Miközben Ukrajnában terjed a HIV-vírus, Nigériában pedig a Lassa-láz, a Kongói Demokratikus Köztársaságban megjelent egy olyan vérzéses betegség, amely két nap alatt végez az emberekkel. Az EU csak összehangolt fellépéssel védekezhet az ilyen járványok ellen, mégis nagy a széthúzás.
HIRDETÉS
5 évvel a koronavírus-járvány kirobbanása után még mindig nem lélegezhetünk fel teljesen. Európában - többek között Magyarországon - tombol az influenzaszezon és az elmúlt évekhez képest jelentősen többen kapták el a szamárköhögést vagy a Covid-19 valamelyik törzsét.
Az ismeretlen kórokozó
A legnagyobb fenyegetés ezúttal nem keletről, hanem délről érkezik. A Kongói Demokratikus Köztársaságban már legalább 53 ember halálát okozta egy rejtélyes megbetegedés. A páciensek egyszer csak vérezni kezdtek szinte minden testnyílásukból. Az új kór ráadásul nem csak halálos, de rendkívül gyors lefolyású is. A fertőzöttek a diagnózist követő 48 órában meg is haltak.
Az új járvány január 21-én ütötte fel a fejét a nyugati Boloko városában, ahol három gyerek minden jel szerint denevért evett. Az első feltételezések szerint a koronavírus is épp így indult ,,világhódító" útjára, majd kiderült, hogy a kórokozó inkább a tobzoskáról terjedhetett át az emberekre. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy az emberiségre a vadon élő állatok fogyasztása jelenti a legnagyobb veszélyt. Márpedig a legszegényebb országokban az emberek nem tehetnek mást, minthogy megesznek mindent, amit találnak.
A ,,zéró páciens" óta már majdnem 500 megbetegedést regisztráltak, de a valódi esetszám ennek a többszöröse is lehet, a Kongói Demokratikus Köztársaságban ugyanis rendkívül elmaradott az egészségügy, és a hatalmas távolságok miatt sokan el sem jutnak a vizsgálatokra. Éppen ez az alacsony népsűrűség segített abban is, hogy a járvány első hulláma nem okozott hatalmas pusztítást.
A második hullám február 9-én kezdődött Bomate városában. Itt a WHO afrikai irodája már megpróbált felkészülni a megfékezésre. 13 megbetegedésből származó mintát küldtek a fővárosban, Kinshasában található Nemzeti Biogyógyászati Kutatóintézetbe.
És itt jön a legijesztőbb rész: Serge Ngalebato, a bikoroi kórház orvosigazgatója szerint: a minták ugyanis negatívak voltak a legelterjedtebb vérzéses lázzal járó kórokra, mint az ebola vagy a malária. Ezt a betegséget még nem ismerik a tudósok, így azt sem tudják, hogy hogyan és milyen gyorsan terjed.
A KDK-ban tavaly is felütötte a fejét egy másik, influenzaszerű tűnetekkel jelentkező betegség, ami akkor több tucat ember halálát okozta. Erről a kórról kiderült, hogy valószínűleg a maláriának egy erősebb parazitája okozta.
A védelmet nehezíti, hogy év eleje óta a himlő is rohamosan terjed az afrikai országban. A kormány erőforrásait pedig leköti, hogy a Ruanda által támpogatott fegyveres csoportokkal harcol.
Patkányról az emberre
A WHO legfrissebb adatai szerint az ilyen, és ehhez hasonló járványkitörések száma az elmúlt években 60 százalékkal megnőtt.
Nigériában például már több mint 80 halálos áldozata van a Lassa-láznak. A vírus január óta már 11 államra átterjedt.
Az abujai egészségügyi minisztérium szerint eddig 413 fertőzést regisztráltak és a halálozási ráta majdnem 20 százalékos. Az esetek 73 százalékát három államból jelentették. A legsúlyosabban érintett a délnyugati Ondo állam a fertőzöttek legalább 34 százalékát adja.
A kormány életbe léptette az országos járványmegelőzési rendszert. Ez magában foglalja az egészségügyi dolgozók kiképzését a Lassa-lázas páciensek kezelésére, a fokozott egészségügyi megfigyelést, illetve a fertőzési láncok nyomon követését az érintett államokban. Különféle védőfelszerelések mellett hőmérőket és vírusellenes gyógyszert osztanak szét, és felvilágosító kampányokat is indítanak.
Nigériában is a szegénység és a lakosság ellenállása okozza a legnagyobb akadályt. Sokfelé nem ingyenes az egészségügy, így az emberek nem tehetik meg, hogy kivizsgáltassák magukat, máshol pedig félnek az orvosoktól és inkább kuruzslókhoz mennek hatástalan gyógymódokért.
