Jane Austen születésének 250. évfordulóját ünneplik. Ma popkulturális ikon: Franciaországban „Janeite”-ok regenciabálon felidézik könyvei táncait.
Regency-korszakbeli ünnepi viseletbe öltözött hölgyek és néhány úr két sorban egymással szemben állnak. Meghajlások és pukkedlik után pontos koreográfiába kezdenek.
A ruhák és a balettcipők halk surrogása finoman kiemelkedik a fortepianó, a vonósok és a fuvola klasszikus dallama fölött.
Az ember szinte azt várná, hogy a „Büszkeség és balítélet” Elizabeth Bennetje és Darcy úr is csatlakozik a társasághoz.
Ez nem a 19. század eleji Bath egyik társalgója, hanem egy párizsi közösségi központ 2025-ben.
Mintegy 50 ember gyűlt össze a francia fővárosban múlt hétvégén egy jelmezes bálra, az elhunyt angol írónő, Jane Austen tiszteletére. Az eseményt Cécile Laye tánctanár szervezte, aki a Chestnut nevű társulatával az angol country táncokra szakosodott.
„Öt éve táncolok, különféle történeti táncstílusokat. A Regency-kori táncokban azt élvezem, hogy úgy érzem, mintha Jane Austen egyik regényének jelenetét élném újra” – mondta a 47 éves résztvevő, Virginie Ussi.
A bál megelőzte Austen születésének kedden esedékes 250. évfordulóját. Az évszázadok során az úttörő regényírónő popkulturális jelenséggé vált, és az Egyesült Királyságban és azon túl is elkötelezett rajongói közösséget szerzett.
Ezen „Janeite-ek”, többnyire nők, a történeti táncon keresztül fejezik ki rajongásukat a híres szerző iránt.
„Jane Austen imádott táncolni. […] Akkoriban a tánc olyan készség volt, amelyre az előkelő származásúaknak, sőt valójában mindenkinek szüksége volt” – mondta Cécile Laye az Euronews Culture-nak.
„Annyira szerette a táncot, hogy valamennyi regényében nagyon hosszú báljelenetek vannak, olyan párbeszédekkel, amelyek valóban előre viszik a cselekményt.”
A Regency-jelmezes bálok Austen szülőhazájában, Angliában már régóta bevették magukat, de az évforduló évében a jelenség Franciaországban is különösen nagy visszhangot kapott.
Az olyan események, mint a Chestnut bál, lehetővé teszik, hogy az Austen-rajongók elmerüljenek a világában, és átvegyék a 18. század végi angol dzsentri illemszabályait.
Táncra fel
Ahogy a koreográfia kirajzolódik a parketten, a Chestnut táncosainak viselkedése is megváltozik.
Korrigálják testtartásukat, kecses mosollyal és udvarias fejbillentésekkel üdvözlik partnerüket, mintha Emma Woodhouse és Anne Elliot szellemei bűvölték volna el őket.
Miután minket is bevittek egy táncba, megerősíthetjük: a forgások és pördülések igazi úri hölgynek éreztetik az embert.
A magasderekú ruha vagy a frakk csak ráerősít erre.
„Jelmezben táncolni tényleg úgy engedi meg a mozdulatokat, mintha a Regency kor nője lennél, minden korabeli korlátozással és előnnyel együtt” – mondta a 42 éves Vanessa Bertho az Euronews Culture-nek, miközben a sorára várt.
Ez az általános iskolai tanárnő és az „Értelem és érzelem” rajongója hosszú kék ruháját a Jane Austen Fesztiválon vásárolta, amely minden szeptemberben a délnyugat-angliai Bath városában gyűjti össze a Janeite-eket a világ minden tájáról.
Akadnak, akik tűt és cérnát is maguk ragadnak, mint Virginie Ussi, aki a Chestnut bálon saját kezűleg varrt, lila, empire stílusú öltözéket viselt. „A terveimet egy korabeli illusztrációra alapoztam. Megvolt az anyag, így egy történeti szabásmintából indultam ki, és igyekeztem hűen megidézni az eredetit” – magyarázta.
„Jelmezben lenni még inkább olyan, mintha egy hétvége erejéig visszautaznál az időben” – tette hozzá.
„Austen Power”
Cécile Laye báljának felépítése is a Regency-kori események formalitását tükrözi, ahol a társadalmi normák tisztelete fontosabb volt, mint a felhőtlen szórakozás. Akkoriban a résztvevőket arra ösztönözték, hogy rendszeresen partnert cseréljenek, mert ha valakivel kétszer is táncoltak, az már házassági szándékot jelzett.
„Valóban ez volt az a pillanat, amikor a házassági ügyek elrendeződtek” – mondta Laye.
