Egy, Cáceresből irányított tudóscsoport több mint 2000 éves emberi DNS-t azonosított spanyol és portugál barlangok falán, ami forradalmasíthatja az őskor kutatását.
A Cáceresből irányított kutatásnak sikerült több mint 2000 éves emberi DNS-t visszanyernie spanyolországi és portugáliai barlangokból, ami új lehetőségeket nyit az őskori népességek történetének rekonstruálására.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Hipólito Collado által vezetett, spanyol, portugál, brit, német és kínai kutatócsoportok részvételével végzett vizsgálat kimutatta, hogy a sziklafelületek képesek emberi genetikai maradványokat megőrizni évezredeken át.
A Nature Communications folyóiratban megjelent munka a First Art projekt része, amely a cáceresi Maltravieso-barlang sziklaművészetének kutatásából nőtt ki; itt azonosították Európa néhány legősibb barlangfestményét.
A regionális Canal Extremadura csatorna egy videót is megosztott az X-en a Maltravieso-barlangban zajló projektről, „amely bemutatja a DNS megőrződését a sziklarajzokon, és új tudományos irányokat nyit meg”:
Genetikai anyag a sziklarajzokkal borított felületeken
E tapasztalatok nyomán a projekt földrajzi és tudományos értelemben is kibővült azzal a céllal, hogy meghatározza az Ibériai-félsziget legkorábbi művészeti megnyilvánulásainak korát, és elemezze kémiai összetételüket.
A németországi Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology kutatóival együttműködve a csapat a munkája részévé tette az ősi DNS vizsgálatát is.
A kutatás így annak lehetőségét vizsgálja, hogy közvetlenül a sziklarajzokkal borított felületekről nyerjenek vissza genetikai anyagot – olyan forrásból, amelyet mindeddig nem használtak, szemben a hagyományosan vizsgált hordozókkal, például csontokkal, üledékekkel vagy csonteszközökkel.
A kutatás során fejlett genetikai kinyerési és szekvenálási technikákkal tizenegy spanyolországi és portugáliai barlang 24 sziklarajz-paneljét elemezték. A tudósok ősi emberi DNS-t találtak nemcsak a portugál Escoural-barlang pigmentált felületén, hanem festetlen zónákban is, ebben az üregben és az asztúriai Covarón-barlangban egyaránt.
Valódi „biológiai archívumok” az ember múltbeli tevékenységéről
Ez az első bizonyíték arra, hogy a barlangfalak képesek több ezer éven át megőrizni az emberi DNS-t; a felfedezés új lehetőségeket kínál annak vizsgálatára, hogyan jelentek meg és használták ezeket a tereket az őskori közösségek.
A visszanyert emberi DNS legalább 2000 éves, ami azt bizonyítja, hogy ezek a felületek rendkívül hosszú időn át képesek megőrizni a biológiai nyomokat, és új kutatási irányt jelent az archeogenetika területén.
Az elemzett minták közül három nőktől, egy férfitól származik, egyet pedig nem lehetett egyértelműen egyik nemhez sem kötni.
A kutatók szerint a barlangfalak az ember múltbeli tevékenységének valódi „biológiai archívumaiként” működhetnek, ami a jövőben lehetővé teheti e vizsgálattípus kiterjesztését más lelőhelyekre és művészeti megnyilvánulásokra is, minimálisan invazív technikák segítségével.