Jelentősen eltérnek a tanári fizetések Európa-szerte, és az életköltségekhez igazítva is nagy különbségek maradnak. Szakértők szerint béremelésre van szükség, hogy több pedagógust vonzzanak és meg is tartsanak.
A pedagógusok magasabb bére is szerepel azoknak a szakszervezeteknek a követelései között, amelyek a legutóbbi franciaországi tiltakozások mögött állnak; emellett több munkaerőt és jobb munkakörülményeket szeretnének.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Aggályaik egy egész Európát érintő, szélesebb problémára mutatnak rá: a tanári pálya anyagi vonzóvá tétele. Az OECD szerint a tanárok fizetése általában alacsonyabb, mint a hasonló végzettségű munkavállalóké, és szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a bérek nem elég versenyképesek ahhoz, hogy vonzzák és megtartsák a pedagógusokat.
De mely országok fizetik a legmagasabb tanári béreket? És hogyan alakulnak a tanári fizetések, ha a vásárlóerőt is figyelembe vesszük?
Az OECD Education at a Glance 2026 című jelentése szerint Európában rendkívül nagyok a különbségek a tanári fizetések között. A vizsgált 28 oktatási rendszerben az általános iskolai tanárok tényleges bére 2025-ben Törökországban 18 669 eurótól egészen a dániai 74 086 euróig terjedt.
A tényleges bérek az adózás előtti, teljes munkaidőben dolgozó, 25–64 éves tanárok éves átlagkeresetét jelentik. Tartalmaznak minden, munkához kapcsolódó juttatást, így az alapbért, a teljesítményhez kötött prémiumokat, a szabadságra járó plusz juttatásokat és egyéb kifizetéseket is.
Izland (73 752 euró), Írország (69 747 euró), Németország (69 453 euró) és Ausztria (65 851 euró) egészítik ki az első ötöst, mindegyik 65 000 euró feletti fizetéssel.
Norvégiában (59 453 euró), Belgium flamand közösségében (59 105 euró), Észak-Írországban (57 838 euró), Skóciában (57 619 euró), Belgium francia közösségében (55 689 euró), Walesben (52 894 euró), Finnországban (52 272 euró) és Angliában (50 727 euró) a tanárok szintén 50 000 euró feletti összeget keresnek.
A nagy gazdaságok között: Németország az élen, Olaszország a végén
A nagy európai gazdaságok közül Németország fizeti a legtöbbet a tanároknak. A négy brit nemzet követi Németországot, mindegyikben 50 000 euró feletti a fizetés. Franciaországban 41 968 eurót, míg Olaszországban – ahol a legalacsonyabbak a bérek – 32 100 eurót keresnek a tanárok.
Spanyolországról nem áll rendelkezésre adat.
Több országban 25 000 euró alatti fizetés
Hét országban 25 000 euró alatt marad a tanárok tényleges bére: Csehországban (24 457 euró), Magyarországon (23 181 euró), Szlovákiában (22 936 euró), Romániában (20 805 euró), Lettországban (20 516 euró), Görögországban (18 746 euró) és Törökországban (18 669 euró).
„Az európai tanári fizetések közötti nagy eltérések elsősorban a nemzeti jövedelmi szintek, a bérstruktúrák, a végzettségek és a karrierutak különbségeire vezethetők vissza, nem pedig egyetlen tényezőre” – mondta Daniel Wisniewski, az Európai Oktatási Munkáltatók Szövetségének főtitkára az Euronews Businessnek.
„Az adózásban, a szociális juttatásokban és a különféle pótlékokban meglévő különbségek is megnehezítik az országok közötti összehasonlítást.”
A felső középfokú iskolákban dolgozó tanárok általában többet keresnek, mint az általános iskolai tanárok, Törökországban és Észak-Írországban azonban nincs így. Skóciában, Litvániában és Észtországban mindkét szinten azonosak a bérek.
A középiskolai tanárok fizetése Törökországban 17 615 eurótól egészen az izlandi 93 938 euróig terjed. Dániában (85 999 euró) és Németországban (80 163 euró) is 80 000 euró felett van.
A legnagyobb különbségek – a középiskolai tanárok javára – Izlandon, Finnországban, Belgiumban, Dániában, Ausztriában és Németországban figyelhetők meg, ahol legalább 10 000 euróval többet keresnek, mint az általános iskolai tanárok.
Mit tudnak a tanárok megvenni a fizetésükből?
A puszta bérösszegek önmagukban nem mondanak el mindent. Ha egy országban magasak az árak, akkor még a viszonylag magas tanári fizetések is kevesebbet érhetnek, mint egy másik államban.
Az eltérő megélhetési költségek figyelembevételéhez az Euronews Business az OECD nemzeti valutában megadott béradatait módosította az Eurostat háztartási végső fogyasztására vonatkozó vásárlóerő-paritásai alapján.
