Egy új tanulmány cáfolja a régi hiedelmet, hogy a férfiak szexuális vágya a húszas éveik végétől hanyatlik, és kiemeli: az egyéni tényezők fontosabbak, mint a biológiai statisztikák.
Azoknak a férfiaknak, akik attól tartanak, hogy a fiatalság elmúltával alábbhagy a szexuális lendület, nem kell aggódniuk: egy új kutatás szerint a férfiak szexuális vágya 40 évesen tetőzik.
Korábban a szexuális vágyat többnyire a hormonszintekkel összefüggésben mérték.
Az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálata (NHS) szerint a tesztoszteron, az a hormon, amely a férfiak szexuális vágyát táplálja, 30 éves kor után évente nagyjából 1 százalékkal csökkenni kezd. Ez vezetett ahhoz a széles körben elterjedt hiedelemhez, hogy a férfiaknak a húszas éveikben a legnagyobb a nemi vágyuk.
Ehhez képest az észtországi Tartui Egyetem kutatócsoportja az ellenkezőjét találta igaznak.
Több mint 67 ezer, 20 és 84 év közötti felnőtt adatait elemezve azt találták, hogy a férfiak libidója egészen a negyvenes éveik elejéig emelkedik, majd ezt követően fokozatosan csökkenni kezd.
„A hormonok számítanak, de nem mesélnek el mindent, és az élet során a jelentőségük aránya is változik” közölte az Euronews Healthtel Toivo Aavik, a Tartui Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.
„Az adataink arra utalnak, hogy a vágy tovább fennmarad, mint ahogy egy pusztán hormonális magyarázat jósolná, és hogy a szociális/kapcsolati tényezők sok eltérést megmagyaráznak.”
A tanulmány, amely a Scientific Reports folyóiratban jelent meg, fontos kérdéseket vet fel az emberi vágy biológián túli összetettségéről, arról, hogyan befolyásolja azt a pszichológiai és környezeti tényezők kavalkádja, amelyek meghatározzák az általános életelégedettségünket.
„A vágy nem valami periférikus érdekesség. Központi szerepe van abban, hogyan élik meg az emberek a szexet, hogyan alakítanak szexuális kapcsolatokat és hogyan értékelik intim életüket. Gyakorlati értelemben a párkapcsolatok egészsége szempontjából is rendkívül fontos, és persze az általános egészségre nézve is” fogalmazott Aavik.
A tanulmány azt is kimutatta, hogy bizonyos foglalkozások magasabb szexuális étvággyal járnak együtt, például a gépkezelők, a felsővezetők, a sofőrök és a katonák. Ezzel szemben az irodai munkát végzők és az ügyfélszolgálati területen dolgozók alacsonyabb nemi vágyról számoltak be.
Más tényezők között a szexuális orientáció is szerepelt: a biszexuálisok a vágy magasabb szintjéről számoltak be, míg a boldog, stabil párkapcsolatban élők csak mérsékelt emelkedést mutattak.
A női vágy összetettsége
A férfiakra vonatkozó megállapításokkal ellentétben a tanulmány szerint a női vágy 20 és 30 éves kor között tetőzik, 50 év felett pedig jelentősen visszaesik.
Ez összhangban áll korábbi kutatásokkal, amelyek a menopauza idején és után bekövetkező ösztrogéncsökkenés hatásait vizsgálták. A John Hopkins Medicine szerint a nők az ötvenes és hetvenes éveik között 23 százalékos visszaesést jelentettek szexuális aktivitásukban.
Ugyanakkor ez nem számol azokkal a társadalmi hatásokkal, például a gyermekgondozással és a megbélyegzettséggel, amelyek befolyásolják a nők szexuális vágyát és annak nyílt kifejezését.
„Sok társadalomban a férfiak szexuális izgalma látványosabban fejeződik ki, és társadalmilag legitimabb róla beszámolni; a nők anonim felmérésekben különféle okokból aluljelenthetik a vágyat: belsővé tett normák, bizonytalanság afelől, mi számít „vágynak”, vagy a megbélyegzéstől való félelem” fogalmazott Aavik.
„Ugyanakkor a nők szexuális tapasztalatai belső szinten összetettebbek lehetnek. Előfordulhat, hogy fiziológiai izgalmat élnek át anélkül, hogy ugyanabban a pillanatban „vágynak” tekintenék, vagy olyan vágyat tapasztalnak, amely erősebben kötődik a kontextushoz” tette hozzá.
Emiatt Aavik szerint fontos, hogy az eredményeket átlagoknak, ne univerzális igazságoknak tekintsük, mivel az emberi vágyat mindkét nemnél egyéni különbségek alakítják. Például a felmérésben sok nő magas vágyat jelzett, sok férfi pedig alacsonyat, a gyermekvállalás után pedig azt találták, hogy a nők libidója csökken, a férfiaké nő.
„A társadalmi normák, a mérési különbségek, valamint a nők szexuális vágyának gyakran belső, kontextusfüggő természete mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a felmérések átlagai nemek közti különbségeket mutatnak” mondta Aavik.