A klímaváltozás súlyosbítja a légúti betegségeket; orvosok és gyártók korai diagnózist és zöld inhalátorokat keresnek, hogy csökkenjen az ellátás kibocsátása, védve a betegeket.
Emberek millióinak a légzését máris befolyásolja az éghajlatváltozás: a szennyezés okozta asztmarohamoktól a futótüzek füstje miatti tüdőkárosodásig. Ráadásul éppen azok az egészségügyi rendszerek, amelyek ezeket a betegségeket kezelik, maguk is hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.
A szélsőséges időjárás és a rossz levegőminőség a légzőszervi betegségek terjedését ösztönzi, elsősorban a romló légszennyezettségen, a hőségen, a futótüzeken és az elhúzódó pollenszezonokon keresztül.
A világ népességének több mint 90 százaléka olyan levegőt lélegez be, amelynek részecskeszintje meghaladja az Egészségügyi Világszervezet ajánlásait.
Szakértők szerint a légzőszervi megbetegedések jelentős része környezeti tényezőkkel függ össze.
A gyakoribbá váló futótüzek és a légszennyezés megváltoztatják az emberek által belélegzett levegőt, növelve a fellángolások, a betegségek súlyosbodása és egyes esetekben a betegség kialakulásának kockázatát.
Therese Laperre, az antwerpeni egyetemi kórház légzőszervi osztályának vezetője arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás megsokszorozza az asztma és a krónikus légzőszervi betegségek fellángolását kiváltó tényezőket, és átalakítja a légúti fertőzések mintázatát.
„Tudjuk, hogy a szálló por [az emberi egészségre ártalmas levegőben lebegő részecskék] változásai napokkal később hatással vannak az asztmás és a krónikus tüdőbeteg páciensek sürgősségi osztályos esetszámaira” – mondta.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség egyik tanulmánya szerint Európában az összes krónikus légzőszervi betegség miatti halálozás több mint egyharmada olyan környezeti tényezőkhöz köthető, mint a légszennyezés, a szélsőséges hőmérsékletek, a futótüzek füstje és az allergén pollen.
Ördögi kör
Világszerte becslések szerint 400–500 millió felnőtt él COPD-vel, és több mint 250 millió ember asztmával.
Az egészségügyi intézmények válasza erre a teherre saját klímaköltséggel jár. A Health Care Without Harm nevű nemzetközi nonprofit szervezet becslése szerint a világ egészségügyi szolgáltatásai a globális üvegházhatásúgáz‑kibocsátás mintegy öt százalékáért felelősek – ha önálló országot alkotnának, a világ legnagyobb szennyezői közé tartoznának.
Beavatkozás nélkül 2050-re az egészségügy kibocsátása évente elérheti a hat gigatonnát, ami több mint egymilliárd autó forgalomba állításának felel meg.
A kórházak, különösen az intenzív osztályok (ICU-k) felelnek ennek a hatásnak a jelentős részéért. Betegenként az ellátórendszer legszennyezőbb egységei közé tartoznak, mert sok energiát és eszközt használnak, és nagy mennyiségű egyszer használatos anyagot fogyasztanak.
Légzőszervi szakorvosok szerint a krónikus betegségek korai kézben tartása nemcsak a betegeknek jó, hanem elengedhetetlen az egészségügy klímalábnyomának csökkentéséhez is.
A korábbi diagnózis nemcsak klinikai, hanem klímavédelmi intézkedés is – mondja Philippe Tieghem, a francia Sante Respiratoire légzőszervi egyesülettől.
„Ha korábban észleljük, korábban tudjuk kontrollálni: ez jó a betegeknek, jó a szén‑dioxid‑mérlegnek, és gazdasági szempontból is kedvező” – mondta.
Inhalátorok: tökéletes példa
A dilemmát jól megtestesítő termék az inhalátor, amelyet főként a COPD és az asztma jellegű, hosszan tartó tüdőbetegségek kezelésére használnak.
A leggyakoribb eszközök a nyomás alatti, adagolt aeroszolos inhalátorok (pMDI-k): kis spray-k, amelyek gáz segítségével juttatják közvetlenül a tüdőbe a gyógyszert.
