Egy brit tanulmány szerint egyes háziállat-tulajdonosoknál kedvencük halála után elhúzódó gyászzavar alakul ki; tüneteik az emberi gyászhoz hasonlóak.
Egy új kutatás szerint egy háziállat halálának meggyászolása éppoly fájdalmas és hosszan tartó lehet, mint egy emberi szerettünk gyászolása.
A tudományos folyóirat PLOS One-ban megjelent tanulmány szerint a háziállatukat elvesztő emberek egy része elhúzódó gyász zavart (PGD) él át, egy súlyos mentális zavart, amely hónapokig, sőt évekig is tarthat.
A PGD-t jelenleg csak ember halála után diagnosztizálják, ám a tanulmány szerzője azt javasolja, hogy a klinikai irányelveket terjesszék ki a háziállat elvesztésére is, azzal érvelve, hogy a pszichológiai hatás ugyanolyan súlyos lehet.
Az elhúzódó gyász zavart az elhunyt iránti erős vágyakozás, mély kétségbeesés, érzelmi eltompulás, a társas érintkezésben jelentkező nehézségek és a mindennapi feladatok elvégzésének problémái jellemzik. Sokaknak olyan érzésük is lehet, mintha önmaguk egy része meghalt volna.
Az emberi veszteséggel összemérhető fájdalom
A kutatás az Egyesült Királyságban 975 felnőttet kérdezett meg, és megállapította, hogy a válaszadók közel egyharmada elveszített már háziállatot.
A tanulmány szerint „sok gazdi intenzív gyászt él meg háziállata halála után”, és „sokan a szégyen, a feszengés és az elszigetelődés érzéséről is beszámolnak, ami azzal függ össze, hogy kifejezik gyászukat elhunyt kedvencük iránt”.
E körben 7,5 százalék megfelelt a PGD diagnosztikai kritériumainak, ami hasonló arány ahhoz, amit közeli barát elvesztése esetén mértek (7,8 százalék). A nagyszülő (8,3 százalék), testvér (8,9 százalék) vagy partner (9,1 százalék) halála után mért PGD-arányok csak kismértékben voltak magasabbak.
Szignifikánsan magasabb arányt csak azoknál mértek, akik szülőt (11,2 százalék) vagy gyermeket (21,3 százalék) veszítettek el.
A felmérés azt is kimutatta, hogy „több mint minden ötödik olyan ember, aki elveszített egy szeretett háziállatot és egy hozzá közel álló személyt is, azt mondta, hogy a háziállat elvesztése volt számára a legmegrázóbb”.
Összességében a kutatás szerint az Egyesült Királyságban az elhúzódó gyász zavar eseteinek nagyjából minden tizenkettedike a háziállat halálával hozható összefüggésbe.
„Klinikailag releváns” gyász
A tanulmány szerzője, Philip Hyland, az írországi Maynooth Egyetem pszichológiaprofesszora szerint az eredmények azt mutatják, hogy a háziállat elvesztése utáni gyász „klinikailag releváns” lehet, és az emberi gyászélményhez hasonló.
„Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy nincs semmi egyedi vagy különleges abban, ahogyan a PGD-tünetek egy emberi veszteséghez kapcsolódó gyászban megjelennek”, olvasható a tanulmányban.
Hozzátette: ha a háziállat elvesztése kimarad a diagnosztikai kritériumok közül, azzal egyeseket megfoszthatnak a megfelelő mentális egészségügyi támogatáshoz való hozzáféréstől, még akkor is, ha minden egyéb feltételnek megfelelnek a diagnózishoz.
„A döntés, hogy a háziállat elvesztését kizárják a PGD gyászkritériumai közül, nemcsak tudományos szempontból félrevezetőnek, hanem érzéketlennek is tekinthető”, mondta Hyland.