Miután idén elején világszerte ezrek álltak sorba az avantgárd Audemars Piguet x Swatch Royal Pop óráért, a gyűjtők figyelik a használt piacot. Most két neves óraszakértő árulja el, mit és mikor érdemes vásárolnia.
Idén májusban Párizstól egészen Mumbaig rohamrendőröket kellett bevetni, hogy fenntartsák a rendet a Swatch-üzletekben, miután a környék utcáit bejáró sorokban időről időre erőszakos jelenetek törtek ki. A tömeg vágyának tárgya egy 370 eurós, biokerámiából készült zsebóra volt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Royal Pop – amely az első alkalom, hogy az Audemars Piguet a Royal Oak dizájnt kiengedte saját manufaktúrájából – egyik napról a másikra spekulánsokká változtatta azokat is, akiknek korábban sosem volt mechanikus órájuk. Néhány órán belül 7400 euró feletti árakon jelentek meg a modellek a továbbértékesítési oldalakon. Rossz fogadásnak bizonyult: két hónappal később több változatot már a Swatch bolti, 370 eurós ára alatt kínáltak.
Távol a káosztól naponta százezrek keresgélnek ugyanebben a piaci szegmensben. Az áhítat tárgyának felkutatásában minden nagy márka szorosan figyeli a vintage-újjáéledéseket és más, a tömegízlést jelző trendeket. De valójában mit vesznek az emberek, és hogyan kerülheti el, hogy rászedjék? Két olyan szakértőt kérdeztünk, akiknél kevesen látnak tisztábban.
A Rolex továbbra is az első számú befektetési óra
Aligha meglepő, hogy az online vásárlók inkább Rolexet vesznek, mint Swatchot vagy AP-t. A jellegzetes, ötágú koronát formázó emblémával ellátott márka részesedése nagyjából 30 százaléknál állt be a tranzakciós volumenből a Chrono24 nevű német platformon – ez a világ legnagyobb használtórás piactere –, a vállalat „Rolex-jelentés 2026” című összefoglalója szerint.
„A Rolex évtizedek alatt építette fel ezt az előnyt” – mondja José Gaztelu, a Chrono24 vezérigazgatója. „A vevők gyakran egy Datejusttal vagy egy Oyster Perpetuallel kezdenek, és onnan lépnek tovább. Felfedezik a márka történetét, a referenciákat, a modellek mögött álló sztorikat – ez tartja őket benne a hobbiban” – teszi hozzá.
A Bezel nevű amerikai platformon – amely saját szakértői hitelesítésre épül, és 2026 első felében egymilliárd dollárnál is nagyobb értékben futott rajta aktív hirdetésállomány – szintén minden mutatóban a Rolex vezet: az érdeklődések 34, a megrendelések 28, a vevők gyűjteményébe regisztrált órák 35 százaléka Rolex.
„A Rolexnél egyszerre adott a márka ismertsége, a termékpaletta mélysége és a likviditás” – mondja Quaid Walker, a platform vezérigazgatója. „Ez tükrözi a másodlagos piacon kialakult mélységet gyakorlatilag minden fontos modell körül, és bizalmat ad az új vevőknek és a tapasztalt gyűjtőknek egyaránt.”
Erősödik a Cartier, a Tudor és az F.P. Journe
A Chrono24-en ugyanakkor a Rolex részesedése csökken: 2022-ben még 44 százalék fölött tetőzött, mára pedig jóval alacsonyabb szinten áll. A visszaesést a többi márka javára Gaztelu „egészséges normalizálódásnak” tartja. „A vevők egyre szélesebb márka- és modellkörre osztják szét a keresletet, és ez a változás különösen a fiatalabb vásárlóknál látványos.”
Kik profitálnak belőle? „A leginkább a Cartier emelkedik ki, különösen az 5000 és 10 000 euró közötti sávban” – sorolja. „A felső kategóriában a Patek Philippe és a Vacheron Constantin erősödött, miközben az Audemars Piguet is nagyon stabilan tartja magát. A csúcs-szegmensen túl a Tudor, a Jaeger-LeCoultre és a Longines is említést érdemel.”
Mely modellek mennek most? „A Cartier Tank és a Tudor Black Bay két, egészen eltérő oldalát mutatja annak az elmozdulásnak, amit látunk. A Tank a megújult érdeklődést jelzi az elegáns, karakteres klasszikusok iránt, míg a Black Bay azt, hogy a többféleképpen hordható, sportos, mégis erős identitású órák továbbra is nagyon relevánsak” – mondja Gaztelu.
A Bezel adatai ugyanezt az irányt erősítik meg. A Tudor a megrendelések 14 százalékát vitte el, így az eladások alapján a második lett, megelőzve az Omegát. A távolabbi szegmensben a legdinamikusabb növekedést a függetlenek mutatják: az F.P. Journe árfolyama tartósan magas szinteken mozog, miközben a fiatal, jól informált gyűjtői kör egyre inkább magukra az órakészítőkre figyel, nem csupán a nagy márkanevekre.
