A szerbiai Prahovónál alacsony vízállásnál a vízből a második világháború maradványai emelkednek ki. A folyómederben német hadihajók számos roncsát találni, amelyeket 1944-ben, a Vörös Hadsereg elől való visszavonuláskor saját legénységük süllyesztett el.
Az elhúzódó hőség miatt a Duna vízszintje sok helyen csökken. Emiatt kerülnek felszínre a múlt emlékei. A szerbiai Prahovo térségében évről évre számos német hadihajó roncsai válnak láthatóvá, közülük néhányat a következő években ki akarják emelni, másokat már partra húztak. A témáról a hét elején a „Fokus” számolt be először.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Vörös Hadsereg előretörésének néma tanúi
A roncsok története több mint 80 évvel ezelőtt, a második világháború végéhez közeledve kezdődik. 1944 őszén a Wehrmacht visszavonult a közeledő Vörös Hadsereg elől, szárazföldön és vízen egyaránt. Hitler katonái parancsot kaptak, hogy semmilyen használható hadianyag ne kerülhessen az ellenség kezébe. Ez vonatkozott az Európa második leghosszabb folyóján szolgáló haditengerészeti kötelékekre is. A legénységek ezért elsüllyesztették hajóikat a Dunában.
A terv az volt, hogy a roncsokkal eltorlaszolják a hajózóutat, és így feltartsák a Vörös Hadsereg előrenyomulását a Dunán felfelé. Ennek a blokádnak a hatása mind a mai napig érződik.
Már a korábbi forró nyarakon is, például 2022 augusztusában, a süllyedő vízszint szabaddá tett néhány roncsot. Ezt követően indult el az Európai Unió által támogatott, a Nyugat-Balkán beruházási kerete(WBIF) keretében zajló projekt, amelynek célja 21, különösen akadályozó roncs kiemelése.
200 roncs, kockázatos kiemelés
A beruházási keret stratégiai partnere az Európai Beruházási Bank (EIB). Az EIB közlése szerint a Duna öt kilométeres szűkületében található maradványok közül néhányat már 2024-ben kiemeltek. A roncsokat kötelek segítségével húzták ki a folyóból, majd megtisztították az iszaptól. Az EIB honlapján megjelent, ugyanebből az évből származó cikkben Szerbia akkori építésügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszterhelyettesét idézik:
Az EIB akkori tájékoztatása szerint a munkálatokat várhatóan 2028-ig fejezik be. A kiemelés megkezdése előtt az adatok szerint mintegy 200 vízi jármű feküdt a Duna medrében, köztük megsemmisült teherszállító hajók, vontatók és uszályok.
Különösen nagy kihívást jelent a fegyverzettel felszerelt, különböző hadseregekhez tartozó hajók kiemelése. Az EIB szerint egyes hajókon még mindig lehet lőszer, ami a kiemelés során robbanásokhoz vezethet.
Évente több millió eurós veszteséget okoztak a roncsok
A bank szerint az első 21 roncs kiemelésének gazdasági okai is voltak. A törmelék jelentős késedelmeket okozott az áruszállításban. Szerbia emiatt évente mintegy ötmillió eurós veszteséget szenvedett el.
Banjac szerint a hajók kiemelésénél búvárokat vetnek be, valamint szivattyúkat használnak a homok és az iszap eltávolítására. Egyes roncsokat azonban túl nagynak minősített ahhoz, hogy ilyen módon kiemeljék őket. Néhányat a mederben hagytak, és mélyebbre ásták, hogy ne akadályozzák tovább a hajóforgalmat.
2024 júliusában az EIB 16 millió eurós támogatást ítélt meg a projektnek azzal a céllal, hogy a jövőben versenyképesebbé tegye Szerbia és a térség belvízi hajózását. A projekt a Nyugat-Balkánra vonatkozó, 30 milliárd eurós gazdasági és beruházási terv része, amely az EIB szerint azt is szolgálja, hogy minél több áruszállítás terelődjön át az utakról a vízi útra.