Ezekben az inhalátorokban a hajtógáz – vagyis az a gáz, amely a gyógyszert a tartályból kifújja – jellemzően hidrofluorokarbonok (HFC-k), magas globális felmelegedési potenciállal rendelkező fluorozott üvegházhatású gázok.
Friss becslések szerint a nyomás alatt működő inhalátorok Európában évente nagyjából 4–5 millió tonna CO₂‑egyenértéket, világszinten pedig mintegy 16–17 millió tonnát bocsátanak ki, ami a teljes üvegházhatásúgáz‑kibocsátás körülbelül 0,03 százaléka.
Az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálata (NHS) szerint ezek az inhalátorok a saját szén‑dioxid‑lábnyomának mintegy három százalékáért felelősek.
Bár a globális kibocsátásnak ez csak kis szelete, a számok így is elég nagyok ahhoz, hogy az egészségügyi szolgáltatók és a gyártók kiemelt területként kezeljék az inhalátorok dekarbonizációját, és a hagyományos eszközöket „zöldebb gázok” használatára tervezzék át.
Eddig ezek közül az új generációs termékek közül csak egy jutott el a betegekhez: az AstraZeneca újraformulált COPD‑inhalátora, amelyet az Egyesült Királyságban és az Európai Unióban is engedélyeztek.
Ugyanazt a három hatóanyagot tartalmazza, és ugyanúgy használják, mint elődjét, a hajtógázt azonban lecserélték: a régi HFA‑134a helyett HFO‑1234ze(E) nevű új gáz került bele.
A váltás az előzőhöz képest mintegy 99,9 százalékkal csökkenti az inhalátor felmelegedést okozó hatását, nagyjából ezerszeres mérséklést jelentve a globális felmelegedési potenciálban.
Új erőfeszítések a környezeti hatás csökkentésére
A brit–svéd gyógyszercég vállalta, hogy 2026‑ig 98 százalékkal csökkenti a kibocsátását, és az inhalátorokkal kezdi, a beszállítókhoz és a termékhasználathoz kötődő Scope 3 kibocsátásokat célozva.
„Küldetésünk, hogy a megelőzésen dolgozzunk – a korai észlelésen, a korai diagnózison és a korai kezeléseken –, hogy gyógyszereinkkel a közösségi ellátásban is kontroll alatt tartsuk a betegeket, és tehermentesítsük a kórházakat, amelyek kapacitásai jóval költségesebbek és kritikusabbak, különösen akut helyzetekben” – mondta Pablo Panella, a légzőszervi területért felelős vezető alelnök az Euronews Healthnek.
Más nagy gyógyszergyártók is vállalták, hogy visszafogják kibocsátásukat és csökkentik környezeti lábnyomukat.
A Pfizer vállalati szintű klímatervet hirdetett a 2040‑re kitűzött nettó zéró elérésére, a Johnson & Johnson pedig 2045‑re tűzte ki ugyanezt a célt.
A krónikus betegségek jobb kontrollja kevesebb sürgősségi felvételt és kisebb igényt jelent az erőforrás‑igényes ellátásra.
Ezt nevezi a gyógyszercég „zöld páciensnek”: olyan betegnek, akinek az állapota kellően kontrollált ahhoz, hogy elkerülje a sorozatos fellángolásokat, a kórházi tartózkodásokat és a nagy szén‑dioxid‑kibocsátással járó beavatkozásokat.
Az iparág számára a technológia csak az egyenlet egyik fele. A másik, hogy a szabályozás megkönnyíti‑e vagy megnehezíti az alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású megoldások eljuttatását a betegekhez.
Panella hozzátette: a harmadik pillér az innovációt támogató szabályozás, különösen azé, amely a környezeti lábnyom csökkentését célozza.
„A szabályozásoknak támogatóaknak és ösztönzőeknek kell lenniük. Előfordul, hogy minél bonyolultabbá és nehézkesebbé teszik őket, annál inkább az a következmény, hogy még ha el is készül a technológia, nagyon sok időbe telhet, mire ténylegesen eljut a betegekhez” – mondta Panella.
A klímatudatos szabályozásról szólva azt mondta: nem az a kérdés, hogy ebbe az irányba menjen‑e, hanem az, hogyan alakítsák ki úgy, hogy az iparág olyan befogadó ökoszisztémát kapjon, amelyben továbbra is érdemes beruházni és innovációt piacra vinni.