Tobias Pflederer professzor, a Bajor Vízalatti Régészeti Társaság (BGfU) képviseletében az Euronewsnak beszámol a Bodeni-tóban talált hajóroncs faelemeiről, és elmagyarázza, mitől különleges ez a lelet.
Lindau előtt a Bodeni-tóban víz alatti régészek egy hajóroncs fa alkatrészeit találták meg, amelyek nyilvánvalóan jóval régebbiek, mint ahogy azt eleinte gondolták.
„A tippet egy hobbibúvártól kaptuk, aki jól ismeri a környéket. Már sejtette, hogy roncsról lehet szó” – mondta az Euronewsnak az archeológiai kutatóbúvár, Prof. Dr. Tobias Pflederer. Főállásban kardiológus Kaufbeurenben és az erlangeni egyetem professzora, emellett a Bajor Vízalatti Régészeti Társaság (BGfU) tiszteletbeli elnöke is.
„Az volt különösen izgalmas, hogy a famaradványokat valóban roncsnak tudtuk azonosítani. Ez eleinte egyáltalán nem volt biztos, hiszen akár másfajta faanyag is lehetett volna. Miután azonban több borda- és oldalfalmaradvány kiemelkedett a tó fenekéből, a magyarázat hamar egyértelművé vált” – magyarázta Pflederer.
A borda a csónakok, hajók vagy repülőgépek teherhordó szerkezeti eleme. Az egymáshoz kapcsolódó bordák – az emberi bordákhoz hasonlóan – a hajótestet alkotják. A BGfU víz alatti régészei korábban már több, jóval nehezebb, egy fatörzsből vájt csónakot találtak a Bodeni-tóban és a Chiemsee-ben is, amelyek közül néhányat a müncheni Deutsches Museumban állítanak ki.
A most felfedezett középkori hajó feltehetően nyolc és tizenkét méter közötti hosszúságú. Oldalfalának szélessége mintegy három méter.
A bordákat és más faelemeket a Bodeni-tóban, Németország legnagyobb belföldi tavában, Lindau előtt, az osztrák határ közelében találták meg. A szemközti part már Svájchoz tartozik.
A Bodeni-tó vízszintje már tavaly, jóval a mostani hőhullámok előtt is történelmi mélyponton volt.
Késő középkori hajóroncs
A víz alatti régészeket azonban igazán a hajóroncs kora lepte meg. „Valójában újkori keltezésre számítottunk. A Bodeni-tóban ugyan már ismertünk néhány, a késő középkorból származó roncsot, de nagyon kevés van belőlük – eddig mindössze négy. Ez a roncs ezért újabb információkat adhat a hajóépítésről és a Bodeni-tavon folytatott hajózásról a késő középkorban.”
Egy apró faminta elemzése – a Bajor Tartományi Műemlékvédelmi Hivatallal egyeztetve – kimutatta, hogy a roncs Krisztus után 1420 és 1450 közötti időszakból származik, amint arról a Schwäbische Zeitung is beszámolt.
Pflederer víz alatti régész rendkívül szerényen fogalmaz: „Eddig mindössze két merülést végeztünk, és csupán egy első felmérést készítettünk, vagyis ortofotókat készítettünk és egy bordából famintát vettünk. C14-es kormeghatározással tudtuk ezután a roncsot a Krisztus utáni 15. századra datálni.”
A kiemelés rendkívül drága lenne
A Svájcban, a Neuenburger-tóban nemrég előkerült, római kori hajórakomány látványos leleteivel ellentétben a Bodeni-tóban talált roncs kiemelését egyelőre nem tervezik.
Erről Tobias Pflederer így nyilatkozott: „A kiemelés mindig azt is jelenti, hogy a roncsdarabokat szakszerűen konzerválni és megőrizni kell. Ez rendkívül költséges eljárás. Ráadásul semmi sem konzervál és véd jobban, mint ha a roncsot a víz alatt, lehetőleg még üledéktakaró alatt hagyjuk. Esetleg egy kisebb feltárást fontolgatunk, hogy pontosan azonosítani lehessen a hajó szerkezetét és méreteit.”
A társaság több tóban futó projektjeiről további információk találhatók a Bajor Vízalatti Régészeti Társaság (forrás: német) (BGfU) honlapján. Az egyesületnek mintegy száz, főként önkéntes tagja van. Köztük hivatásos régészek és képzett kutatóbúvárok, de hallgatók, tapasztalt sportbúvárok és olyanok is, akik hobbiként foglalkoznak víz alatti régészettel.