Valóban Natalie Portman áll Rachel Cusk új regényének középpontjában, vagy csupán figyelemkeltésre gyártott irodalmi drámáról van szó?
A hét, sőt talán az egész év egyik legtöbbet emlegetett irodalmi újdonsága a „Life of M”, Rachel Cusk nagyra értékelt, díjnyertes brit író új regénye.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Cusk neve olyan regényekhez kötődik, mint a „The Lucky Ones”, az Outline-trilógia („Outline”, „Transit” és „Kudos”), a „Second Place”, illetve a Goldsmiths-díjas „Parade”; nem igazán az a név, amelyről az ember hangos botrányokra vagy pletykákra asszociál.
Mégis ott tartunk, hogy mindenki csak a „Life of M” körüli felhajtásról beszél – pontosabban arról, vajon a címben szereplő M Natalie Portman fiktív változata-e.
A regényt kiadója, a Farrar, Straus and Giroux úgy hirdeti, mint „a hírnév, a hatalom, a szépség és az igazság tüzes kihallgatását”, ami arra késztette az irodalmi nyomozókat, hogy elgondolkodjanak: vajon nem egy alig leplezett, hízelgőnek korántsem mondható portré-e az Oscar-díjas színésznőről.
A „Life of M” egy névtelen írót követ, aki következő irodalmi projektjéhez egy híres színésznőt, M-et szeretné inspirációként használni. Az író feljegyzi az A-kategóriás sztár életét, és korunk „egyik leginkább felismerhető arcát” érzelemmentes, önigazult figuraként ábrázolja, aki közvetlennek tűnő álarc mögé rejti a benne lakozó pózt.
Ez már komoly támadás?
Beszámolók szerint igen, M és Portman között ugyanis annyi, és olyan nyilvánvaló a hasonlóság, hogy nehéz lenne eltekinteni tőlük.
Az első párhuzamokat az Unherd kritikusa (forrás: angol)Valerie Stivers (forrás: angol) jegyezte le, aki úgy fogalmazott, hogy Portman „már régóta inkább olyasvalakinek tűnik, aki okosként akarja magát márkázni, mint valóban okos embernek – és hogy megengedte barátjának, Rachel Cusknek, hogy könyvet írjon róla, mintha csak megerősítené ezt”.
Ahogy lassan érkeznek a „Life of M” kritikái, számos olvasó pakol rá még egy lapáttal azzal, hogy sorra veszi az egybeeséseket. A harmadik oldalon például M gyereksztárként szerzett tapasztalatairól mesél: egy olyan filmben játszik, amely „azonnal véget vetett a gyerekkorának”.
Nem kevesen látják ebben a párhuzamot a Léon, a profi című filmmel, amelyben Portman 11 évesen kapta meg a szerepet, és 13 éves volt a forgatás idején.
M azt is elmondja, hogy a szülei bizonyos jelenetek kivételét kérték a forgatókönyvből, őt pedig az iskolában zaklatták, miután a film megjelent.
Portman mindkét részletről nyilvánosan beszélt már.
Korán felbukkan egy utalás M „főszerepére egy olyan filmben, amely egy fiatal lányról szól, akit balett-előadás főszerepére választanak”.
Nem véletlen, hogy sokaknak azonnal a Fekete hattyú jutott eszébe, az a film, amelyben Portman zavart balerinát alakít, és amelyért Oscar-díjat kapott.
A felsorolás hosszan folytatható, és a pletykák szerint Portman korántsem elégedett azzal, ahogyan a könyvben megjelenik. Az A-kategóriás sztárhoz közel állónak mondott források felháborodásuknak adtak hangot, és azt állítják, Portman semmiben sem hasonlít M-re.
„Natalie nagyon óvja a magánéletét, ezért költözött Párizsba, így Rachel könyve, a Life of M, igazán felbosszantotta” – mondta egy névtelen, »bennfentesnek« nevezett forrás a Daily Mailnek (forrás: angol), majd így folytatta: „Úgy érzi, ez igazán alantas húzás, és megrémítik azok a pletykák, hogy valamilyen módon ő is benne volt a könyvben, ami biztosan nem igaz. A regénybeli híresség egyáltalán nem rá hasonlít, nagyon távol áll a díva-szereptől, csöndes könyvmoly.”
Mindazonáltal a könyv megjelenéséről szóló híreket szinte teljesen eluralta a találgatás – különösen azért, mert a cselekmény egy meg nem nevezett városban játszódik, amely erősen Párizsra emlékeztet, és Cusk, illetve Portman is a francia fővárosban él. Ráadásul Portman korábban aktívan támogatta Cuskot: az írónő műveit beválogatta online könyvklubjába, 2022-ben beszélgetést is szervezett vele, egy 2023-as GQ-interjúban pedig azt mondta, „teljesen le volt nyűgözve”, amikor találkozott vele.
Személyes támadásból nyílt árulás?
Cusk és csapata mindeddig hallgat, jóllehet az írónő nemrég a New York Timesnak (forrás: angol) elmondta, hogy a bulvársajtó őrülete „nagyon megviseli”.
„Az az érzésem, mintha a regényemet egyfajta tárgyalóterembe vagy ténybeli vitába rángatnák” – fogalmazott, majd hozzátette: „Ha egyszer elkezdi valaki kihúzni ezt a szálat, az egész mű szétesik… A könyv önmagáért beszél, és meglehetősen átfogóan megvédi önmagát.”
Vajon ez az év irodalmi botránya? Vagy inkább egy lehangoló – noha hatásos – marketingfogás esete, amely éppen az eladások növelése érdekében gerjeszt pletykákból táplálkozó találgatást?
Akárhogy is, a „Life of M” az ősz nagy, állítólagos meta-regénye. Sajnos a könyvet övező, „botrányosnak” beállított spekuláció könnyen elvonhatja egyes olvasók figyelmét, akik joggal panaszkodhatnak amiatt, hogy a mind fárasztóbb „Portmanról mintázták? Nem Portmanról mintázták?”-zaj elviszi a fókuszt magáról a műről. Sőt, könnyen előfordulhat, hogy annyira rátelepszik a „Life of M”-re, hogy sokan pusztán a körülötte keringő drámáért és pletykáért veszik majd kézbe, nem pedig Cusk írása miatt.
Ha belegondolunk az írónő tehetségébe, könnyen lehet, hogy éppen ez a valódi botrány.
Rachel Cusk „Life of M” című regénye a Farrar, Straus and Giroux gondozásában jelent meg, és már kapható.