Jane Austen maga sosem ment férjhez, és családjának, valamint hivatásának szentelte magát.
1811-ben robbant be az irodalmi életbe első, névtelenül megjelent könyvével, az „Értelem és érzelem”-mel.
Ezt követően hat regényt fejezett be, amelyek mind kedvelt klasszikusokká váltak. „Ez olyan, mint a komfortfilmeknél. Jane Austen világa biztonságos és megnyugtató” – mondta Claire Saim, a „Jane Austen: Visual Encyclopedia” társszerzője.
„Megtalálta a saját irodalmi hangját, amely ma is érthető.”
Ám az 1995-ös BBC-féle „Büszkeség és balítélet” volt az, ami igazán „az általunk ismert Austenmánia” kezdetét jelölte – írja Constance Jamet újságíró az „Austen Power” kiáltványban.
A tévésorozat emlékezetes jelenetében Colin Firth, mint Darcy úr, vizes ingben bukkan elő egy tó vizéből. Az eredeti brit sugárzást mintegy 11 millióan nézték. Nem sokkal később sorra alakultak az Austen által ihletett tánccsoportok.
„Az emberek nagyon szeretik azt az érzést, hogy kapcsolódnak ahhoz, amit a filmekben láttak” – mondta Charlotte Cumper, az Egyesült Királyságban működő Jane Austen Dancers of Bath tagja. „Megnézik az adaptációkat, és azt gondolják: »én is így akarok táncolni.«”
Bálok, Bridgerton és Bridget Jones
Az elmúlt 30 évben Jane Austen a popkultúra egyik kedvenc témájává vált. Műveit számtalanszor vitték vászonra, néha meglehetősen lazán: az 1995-ös, tiniknek szóló _Spinédzserek_től a Bridget Jonesszériáig, vagy a 2016-os _Büszkeség és balítélet és zombik_ig.
2020-ban a Netflix Bridgerton sorozatának megjelenése új lendületet adott Austen Regency-korának vonzerejének.
Az írónő a közösségi médiában is kedvenc. A #JaneAusten hashtagnek több százmillió megtekintése van a TikTokon: a felhasználók könyvértékeléseket, kedvenc filmjeleneteikből készült videóvágásokat, sőt mémeket is megosztanak.
„Nem kell akadémiai úton közelíteni Jane Austenhez, angol szakot végezni vagy PhD-t írni róla. Nem, be lehet lépni a világába a Bridgertonon keresztül is” – mondta Claire Saim.
A Regency-bálok résztvevői is tükrözik ezt a sokféleséget. „Vannak tagjaink, akik valószínűleg egyetlen könyvét sem olvasták” – mondta Charlotte Cumper.
„Én a Jane Austen iránti szeretet miatt jöttem […]. Vannak, akik a történeti tánc felől érkeznek. […] Sokan a jelmezeken keresztül. […] És vannak, akik egyszerűen csak szeretnének egy hobbit találni, ez pedig véletlenül az útjukba akad, és szórakoztatónak tűnik” – folytatta.
Franciaország csak nemrégiben kezdte utolérni az „Austenmániát”. Ahogyan Marie-Alix Hediard klasszika-filológus az „Austen Power”-ben elmagyarázza, a regényíró hírnevét a Csatorna túloldalán a korai fordítások is rontották, amelyek a romantikus szálak felnagyítása érdekében elnagyolták műveinek összetettségét.
A trend azonban kezd megfordulni: a francia rajongók egyre szervezettebb közösséget építenek. Claire Saim áprilisban társalapítóként hozta létre a Francia Jane Austen Társaságot.
A Regency-bálok országszerte terjednek, nagy sikerrel. Ligueilben, a közép-franciaországi, 2200 lakosú kisvárosban a nyilvános könyvtár idén januárban először rendezett „Jane Austen nyomában” hétvégét.
Az esemény középpontjában ezúttal is egy bál állt. A szervezők 30 résztvevőt vártak, végül 120 táncost fogadtak, ezért a könyvtár 2026-ban megismétli a programot.
„Nem gondoltuk, hogy ekkora sikere lesz az eseménynek” – mondta Fred Delrieux táncrajongó, a ligueil-i könyvtár önkéntese. Táncosként „szerepet játszunk, és azt hiszem, ezt értékelték tavaly az emberek, ezért jönnek vissza.”
„Talán az emberek a valóságból is el akarnak menekülni” – tette hozzá.
Párizsban, amikor véget ért a Chestnut bál, a résztvevők már a következő Regency-eseményt várták.
Jane Austen lehet, hogy 250 éve született, de olvasóinak szeretete a világa és szereplői iránt ma is ugyanolyan élénk, mint valaha.