Az Országgyűlés új fogadóépületének terve ellenállást vált ki. Az egy éve indított petíció a párizsi tanács kedvező döntése után már közel 100 ezer aláírásnál tart.
Csaknem két éve húzódik az a fordulatokban bővelkedő ügy, amelyben több szereplő áll egymással szemben, illetve érintett: a Nemzetgyűlés és annak elnöke, Yaël Braun‑Pivet, Párizs városháza, valamint a Sites & Monuments egyesület.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az új fogadóépületre vonatkozó nemzetgyűlési projekt korántsem élvez egyhangú támogatást. A kezdeményezés az intézmény elnökétől, Yaël Braun‑Pivettől származik, és a 1888‑ban emelt, kőből készült történelmi pavilon lebontását, helyére egy korszerű, üveg szerkezetű épület felhúzását irányozza elő. Az új épületben üzlet, kávézó és oktatási terek kapnának helyet – ezek olyan funkciók, amelyeket a Sites & Monuments egyesület másodlagosnak tart egy parlament esetében.
„Az a gond, hogy ez az épület megbontaná ezt a szimmetriát, és nagy mennyiségben vinne be egy új anyagot, vagyis az üveget” – magyarázza az Euronewsnak Julien Lacaze, a Sites & Monuments elnöke. Emlékeztet arra is, hogy a beruházást a VII. kerület egy kiemelt örökségvédelmi területén (SPR), az UNESCO világörökségi listájára felvett zónán belül valósítanák meg.
Szerinte az építészeti terv több szinten is megbontja a Szajna-part történelmi harmóniáját: felborítja a Madeleine-templom és a Palais‑Bourbon oszlopcsarnoka közötti szimmetriát, tömegesen vezeti be az üveget az eddig kő uralta együttesbe, és rontja a helyszín horizontális jellegét és építészeti egységét.
„A legsúlyosabb mégis az, hogy egy történelmi épületet rombolnának le. Ha valamit lerombolunk, és a helyére olyasmit építünk, amely nincs összhangban a környezetével, az végleges. Az nem visszafordítható” – panaszolja a 1901‑ben alapított, 1936 óta közhasznúként elismert, környezetvédelmi feladatokra is felhatalmazott szervezet elnöke. A Sites & Monuments kifejezetten az épített örökség védelmére szakosodott.
Az egyesület elnöke szerint léteznek olyan megoldások is, amelyek jobban tiszteletben tartják az eredeti építészeti örökséget, és ezeket is érdemes lenne megvizsgálni.
Példaként a Pritzker-díjas japán SANAA iroda tervét említi, amely a meglévő, 1888‑as pavilon megtartását, és ahhoz egy kőből – nem pedig üvegből, mint a nyertes tervben – készülő kortárs bővítmény hozzáépítését javasolta. Szerinte ez az elképzelés úgy elégítette volna ki a Nemzetgyűlés funkcionális igényeit, hogy közben nem alakítja át gyökeresen a városképet.
Túlzónak tartott építési költségek
A Julien Lacaze által veszélyeztetettnek tartott esztétikai és történelmi szempontokon túl a projekt költségei miatt is bírálatok érik. Az előzetesen 52,8 millió euróra becsült büdzsét túl magasnak tartja a költségvetési szigor idején, ráadásul a számla a kivitelezés során tovább is nőhet. Bár a beruházást a Nemzetgyűlés saját forrásból finanszírozza, ő úgy véli, hogy „ez akkor is a franciák pénze. Amikor az embereket arra kérik, hogy húzzák össze a nadrágszíjat, nagyon is kérdéseket vet fel, hogy 53 millió eurót költsenek egy üzletet és kávézót is magában foglaló épületre.”
