentéséből.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A jelentés szerint a mentális zavarok az egyik legjelentősebb közegészségügyi és gazdasági kihívást jelentik, és hatásuk messze túlmutat az egyéneken.
A költségek jelentős része abból adódik, hogy a mentális állapotok súlyosbítják a fizikai betegségeket, ami összetettebbé és drágábbá teszi a kezelést – közölte az OECD.
A szervezet becslései szerint ezek az állapotok a munkaerőpiacot is mélyen érintik, 2025 és 2050 között átlagosan évi 1,7 százalékos GDP‑csökkenést okozva.
A jelentés szerint ezt a GDP‑visszaesést elsősorban a munkaerőpiaci részvétel és a termelékenység csökkenése hajtja.
Az OECD szerint a súlyos depressziós zavarok, a generalizált szorongásos zavarok és az alkoholfogyasztási zavarok a következő 25 évben 2,5 évvel rövidítik meg az egészségben eltöltött várható élettartamot az EU‑ban, ami évente körülbelül 28 ezer idő előtti halálesetnek felel meg.
Egyre gyakoribbak a mentális zavarok
Az OECD‑országokban az elmúlt két évtizedben közel 21 százalékkal nőtt a mentális zavarok aránya.
A rossz mentális egészség az OECD‑ és az Európai Unió országaiban élők több mint ötödét érinti.
A szorongásos zavarok a leggyakoribbak, az összes eset mintegy 40 százalékát adják, ezt követik a depressziós zavarok 20, valamint a szerhasználati zavarok 17 százalékos aránnyal.
A számok feltehetően „alábecsülik a probléma valódi mértékét, mivel sok enyhébb állapot diagnózis nélkül marad, vagy nem jelentik őket a tartós társadalmi stigma és a meglévő egészségügyi rendszerek korlátai miatt” – jegyzi meg a jelentés.
A fiatalok szenvednek a legjobban
A mentális zavarok nem mindenkit érintenek egyformán: a jelentés szerint különösen sújtják a nőket, a fiatalokat és az alacsony társadalmi‑gazdasági helyzetűeket.
A gyermekek és fiatal felnőttek körében magas a mentális zavarok előfordulása, és folyamatosan emelkedik. Az OECD adatai szerint az elmúlt években a 15–24 évesek több mint egynegyede tapasztalt mentális zavarokat.
Ez különösen aggasztó, mivel a 24 éves kor előtt kezdődő mentális zavarok nagyobb valószínűséggel maradnak fenn felnőttkorban, ha nem kezelik őket, és egész életre kiható következményekkel járhatnak.
A jelentés több társadalmi és környezeti tényezőt nevez meg a növekedés fő mozgatórugójaként. A korai, a COVID–19‑járványhoz kapcsolódó korlátozások, a háborúk, a geopolitikai instabilitás és a gazdasági válságok mind hozzájárultak a mentális egészség romlásához.
„Az éghajlatváltozással kapcsolatos szorongás a fiatalabb generációk egyik jelentős aggodalmává vált: világszerte a fiatalok 84 százaléka számolt be mérsékelt vagy súlyos szintű aggodalomról a bolygó jövőjét illetően” – írják a szerzők.
Hozzátették, hogy a problémás közösségimédia‑használat is egyre komolyabb aggodalomra ad okot, különösen a fiatalabb korosztályok körében.
A felnőttkor felé haladva általában javul a mentális egészség, kivételt csak a 95 év felettieknél tapasztalható enyhe romlás jelent.
Nem elégségesek a nemzeti politikák
Annak ellenére, hogy a legtöbb országban léteznek nemzeti mentálhigiénés szakpolitikai keretek, a jelentés szerint továbbra is jelentős az ellátási rés.
Becslések szerint az uniós országokban a mentális egészségügyi ellátásra szorulók mintegy 67,5 százaléka nem jut kezeléshez.
A jelentés több olyan akadályt is azonosít, amelyek megnehezítik a kezeléshez való időben történő hozzáférést, például bizonyos terápiák önrészfizetési kötelezettségét, a speciális szolgáltatások hiányát a vidéki térségekben, valamint a szakemberekből fakadó hiányt.
Az OECD szerint a kulcsfontosságú reformirányzat az, hogy a kórházi ellátásról a közösségi alapú beavatkozásokra helyezik át a hangsúlyt, beleértve az alapellátást, az iskolákat és a munkahelyeket.
„A kórházon kívüli korai, megelőző megközelítések hatékonyak és kevésbé költségesek lehetnek” – mutattak rá a szerzők.