Egy új kutatás arra utal, hogy az ártalmatlan szokásból könnyen függőséggé válhat.
Kedvenc tévéműsorok maratoni nézése ártalmatlan lazításnak tűnhet, ám egy új kutatás szerint azok, akik a függőségig jutnak, nagyobb eséllyel érzik magukat magányosnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A PLOS One folyóiratban megjelent tanulmány összefüggést talált a magányés a sorozatfüggőség között, ami arra utal, hogy egyesek a tévés sorozatokat használják a társas elszigeteltség kezelésére.
A kínai Huangshan Egyetem kutatói, Xiaofan Yue és Xin Cui 551, a tévét intenzíven fogyasztó felnőtt kérdőíves válaszait elemezték. Minden résztvevő naponta legalább 3,5 órát nézett tévét, és hetente több mint négy epizódot.
A résztvevők több mint hatvan százaléka (334 fő) megfelelt a sorozatdarálás-függőség kritériumainak, amelyek közé tartozott „a megszállottság megélése, a tévéfogyasztás növekedése és a mindennapi életre gyakorolt negatív hatások”, például a munkára vagy a kapcsolatokra.
Ebben a csoportban a magasabb fokú magány jelentősen összefüggött a súlyosabb sorozatdarálás-függőséggel. Az összefüggést nem találták meg azoknál a nagyfogyasztóknál, akik nem feleltek meg a függőség kritériumainak, ami arra utal, hogy a kényszeres sorozatdarálást eltérő pszichológiai tényezők hajthatják.
Miért darálnak az emberek sorozatokat, és milyen kockázatot jelent a magány
A kutatók azt is vizsgálták, miért alakul ki a sorozatdarálás szokása, és azt találták, hogy a magány szorosan kapcsolódik két kulcsfontosságú tényezőhöz: a valóságból való meneküléshez és az „érzelmi fokozáshoz”. Ez arra utal, hogy a magányos emberek a tévéhez fordulhatnak egyszerre a negatív érzelmek elkerülése és a vigasz vagy az öröm keresése miatt.
Korábbi tanulmányok összefüggésbe hozták a magányt a lelki megterheléssel, a rosszabb mentális jólléttel, a gyengébb fizikai egészséggel és az alacsonyabb életminőséggel.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a magány világszerte az emberek 16 százalékát érinti, és a társas kapcsolatok hiányát „súlyos, a globális egészséget fenyegető veszélynek” tartja.
A társas izoláció és a magány a WHO szerint a szívbetegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, a depresszió és a szorongás fokozott kockázatával is összefügg.
A tanulmány korlátai
A sorozatdarálásról szóló vizsgálatnak azonban megvannak a maga korlátai. Összefüggést mutat, nem pedig közvetlen ok-okozati kapcsolatot, ami azt jelenti, hogy nem tudja bizonyítani, hogy a magány függőséget okozó sorozatdaráláshoz vezet.
A kutatók kizárólag a televíziózásra összpontosítottak, és nem vizsgáltak más képernyőhasználati formákat, például a rövid formátumú tartalmakat, mint a YouTube vagy a TikTok.
Az eredmények mindazonáltal rámutatnak, hogy a túlzott médiatartalom-fogyasztás megküzdési stratégiaként szolgálhat azok számára, akik a társas elszigeteltséggel küzdenek.
„A tanulmány előmozdítja a sorozatdarálás megértését azzal, hogy megkülönbözteti a függőségi és a nem függőségi formákat, és kimutatja, hogy a magány jelentős előrejelzője a sorozatdarálás-függőségnek, míg a menekülés és az érzelmi fokozás az érzelemszabályozás kettős útjaként szolgál”, írták a tanulmány szerzői.
A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak feltárására, hogy a magány csökkentése segíthet-e megelőzni vagy kezelni a problémás sorozatdarálási viselkedést.