Az igaz szerelem útja sosem volt sima... Megjegyzés: ez a kritika nem tartalmaz spoilereket.
Van párkapcsolatod?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ha igen, szuper. Folytathatjuk a játékot.
Ha nem, csak képzeld el, hogy épp Zendayához készülsz hozzámenni, és így is mehet tovább minden.
Most pedig válaszolj erre: Van bármi, amit a párod elárulhatna, ami alapjaiban rengetné meg a kapcsolatotokat, és talán elvenné a kedved attól, hogy vele töltsd a hátralévő életedet?
Általában a legtöbben a hűtlenséget mondanák. Charlie (Robert Pattinson) esetében azonban a hamarosan feleségévé váló Emma (Zendaya) ennél is sötétebb dologgal áll elő.
Néhány nappal az esküvőjük előtt a boldog jegyespár összefut házas barátaival, Rachellel (Alana Haim) és Mike-kal (Mamoudou Athie) egy erősen italozós lakodalmi menükóstolón, ahol eljátsszák a „Mi volt a legrosszabb dolog, amit valaha tettél?” című játékot.
Mindenki kiteregeti a legsötétebb titkait. Amikor Emma következik, olyan bombát robbant, amely nemcsak az estét teszi tönkre, hanem komolyan veszélybe sodorja a közelgő esküvőt is.
Utolsó kérdés: szükséges-e a radikális elfogadás ahhoz, hogy a szeretet feltétel nélküli legyen?
A hagyományos bölcsesség szerint a titkolózás az intimitás ellensége, és minden egészséges kapcsolat az őszinteségre épül.
„Az őszinteség a legjobb politika” – mondta egyszer Benjamin Franklin.
Másfelől meg, mit tudott erről az elmélkedő alapító atya?
Kristoffer Borgli norvég író-rendező sötét romantikus komédiája, a The Drama ezt a régi amerikai bölcsességet kérdőjelezi meg: már az elején azt boncolgatja, hogy a kíméletlen őszinteség talán túlértékelt dolog, és hogy a párok valójában akarják-e, hogy mindent tudjanak egymásról.
Charlie valószínűleg nem. A szelíd modorú, szemüveges brit férfi múzeumi kurátor, aki igazi hollywoodi megismerkedésben részesült az Egyesült Államokban, amikor egy kávézóban találkozott Emmával. Azóta nyilvánvaló, hogy a „fura kis brit csodabogár” és az „intenzív pillangókat” kiváltó nő tökéletesen illenek egymáshoz.
Emma vallomásának hatása darabokra töri ezt a képeslapra illő kapcsolatot. A leleplezés annyira megrázó, hogy Charlie a mindennapjaiban is mindenütt ezt kezdi látni. Még rosszabb, hogy közös múltjuk legszebb emlékeit is utólag elkezdi felülvizsgálni, és azok megfertőződnek.
Beszélnek róla. Megpróbálnak túllépni rajta. De van, amit nem lehet többé visszacsinálni.
Akár még drukkolhatnánk is a bukásuknak. Elvégre két massachusettsi középosztálybeli hipszterről van szó, akik natúr bort isznak, Louis Malle-t idézgetnek, és olyan feltűnően menő lakásban élnek, amely nem igazán tűnik összeegyeztethetőnek a homályos munkaköri leírásaikkal. A főszereplők alakítása azonban hibátlan: Pattinson és Zendaya eléri, hogy tényleg törődjünk ezzel a párral. Külön dicséret illeti Alana Haimet is, aki minden rezdülésében tökéletes, mint erkölcscsősz barátnőjük, Rachel. Ismét bizonyítja, hogy a mozivásznon is ugyanannyira otthon van, mint a hatalmas koncertszínpadokon.
A színészi játékon túl azért működik a The Drama, mert Borgli nem ül rá arra az egy nagy csavarra.
Ami eleinte csípős antirómkomnak tűnik, idővel jóval összetettebbé válik. A pontosan adagolt forgatókönyv hol megnevettet, hol bűntudatot kelt amiatt, hogy nevetsz, aztán újra nevetésre késztet, miközben a kínosan feszengős humor lassan alattomos szatírába fordítja a The Dramát.
Kap tőle a nász-kultusz, a párkapcsolati színjáték és az ítélkezési merevség, valamint a REDACTED is. Borglit ugyanakkor nem az érdekli, hogy magával ezzel a központi problémával birkózzon meg. Charlie figuráján keresztül a rendező tudatosítja saját európai kívülálló státuszát, és belátja, hogy ha mélyebben boncolgatná a REDACTED-et, könnyen álszent hangnembe csúszna. Inkább arra használja, hogy keresztülszúrja vele fennkölt elképzeléseinket és kényelmünket, és vitát indítson tágabb kérdésekről.
A teljes átláthatóság valóban az intimitás fokmérője? A szándék ugyanolyan mértékben elítélendő, mint a tett? Meddig vagyunk hajlandók elfogadni azt a sötétséget, amely mindannyiunkban ott lapul? Elmossa-e az idő múlása a traumát? És – akárcsak Borgli korábbi filmjeiben, a morbid influenszerkomédiában, a _Sick Of Myself_ben és a cancel culture-szatírában, a _Dream Scenario_ban – hol húzódnak az empátiánk határai?
Olyan kérdések ezek, amelyek könnyen komoly kényelmetlenséghez vezethetnek – és vezettek is.
A bemutató előtt több lap is beszámolt arról, hogy a The Drama központi leleplezése valódi ellenreakciót váltott ki: Emma túlságosan is ismerős vallomása arra késztetett néhány amerikait, hogy elgondolkodjon, Zendaya szerepeltetése nem járul-e hozzá a REDACTED normalizálásához, sőt emberközelibbé tételéhez.
Anélkül, hogy a film kisebbíteni próbálná egy súlyos, tömegeket érintő probléma fájdalmát és szívfájdalmát, nem is akarja úgy tenni, mintha feladata lenne szembenézni valamivel, amellyel egyes társadalmak mindmáig nem hajlandók rendesen szembesülni. A The Dramát azért elutasítani, mert nem boncolgatja tovább a leleplezést, félreértés; és ironikus módon éppen azt tükrözi, mennyire normalizálódott már maga a probléma az Egyesült Államokban.
A The Drama bizonyos nézők számára nehéz film lesz, de nem éppen ez egy jó alkotás ismertetőjele?
Egyvalami biztos: ez az idei év ideális (és legkomorabb) randifilmje, amelyről mindenkivel beszélgetni akarsz majd, aki látta.
Ja, és ha azon gondolkodsz, hogy eljátszod a „Mi volt a legrosszabb dolog, amit valaha tettél?” játékot a pároddal, gondoskodj róla, hogy csak ketten legyetek a szobában. És talán – csak talán – ne pár nappal azelőttre időzítsd, hogy érzelmileg és jogilag is elköteleződtök egymás mellett egy életre. Egyes vallomásoknak idő kell. Vagy nem.
The Drama már a mozikban.