Az eredményeket vásárlóerő-standardban (PPS) fejezték ki, amely olyan egység, amellyel minden országban ugyanannyi áru és szolgáltatás vásárolható. A PPS-mutató az uniós átlagárakat tekinti viszonyítási pontnak, míg az OECD a vásárlóerővel korrigált amerikai dollárt használja összehasonlításaihoz.
E számítás alapján a németországi tanárok rendelkeznek a legnagyobb vásárlóerővel, vagyis bruttó fizetésükből ők tudják a legtöbb árut és szolgáltatást megvenni a vizsgált oktatási rendszerek közül.
Az általános iskolai tanárok átlagos éves bére az árkülönbségek korrigálása után Görögországban a legalacsonyabb, 21 456 PPS, Németországban pedig a legmagasabb, 64 143 PPS.
Wisniewski rámutatott, hogy a vásárlóerővel történő kiigazítás után is jelentős különbségek maradnak, ami azt jelzi, hogy a megélhetési költségek önmagukban nem magyarázzák a bérszintek eltéréseit.
„A nemzeti bérezési politikák, a képesítési követelmények, a karrierlépcsők, a szakmai tapasztalat, valamint az alternatív, diplomás pályákon elérhető keresetek szintén jelentősen hozzájárulnak a fennmaradó szakadékhoz” – tette hozzá.
Németországot Ausztria (58 265 PPS), Dánia (53 036 PPS), Írország (51 226 PPS) és Belgium flamand közössége (50 846 PPS) követi; ezzel teljessé válik azon öt oktatási rendszer köre, ahol az általános iskolai tanárok bére a legtöbb árut és szolgáltatást képes megvásárolni.
A rangsor másik végén Görögországot Lettország (24 670 PPS), Szlovákia (26 916 PPS), Csehország (27 349 PPS) és Észtország (28 197 PPS) követi; ezekben vásárolható a legkevesebb az általános iskolai tanárok fizetéséből a vizsgált oktatási rendszerek közül.
A középiskolai tanárok esetében is Németország áll az élen 74 034 PPS-sel, míg Görögország 23 289 PPS-sel az utolsó helyen szerepel.
A vizsgált, legnagyobb európai gazdaságok közül Olaszország a sereghajtó, 36 964 PPS-sel.
Három brit nemzet követi Németországot, Anglia azonban 43 091 PPS-sel Franciaország mögött, annak 46 058 PPS-es értéke alatt áll a rangsorban.
Mihails Hazans, a Lettországi Egyetem professzora kiemelte, hogy azok az országok, amelyek a tanári fizetések PPS szerinti rangsorának élén állnak, az egy főre jutó GDP tekintetében is jóval az uniós átlag felett teljesítenek.
„A különbségek mögött álló tényezők között szerepelnek a hagyományok és társadalmi normák, a tanárok szakszervezeteinek ereje, valamint az a tényleges munkamennyiség, amelyet a törvényben rögzített bérek lefednek” – mondta az Euronews Businessnek.
Jelentős helycserék a PPS-ranglistákon
A nominális bérek és a PPS szerinti rangsorok összevetésekor egyes országok jelentősen pozíciót váltanak. Az általános iskolai tanárok esetében Törökország lép előre a legtöbbet, hat hellyel, Lengyelország pedig öt hellyel. Belgium francia közössége és Románia egyaránt négy hellyel kerül feljebb.
Ez azt jelenti, hogy ezek az országok magasabb pozíciót foglalnak el, ha az árkülönbségeket is figyelembe vesszük.
Izland esik vissza a legnagyobbat, a második helyről a tizenkettedikre. Svédország és Észtország szintén három hellyel kerül hátrébb.
Az OECD vásárlóerőre épülő rangsorai, amelyek az amerikai nemzetközi dollárra támaszkodnak, eltérnek az Euronews Business Eurostat-átváltási rátákon alapuló számításaitól.
Törökország az OECD-listákon lényegesen magasabban szerepel: az általános iskolai tanároknál a 11., a középiskolai tanároknál pedig a 17. helyen áll.
A bérek nem elég versenyképesek a tanárok vonzásához és megtartásához
Wisniewski rámutatott, hogy az OECD-országokban az általános és a középfokú oktatásban dolgozó tanárok tényleges bére átlagosan csak a felsőfokú végzettségű munkavállalók keresetének 87–95 százalékát éri el, vagyis a hasonló képesítésű emberek gyakran többet kereshetnek a tanári pályán kívül.
„A tanári bérek Európa-szerte nem elég következetesen versenyképesek ahhoz, hogy vonzzák, és megtartsák a tanárokat” – fogalmazott.
Jelmer Evers, az Európai Oktatási Szakszervezeti Bizottság európai igazgatója azt javasolta, hogy a tanárokat legalább olyan szinten kellene megfizetni, mint azokat a munkavállalókat, akik hasonló képesítéssel és felelősséggel rendelkeznek, tükrözve hivatásuk összetettségét és társadalmi jelentőségét.