A projekt bejelentése óta az egyesületi elnök több olyan elemet is kifogásol a dosszié kezelésében, amelyet problémásnak tart. Állítása szerint a pályázat lezárulta után közel egy évig semmilyen információt nem tettek közzé a beruházás előrehaladásáról. Az első építési engedély iránti kérelmet szerinte a VII. kerületre vonatkozó védettségi és értékvédelmi tervvel (PSMV) ellentétesen nyújtották be, többek között az épület túlzott magassága, a védett területekre való ráépítés, valamint a történeti kertek és udvarok sérelme miatt.
A várható jogi eljárások miatt ezt a kérelmet visszavonták. Elmondása szerint ezután a hatóságok célzottan módosítani kezdték a PSMV-t, hogy a projekt összhangba kerüljön az építési szabályokkal.
„Egóprobléma”
Az építészeti projektet 2025 óta a Nemzetgyűlés elnöke, Yaël Braun‑Pivet viszi előre.
Julien Lacaze azzal vádolja, hogy mandátuma nyomát akarja rajta hagyni egy olyan épületen, amelynek hivatott volna kifejezni az intézmény átláthatóságát.
„Amit [Yaël Braun‑Pivettel] szemben fel lehet hozni, az nem az, hogy ne értene az építészethez. Hanem az, hogy nem hallgat meg senkit.”
A Franceinfo kérdésére a Nemzetgyűlés elnöke azt mondta, hogy „úgy érzi, elborítják egy olyan projekttel kapcsolatos bírálatok, amelyet az emberek nem is ismernek”.
A Sites & Monuments egyesület több politikai szereplő támogatását is élvezi, köztük a Köztársaságiak (LR) és a Lázadó Franciaország (LFI) politikusaiét, valamint az egykori elnökjelölt, Ségolène Royalét.
A valamivel több mint egy éve elindított petíció az elmúlt hetekben új lendületet kapott: készültekor már közel 100 000 aláírásnál tart.
A Nemzetgyűlés az Euronews megkeresésére nem reagált.
Párizs városházája ezzel szemben e‑mailben azt közölte velünk, hogy „ez a projekt a Palais‑Bourbon közönségfogadási feltételeinek korszerűsítését és javítását célozza a közönség számára rendelkezésre álló területek bővítésével”, és most már „építési engedély iránti kérelem tárgyát kell képeznie, amelyről az állam dönt, és amelynek elbírálása során a város véleményét csupán konzultatív jelleggel kérik ki”.
„Nem igaz” – vág vissza az egyesület elnöke, aki bizonyítékokra hivatkozva állítja, hogy a város már állást foglalt a projekt mellett, hiszen a párizsi közgyűlés jóváhagyta a PSMV (Plan de sauvegarde et de mise en valeur) módosítását, amely szükséges ahhoz, hogy a beruházás megfeleljen az építési szabályoknak.
„Július 16‑án a párizsi önkormányzat határozatot fogadott el, amely jóváhagyta a módosítási projektet (...) ” – állítja. Szerinte ezzel a városvezető többség egyértelműen a projekt mellé állt.
„Emmanuel Grégoire teljes mellszélességgel kiáll a projekt mellett. A heves ellenállás ellenére a párizsi városvezetés jóváhagyását adta rá.”
Julien Lacaze szerint a projektet a kormány egy része is támogatja, mivel elmondása szerint a PSMV módosítására irányuló kérelmet a régiós prefektus és Párizs rendőrfőnök‑prefektusa terjesztette elő, ami szerinte azt jelenti, hogy a kulturális minisztérium is a projekt mögött áll.
„Mindent megteszünk, ami a törvényes eszközök között lehetséges. Jogunk van petíciót indítani, és bíróságon fogjuk megtámadni az építési engedélyt” – mondja.
„Ha ez az épület megvalósul, az annak lesz a bizonyítéka, hogy egyes vezetőinkben Párizsban nincs érzékenység, csak makacsság és határtalan egó.”
Az egyesület a petíció aláírásainak további gyűjtését, a PSMV módosításáról szóló nyilvános konzultáción való részvételt, valamint végül a jövőbeni építési engedéllyel szembeni bírósági kereset benyújtását tervezi.