Macron új párizsi kiállítást nyitott meg: Büblosz libanoni ókori város örökségét mutatja be Izrael háborújának pusztítása közepette.
Emmanuel Macron francia elnök Párizsban megnyitott egy nagyszabású történelmi kiállítást a libanoni ősi városról, Bübloszról.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Arab Világ Intézetben látható Büblosz: Libanon évezredes városa című tárlat a világ egyik legrégebb óta folyamatosan lakott településének több mint 7000 éves történetét mutatja be.
Ám miközben Macron Ghassan Salamé libanoni kulturális miniszter oldalán szólalt fel, üzenete messze túlmutatott a régészeten, és a Libanonban zajló háborúra terelődött.
„Abban az időszakban, amikor egyesek el akarják hitetni velünk, hogy a biztonságot csak egy félelmetes szomszéd lerohanásával lehet elérni” – mondta Macron –, „Libanon egyetlen dologra emlékeztet bennünket: az univerzalizmus erejére.”
Szavai az izraeli hadsereg Libanon elleni offenzívája közepette hangzottak el, amikor a légicsapások és a déli szárazföldi behatolás az elmúlt hetekben tovább erősödtek.
Libanoni illetékesek szerint több mint 1000 ember vesztette életét, és akár egymillióan is elmenekültek otthonukból. Jelentések szerint a polgári infrastruktúra is súlyos károkat szenvedett.
Az eszkaláció egy tágabb regionális konfliktus része, amely az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborújához kapcsolódik, és amelyre válaszul a Hezbollah rakétatámadásokat indított.
Büblosz, Libanon évezredes városa
A kiállítás elválaszthatatlanul kapcsolódik az ország múltjához és jelenéhez.
Büblosz, amely Libanon mediterrán partvidékén fekszik, és Kr. e. 6900 körül óta lakott, széles körben a világ legősibb tengeri kikötővárosának számít.
Évezredeken át Egyiptom, Mezopotámia és a tágabb mediterrán térség találkozási pontja volt, központi szerepet játszva a kereskedelemben, a nyelv fejlődésében és a korai városi életben.
Libanon egyik legismertebb történelmi városa, UNESCO-listás helyszín, amely hosszú ideje meghatározó eleme az ország külföldi imázsának.
A párizsi kiállítás csaknem 400 leletet vonultat fel a kőkorszaki eszközöktől és a bronzkorból származó ékszerektől a szobrokig és temetkezési tárgyakig, bemutatva egy várost, amelynek múltja ma is formálja Libanon identitását.
A tárlat azonban még így is hiányos.
Eredetileg 2024-re tervezték, de a konfliktus miatt a műtárgyszállítás egyre nehezebbé vált. A biztosítási költségek megugrottak, az útvonalak bizonytalanná váltak, és több kulcsfontosságú darab végül nem jutott el Párizsba.
Egy nagyméretű kőleleteket tartalmazó szállítmányt a megújuló katonai eszkaláció miatt törölték, míg más tárgyakat, köztük egy Kr. e. 3. évezredből származó obeliszket túl értékesnek ítéltek ahhoz, hogy kockáztassák, ezért Libanonban maradtak.
Néhány vitrint most üresen hagytak, így jelzik ezeket a hiányokat.
Tania Zaven kurátor szerint ez tudatos döntés volt. Mint mondta, a kiállítás „a kulturális ellenállás egy formája”.
A látogatók évezredeken ívelő történelmen haladnak végig, miközben újra és újra emlékeztetik őket azokra a körülményekre, amelyek között ezt a történelmet ma is megőrzik.
Anne-Claire Legendre, az intézet első női elnöke úgy fogalmazott: „[Ez] egy rendkívül elszántsággal, nagy bátorsággal és a csapatok közötti nagy bizalommal megvalósított kiállítás, különösen bonyolult körülmények között.”
Hozzátette, hogy a tárlat „egyszerre jelzi Libanon évezredes történelmét, és emlékeztet arra, mennyire a kötelességünk megőrizni ezt a történelmet, és megóvni ezt az örökséget mindenfajta eltörléstől”.
Franciaország és Libanon
Franciaország kapcsolata Libanonnal a kulturális presztízsen messze túlmutató jelentést ad a kiállításnak.
A két országot régóta szoros politikai, nyelvi és szellemi kötelékek fűzik össze, amelyeket évtizedes régészeti együttműködés is erősít.
Francia kutatók és ásatási missziók a 19. század végétől kezdve kulcsszerepet játszottak olyan lelőhelyek, mint Büblosz modern kori megismerésében, és ez a közös „gondnokság” ma is visszaköszön abban, ahogyan a libanoni örökséget Párizsban bemutatják.
Ez az intézményi kapcsolat magában a kiállításban is megjelenik: a libanoni kulturális minisztériummal és a Régiségek Főigazgatóságával közösen hozták létre, így nemcsak múzeumi projekt, hanem a háború idején tett közös gesztus az örökség megőrzésére.
Macron szerint jelenléte „elsősorban a megbecsülés, a tisztelet és a barátság jele”, és a megnyitót arra is felhasználta, hogy a régészetet a libanoni szuverenitás szélesebb védelmének részévé tegye.
Megnyilatkozásaiból egyértelművé tette, hogy itt nem pusztán egy ókori város ünnepléséről van szó, hanem arról is, hogy kiáll egy támadás alatt álló ország mellett.
A szimbolika erejét tovább növelte Ghassan Salamé libanoni kulturális miniszter jelenléte, aki Joseph Aoun elnök nevében szólalt fel, és a libanoni–francia kapcsolatok mélységét hangsúlyozta, megköszönve Franciaország következetes támogatását, és reményét fejezve ki, hogy ez a segítség a jövőben is kitart, amikor Libanon újjáépíti önmagát.
Salamé párizsi útját arra is felhasználja, hogy nemzetközi támogatást szerezzen a háború által veszélyeztetett libanoni kulturális örökségi helyszíneknek.
Az elmúlt napokban közölte, hogy részt vesz egy rendkívüli örökségvédelmi egyeztetésen, amelynek célja a Libanonban, a folytatódó csapások által fenyegetett régészeti helyszínek védelme.
Byblos: Libanon évezredes városa című kiállítás 2026. augusztus 23-ig látogatható az Arab Világ Intézetben.