Kutatók: az eredmények szerint a tudatos élmény és a testi egészség összefonódik, új módokon használható a jóllét növelésére.
Hét napnyi meditáció és elme-test technikák gyakorlása jóval többet tehet annál, mint hogy egyszerűen ellazítson. A Kaliforniai Egyetem San Diegó-i kampuszán készült új kutatás szerint mérhetően megváltoztathatja az agy és a szervezet működését.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Communications Biology (forrás: angol) folyóiratban megjelent eredmények arra utalnak, hogy az ismételt mentális gyakorlatok képesek aktiválni az agyi rugalmassággal, az immunrendszer működésével, az anyagcserével és a természetes fájdalomcsillapítással összefüggő biológiai útvonalakat. A kutatók ezeket a hatásokat a pszichedelikus élményekhez hasonlították.
„Évek óta tudjuk, hogy a meditációhoz hasonló gyakorlatok hatással lehetnek az egészségre, de az igazán figyelemre méltó az, hogy amikor többféle elme-test gyakorlatot egyetlen elvonulásra vontunk össze, annyi különböző biológiai rendszerben láttunk változásokat, amelyeket közvetlenül mérni tudtunk az agyban és a vérben” – mondta Hemal H. Patel, a UC San Diego Orvostudományi Karának aneszteziológus professzora, a tanulmány egyik szerzője.
„Itt nem pusztán a stresszoldásról vagy a relaxációról van szó, hanem arról, hogy alapvetően megváltoztatjuk, miként kapcsolódik az agy a valósághoz, és ezeket a változásokat biológiailag is számszerűsítjük.”
Hogyan zajlott a vizsgálat
A kutatás 20 egészséges felnőttet követett, akik egy Joe Dispenza idegtudományi oktató és író által vezetett, hétnapos, bentlakásos elvonuláson vettek részt. Ott mintegy 33 órányi vezetett meditációt végeztek, előadásokkal és csoportalapú gyógyító foglalkozásokkal kiegészítve.
A foglalkozások úgynevezett „nyílt placebó” megközelítést alkalmaztak, vagyis a résztvevők tudták, hogy bizonyos gyakorlatokat placebóként mutatnak be.
Korábbi kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy ezek a gyakorlatok így is valós hatásokat válthatnak ki, például az elvárások, a társas kapcsolódás és a közös élmény révén.
Annak felmérésére, hogyan hat az elvonulás a résztvevők szervezetére, a kutatók funkcionális mágneses rezonanciás képalkotással (fMRI) vizsgálták az agyukat, és a hét előtt, illetve után vérmintákat vettek, hogy nyomon kövessék az agyi aktivitás, az anyagcsere, az immunválaszok és más biológiai markerek változásait.
Milyen változásokat tapasztaltak a hétnapos elvonulás után?
Az elvonulás után az agyi felvételek csökkent aktivitást mutattak azokban a régiókban, amelyek a folyamatos belső párbeszéddel vagy mentális „háttérzajjal” hozhatók összefüggésbe, amelyet sokan tapasztalnak. Ez arra utal, hogy az agyműködés hatékonyabbá vált.
A résztvevőktől származó vérplazma emellett elősegítette a neuroplaszticitást is: a laborban tenyésztett neuronokat arra ösztönözte, hogy megnyúlva új kapcsolatokat alakítsanak ki.
A kutatócsoport anyagcsere-változásokat is megfigyelt: a „posztelvonulásos” plazmának kitett sejtekben fokozódott a glikolitikus aktivitás, ami a rugalmasabb anyagcsere jele. Emelkedett az endogén opioidok – a szervezet természetes fájdalomcsillapítóinak – szintje is, ami a természetes fájdalomszabályozás erősödésére utal.
Ezzel párhuzamosan az immunjelátvitel – az a molekuláris hálózat, amelynek révén az immunsejtek felismerik a szervezetet fenyegető veszélyeket – olyan módon változott meg, amelyet a kutatók kiegyensúlyozottnak és alkalmazkodónak írtak le. Mind a gyulladásos, mind a gyulladáscsökkentő válaszok erősödtek.
A résztvevők a Misztikus Élmény Kérdőívet (MEQ-30) is kitöltötték, amely az egység, a transzcendencia és a megváltozott tudatosság érzését méri meditáció közben. Az átlagpontszám az elvonulás előtti 2,37-ről 3,02-re emelkedett az ötfokú skálán.
Meditáció és a pszichedelikumokhoz hasonló agyi állapotok
A kutatók szerint az elvonulás után megfigyelt agyi kapcsolódási mintázatok hasonlítottak azokra, amelyeket korábban pszichedelikus szerekhez kapcsoltak.
„Ugyanazokat a misztikus élményeket és neurális kapcsolódási mintázatokat látjuk, amelyekhez általában pszilocibinre van szükség, most viszont pusztán a meditációs gyakorlatok révén jelennek meg” – mondta Patel aneszteziológus professzor.
„Az, hogy egyszerre látunk változásokat a központi idegrendszerben az agyi felvételeken, és a vérkémia szisztémás változásait is, azt hangsúlyozza, hogy ezek az elme-test gyakorlatok az egész szervezet szintjén fejtik ki hatásukat.”
A kutatók ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a vizsgálat egészséges résztvevőkkel zajlott, ezért további kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy a hasonló előnyök kiterjednek-e szélesebb klinikai populációkra is.
Ráadásul a vizsgálat megfigyeléses jellegű volt, kontrollcsoport nélkül, így a kutatók nem tudják egyértelműen kijelenteni, hogy a biológiai változásokat kizárólag a meditáció okozta.
A kis mintanagyság szintén megnehezíti annak megítélését, hogy az eredmények mennyiben általánosíthatók. Nagyobb és sokszínűbb csoportokra van szükség annak megértéséhez, hogy hasonló hatások jelentkeznek-e a teljes népességben.
Mindezek ellenére az eredmények jelentősek, mivel ritka biológiai bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy amit az emberek mentálisan átélnek, az mérhető változásokkal jár együtt az agyban és a testben.
„Ez a tanulmány azt mutatja, hogy elménk és testünk mélyen összekapcsolódik” – mondta Alex Jinich-Diamant, a tanulmány társszerzője, a UC San Diego Kognitív Tudományi és Aneszteziológiai Tanszékének doktorandusza.
„Az, amiben hiszünk, ahogyan a figyelmünket fókuszáljuk, és azok a gyakorlatok, amelyekben részt veszünk, kézzelfogható nyomot hagyhatnak biológiánkon.
Izgalmas lépést jelent afelé, hogy megértsük, miként fonódik össze a tudatos tapasztalás és a testi egészség, és hogyan használhatjuk ki ezt a kapcsolatot a jóllét új módon történő előmozdítására.”