A vintage népszerű, de nincs vásárlási őrület
A trendekkel foglalkozó sajtó 2026 első felében a kisebb tokokat és a feltűnőbb számlapokat reklámozta. „A vevők a klasszikusabb arányok és a kifinomultabb, öltözethez illeszkedő órák felé mozdulnak” – mondja Gaztelu.
„A nők kétségkívül részesei ennek a változásnak, de a férfiak is kisebb órákat vesznek, mint tíz éve. Bár a 40 milliméter sok férfi számára továbbra is az ideális sportóra-méret, egyértelműen nő az érdeklődés a visszafogottabb, kisebb tokméretű elegáns órák iránt. Az iparág ráadásul sokkal nagyobb választékot kínál a 35–39 milliméteres tartományban, amely mára egyfajta univerzális, uniszex ideálméret lett” – teszi hozzá.
A Bezel rendelésállománya alapján a vintage órák még messze vannak attól, hogy uralják a piacot. A 2020-as és 2010-es évekből származó referenciák adják az összes aktivitás nagyjából háromnegyedét. A vevők továbbra is előszeretettel választják a 40–41 milliméteres, fekete, kék vagy ezüst számlapos acélmodelleket; az acél önmagában az összes megrendelés 72 százalékát tette ki.
„Láthatóan nagyobb a pezsgés a kisebb tokméretek és a karakteresebb számlapok körül, de 2026 első felében a vevőink még mindig a jól bevált méretekre és színekre koncentráltak. A kisebb órák nem feltétlenül múló szeszélyt jelentenek; inkább arról van szó, hogy egy trend kulturálisan jelentős lehet jóval azelőtt, hogy a piac középpontjává válna. Én ezt valódi dizájntrendnek nevezném, de egyelőre nem széles körű vásárlási trendnek” – fogalmaz Walker.
Olyan órát vegyen, amit tényleg szeretne hordani
Jó befektetést jelent-e egy óra? „Nincs megbízható módszer annak előrejelzésére, hogy egy óra felértékelődik-e, de elég jól meg lehet becsülni, mennyire lesz tartós az értéke” – mondja Walker. Kiindulópontként a likviditást vizsgálja – milyen gyakran cserél gazdát az adott referencia, hány vevő keresi, hol és mennyiért kelnek el az összehasonlítható példányok –, majd mérlegeli az állapotot, az eredetiséget, a gyártási mennyiséget és a márka vagy az órakészítő erejét.
Walker nem hajlandó megnevezni a 2026-os „tutit”. „Először mindig azt nézném meg, hogy az illetőnek már milyen órái vannak, melyiket viseli ténylegesen, és milyen szerepet szán a következő darabnak a gyűjteményében” – mondja. „Egy újabb gyűjtőnél ez gyakran azt jelenti, hogy érdemes egy sokoldalúan hordható modellt választani egy olyan márkától, amelynek valódi történelme és gazdag kollekciója van, amit felfedezhet.”
„Egy kezdő gyűjtőnél a leggyakoribb hiba, hogy túl sokat fizet, mert egy óra nehezen hozzáférhetőnek tűnik, vagy mert gyorsan mozog körülötte a piac” – teszi hozzá. „Általában sokkal többet számít, hogy tisztában legyen a közelmúlt tranzakciós történetével, és egy erős állapotú példányt vegyen ésszerű áron, mint az, hogy megpróbálja eltalálni, melyik modell fog legközelebb kilőni.”
Gaztelu tanácsa egyszerű. „Vannak klasszikusok, amelyeknél a kereslet és az értéktartás – sőt az értéknövekedés – jellemzően a legstabilabb. De hadd legyek egyenes: az emberek döntő többségének azért kellene órát vennie, mert szereti, nem pedig fogadásként. Azok a gyűjtők a legboldogabbak évekkel később is, akik olyan darabot vettek meg, amelyet imádnak, tisztességes áron, és meg is tartották” – mondja.
Walker ugyanide jut: „A legjobb gyűjtemények többnyire személyesnek hatnak, nem pedig úgy, mint egy pillanatfelvétel arról, mi lelkesítette épp akkor a piacot.”
Válassza azt a modellt, amelyik valóban tetszik önnek. És győződjön meg róla, hogy eredeti. A Bezel 2026 első felében az eladásra felkínált órák 34 százalékát utasította vissza. Köztük volt például egy nagyjából 140 000 dollárt érő, eredeti Patek Philippe Aquanaut, amelyet Ibizán loptak le valakinek a csuklójáról (forrás: angol), valamint egy valódi Rolex Submariner, amelyre hamis számlapot szereltek.