Tavaly 214 emberrel végzett a A Lassa-láz. A vírustörzset 1969-ben azonosítottak az észak-nigériai Lassában. Vérzéseket okozó heveny vírusos fertőzés, amely vírushordozó rágcsálók - főleg patkányok - vizeletével és ürülékével, az emberek között pedig a fertőzöttek testnedveivel terjed az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint.
Az AIDS nem a múlté
A nyugati világban a legtöbben azt gondolják, hogy az AIDS egy ,,retro" betegség, amely sok - többnyire homoszexuális - hírességgel végzett, majd a 90-es években varázsütésre felszívódott. Ez viszont nem teljesen igaz. Tény, hogy évről évre egyre kevesebben fertőződnek meg a HIV-vírussal, de attól még vannak helyek, ahol a veszély nem múlt el. Az egyik ilyen hely pedig pont a szomszédságunkban van.
Ukrajnában 2014 óta tart különböző intenzitással a háború. Ez idő alatt szinte minden évben romlottak a HIV-mutatók. Csak tavaly 9 769 HIV-fertőzöttet és 2 738 AIDS-beteget regisztráltak, de összesen majdnem 160 ezer ukrán fertőződött már meg. A HIV-et ma már antiretrovirális terápiával lehet visszább szorítani, de gyógyítani még mindig nem lehetséges. A kezeléssel a HIV-pozitív személy hosszú ideig élhet és egészséges gyermekeknek adhat életet.
2024-ben 121 820 ukrán állampolgár részesült ebben a kezelésben, köztük 119 730 felnőtt és 1 990 gyermek. Az Európai Unióban élő ukrán állampolgárok közül 7 500-an járnak terápiára.
Csakhogy a jelenlegi háborús helyzetben Ukrajnának nincsen pénze ezekre a drága terápiákra, így a költségüket többnyire nemzetközi szervezetek állják, főként a Donald Trump által térdre kényszerített USAID.
A korábbi amerikai elnök AIDS-ellenes sürgősségi terve (PEPFAR) 15,6 millió dollárral támogatta Ukrajna HIV-elleni harcát 2023 és 2024 között. Most nagyon úgy néz ki, hogy ezt a pénzcsapot elzárja Donald Trump, így becslések szerint a betegek 78 százaléka, vagyis 97 ezer ember marad kezelés nélkül.
És nem csak Ukrajna maradhat támogatás nélkül, hanem a sokkal fertőzöttebb Dél-afrikai Köztársaság is. A WHO már megkongatta a vészharangot és attól tart, hogy a járvány újra világszintűvé válik, és Trump elnök döntése 30 évvel vet vissza minket a megfékezés terén.
Mint ahogy azt az elmúlt hetekben már megszokhattuk, ismét Marco Rubio, amerikai külügyminiszter próbálta lehűteni a kedélyeket. Ő közösségi oldalán az X-en azt írta, hogy a PEPFAR programot nem fogja érinteni az elbocsátási és forrásmegvonási hullám.
A külügyminisztérium szóvivője azt is megerősítette az Euronewsnak, hogy már dolgoznak egy tervezeten, ami alapján az életmentő vizsgálatokra, gyógyszerekre és magára a megelőzésre is jutna elegendő pénz.
UNAIDS ukrajnai irodája azonban nem túl optimista. Ők semmilyen tájékoztatást sem kaptak a régi rendszer leállításáról vagy egy új elindításáról. Egy biztos: most nincsen elég forrásuk ahhoz, hogy zavartalanul végezzék a munkájukat az amúgy is sokat szenvedett országban.
Nyílt lapokkal kéne játszani
Szóval a járványfenyegetés közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Az uniós tagországok mégsem képesek közös erővel felkészülni egy 2020-ashoz hasonló válsághelyzetre. Az Európai Unió a koronavírus-járvány során rádöbbent, hogy csak akkor lehet hatékonyan védekezni egy vírus, vegyi támadás vagy sugárfertőzés ellen, ha minden tagállam megfelelően fel van szerelve. Ennek lekövetésére pedig létrehoztak egy hatóságot, aminek az a feladata, hogy folyamatosan szondázza: melyik országnak, mennyi gyógyszere van.
Az Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóság (HERA) igazgatója szerint azonban ez a rendszer nem működik, mert még az európai partnerek sem bíznak egymásban maradéktalanul.
Laurent Muschel az Euronewsnak elmondta: ,,A gyógyszerkészletek nagysága sok tagállamban nemzetbiztonsági kérdésnek számít, ezért az információk titkosítva vannak."
Ennek az az oka, hogy ha egy ország nem rendelkezik megfelelő védelemmel egy adott egészségügyi fenyegetéssel szemben - legyen az kórokozó vagy biológiai, radiológiai vagy nukleáris kockázat - az olyan sebezhetőségeket tárhat fel, amelyeket az ellenfelek kihasználhatnak.
Ez viszont nem magyarázat arra, hogy Európa miért marad védtelen a járványokkal szemben egy olyan korban, amikor szinte havonta új, ismeretlen betegségek jelennek meg a harmadik világban.