Búvárok megtalálták a Hofuku Maru roncsát a Fülöp-szigeteki Luzon partjainál. A japán teherszállító 1944-ben süllyedt el, fedélzetén több mint 1200 szövetséges hadifogollyal. A rejtély megoldásához egy digitalizált japán katonai irat adott kulcsot.
1944. szeptember 21-én a Hofuku Maru második hajóként haladt egy japán konvojban Luzon nyugati partjai előtt. Fedélzetén 1 289 brit és holland hadifogoly utazott, közülük sokan már legyengültek, miután kényszermunkára fogták őket az úgynevezett burmai–thai „Halálvasút” építésén.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A körülmények embertelenek voltak. Nem volt világítás, nem volt megfelelő szellőzés, nem voltak higiéniai létesítmények, az élelem- és vízadagok pedig alig voltak elegendők a puszta túléléshez. A hajón semmilyen jelzés nem utalt arra, hogy hadifoglyokat szállít.
Amikor az amerikai haditengerészet 38-as hadfeladat-csoportjának repülőgépei támadást intéztek a konvoj ellen, torpedóikat egy olyan célpontra lőtték ki, amely számukra egyértelműen jogos katonai célpontnak tűnt. Az egyik torpedó a Hofuku Maru hajótestét találta el.
A hajó kettétört, és kevesebb mint három perc alatt elsüllyedt, miközben akár 1 000 fogoly is a rakterekben rekedhetett. Azok, akik úszva elérték a partot, a japán erők kezébe kerültek vissza. A fedélzeten lévő 1 289 fogoly közül 1 047-en életüket vesztették.
A hajóroncs nyolc évtizeden át ismeretlen helyen maradt. A háború utáni feljegyzések hiányosak és egymásnak ellentmondóak voltak, a szövetségesek támadási jelentései csak hozzávetőleges koordinátákat tartalmaztak, a túlélők beszámolói pedig az alapvető részletekben is eltértek egymástól. A több mint ezer elesett katona családjának nem volt hová elzarándokolnia.
Az irat, amely mindent megváltoztatott
Több mint 130 teherszállító és óceánjáró hajót alakított át a Japán Birodalom hadifoglyok szállítására a délkelet-ázsiai kényszermunkatáborok között. A több mint 125 000 szövetséges hadifogoly közül, akiket ezekkel a hajókkal vittek, mintegy 20 000-en az átkelések során haltak meg.
Maguk a foglyok „pokoli hajóknak” nevezték ezeket. A történtek tragikus nagyságrendje ellenére történetük a második világháború egyik legkevésbé ismert epizódja maradt.
A fordulat 2025-ben következett be, amikor John Duresky kutató, a Hellships Memorial Foundation munkatársa rábukkant egy digitalizált japán dokumentumra, amelyet addig senki sem vizsgált meg alaposan. A konvoj zászlóshajójának tisztjei által készített irat időrendet és térképet tartalmazott a támadásról; ez utóbbiban azt is rögzítették, hogy a Hofuku Maru a kötelék második hajója volt, amikor találat érte, és kettétört.
Ezt az adatot a USS Bunker Hill cselekvési jelentésével összevetve a csapat megállapította, hogy a hajóroncsnak több mint 50 kilométerrel délebbre kell feküdnie, mint ahol a történészek addig keresték.
„Teljesen megdöbbentünk, amikor felfedeztük, hogy a japán források pontos információkat tartalmaznak arról, hol támadták meg a konvojt, és mely hajók kaptak találatot” – mondta Randy Anderson, az alapítvány alapítója. „Ez volt a döntő bizonyíték.”
Öt merülés és egy háromdimenziós modell
Az új koordináták birtokában Josh Gates televíziós felfedező, Evan Kovacs víz alatti képspecialista és Calvin Mires tengeri régészből álló csapat szonarfelszerelést telepített Zambales tartomány partjai előtt. A roncsot mintegy 50 méteres mélységben, néhány kilométerre Luzon nyugati partjától azonosították.
Öt mélyvízi, technikai merülést hajtottak végre. A helyszín egyes részeit a Pinatubo vulkán 1991-es kitöréséből származó hamu borította, a csapat azonban több száz felvételt készített, és fotogrammetriai eljárással háromdimenziós modellt állított össze. A hajótest méretei, az árbocok elhelyezkedése és a rakterek beosztása megegyezett a hajógyár eredeti tervrajzaival.
A roncs kettétörve – egyes csapattagok szerint három szakaszra törve – hevert a tengerfenéken, ami egyaránt összhangban állt az amerikai és a japán beszámolókkal a süllyedés körülményeiről.
A merülések során emberi maradványokat találtak a törmelékek között, így a helyszín nemzetközi egyezmények által védett haditemetőnek minősül. A pontos koordinátákat a lelőhely megóvása érdekében nem hozták nyilvánosságra.
Hollandia bejelentette, hogy más országokkal együttműködve keresi a módját annak, miként róhatják le tiszteletüket az áldozatok előtt, miközben a Hellships Memorial Foundation megkezdi a munkát az elhunytak hozzátartozóinak felkutatására. Még öt pokoli hajó roncsát nem sikerült megtalálni.
A Hofuku Maru roncsának felfedezése nem zárja le a történetet, de lehetővé teszi, hogy a hadifoglyok hozzátartozói immár tudják, hol nyugszanak elődeik, és hogy a Hofuku Maru elsüllyesztése után 80 évvel végre békében pihenhessenek.