Tényleg antiszemita a Kneecap, vagy a kormány a művészet szabadságát csorbítja?

Ezekkel a szavakkal kommentálta Orbán Viktor miniszterelnök július végén a tusványosi programadó beszédében azt, hogy néhány nappal korábban a magyar kormány kitiltotta az ország területéről a Kneecap nevű ír raptriót. A tiltás egy több hétig tartó huzavona utolsó állomása volt, a döntés megszületése előtt számos magyar közéleti szereplő szólalt fel a zenekar tervezett szigetes koncertje ellen.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Elsőként a Magyar Nemzeti Táncegyüttes jelentette be, hogy csak akkor lép fel a Szigeten, ha a Kneecap nem. Majd a Mazsihisz, Óbuda polgármestere, több kormányzati szereplő és több tucat magyar művész (köztük Presser Gábor, Mácsai Pál, Spiró György vagy éppen Gálvölgyi János) is kifejezte nemtetszését a fellépés miatt.

Az indoklás mindegyik esetben hasonló volt: a tiltakozók nem akarták, hogy egy antiszemita és uszító előadónak helye legyen Magyarország legfontosabb zenei fesztiválján – sőt, egyáltalán bármilyen hazai színpadon.

A szokatlan hevességű könnyűzenei vihar megértéséhez két kérdést érdemes megvizsgálni. Az egyik az, hogy tényleg antiszemita-e a Kneecap. A másik pedig az, hogy egy előadó meddig mehet el a művészi szabadságra hivatkozva, és hol van az a határ, amit már nem lehet átlépni a mainstream popkultúrában a bojkott elkerülése nélkül.

Antiszemita-e a Kneecap?

Az első kérdésre a Kneecapnek az a válasza, hogy nem, ők nem antiszemiták, mert nem a zsidó nép, hanem Izrael gázai háborúja ellen (és a palesztin nép védelmében) szólalnak fel rendszeresen.

Ezt azonban meglehetősen szélsőséges eszközökkel teszik meg, a rapperek ugyanis a koncertjeik alatt mostanra már abszolút bevett módon szidják és népirtással vádolják Izraelt. Íme például a koncertjük a hollandiai Best Kept Secret fesztiválról idén júniusból, ahol már a fellépés előtti vetítés az izraeli népirtásról és a nyugati média eltussoló munkájáról szól, kritika nélkül átvéve a Hamász terrorszervezet adatait a kétségtelenül véres és kegyetlen háború áldozatainak számáról:

Az idei Coachella fesztiválon is hasonló vetítéssel készültek, de még azt is hozzátették a szöveghez, hogy az amerikai kormány pénzeli a háborús bűnös Izraelt. A koncert komoly felháborodást váltott ki, és ráirányította a figyelmet a zenekarra, pedig nem is ez volt a legbotrányosabb akciójuk.

Az énekesnek, Mo Charának bíróság elé is kellett állnia Londonban terrorizmus vádja miatt, mivel egy tavaly novemberi Kneecap-koncerten a Hezbollah zászlaját lengette, és azt kiabálta, hogy „up Hamas, up Hezbollah” (fel a Hamásszal, fel a Hezbollahhal). A terrorszervezetek nyílt támogatása bűncselekménynek számít az Egyesült Királyságban (is), de Mo Charát júniusban feltétel nélkül szabadlábra helyezték, legalábbis augusztus 20-ig, amikor ismét meg kell majd jelennie a bíróságon.

Ebből az ügyből is botrány lett, amire a Kneecap egy közleménnyel reagált. Ebben azt írják, hogy nem támogatják, és soha nem is támogatták a Hezbollahot és a Hamászt, és elítélnek minden olyan támadást, amely civil áldozatokkal jár. A rapperek szerint a tavaly novemberi koncertről készült felvétel szándékosan ki van ragadva a kontextusából, hogy fegyverként lehessen azt a Kneecap ellen fordítani, miközben a zenekar senkit nem buzdít erőszakra. Sőt, a közlemény odáig megy, hogy a Kneecap üzenete a szeretet, a befogadás és a remény.

Akár a Kneecapet antiszemitizmussal vádolóknak, akár a magát a szeretet hírnökének beállító zenekarnak adunk igazat, az biztosnak tűnik, hogy a Kneecapnek egyáltalán nem jönnek rosszul a körülöttük rendre kirobbanó botrányok. Ezek miatt ugyanis a zenekarra sokkal nagyobb figyelem hárul, mintha a gázai háború helyett mondjuk a klímaváltozást állítanák a fellépéseik középpontjába.

És egyébként az is jól látszik, hogy ez a politikai szerep abszolút természetesen jön a belfasti zenekarnak, amely már a kezdetektől fogva az ír függetlenség hangos szószólója volt, és még a nevét is IRA-tól kölcsönözte. A kneecap ugyanis térden lövést jelent, ami bevett eljárás volt az Egyesült Királyságtól való elszakadásért harcoló Ír Köztársasági Hadseregben.

Mi fér bele a művészi szabadságba?

A Kneecap a bírósági eljárás és a botrányok ellenére sem fújt visszavonulót. Most ugyanakkora elánnal támadják Izraelt, mint korábban, a fesztiváloknak és koncerthelyszíneknek pedig ennek tudatában kell dönteniük arról, hogy meghívják-e őket fellépni. Itt jön képbe a második kérdés, amit korábban felvetettünk: mi az, ami még belefér a művészi szabadságba, és mi az, ami már nem?

A cikk elején felsorolt hazai véleményformálók és a magyar kormány szerint a Kneecap túllépi a határt, az antiszemitizmust és az uszító beszédet ugyanis se a művészi szabadsággal, se a szólásszabadsággal nem lehet megvédeni. Hasonló véleményen volt több koncertszervező is, a coachellás botrány után ugyanis a zenekar hamburgi, berlini, kölni és plymouth-i koncertjét is lemondták, valamint több fesztiválról is törölték a fellépésüket.

Ez a vélemény azonban egyértelműen kisebbségben van a zeneiparban. A legtöbb fesztivál és koncerthelyszín úgy ítélte meg, hogy a Kneecap sarkos állásfoglalása még belefér a művészi szabadságba. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a zenekarnak több mint negyven hátralévő koncert szerepel a naptárjában az idei évre.

Nemrég Lengyelországban léptek fel, a turné pedig a napokban Svédországban, Norvégiában és Finnországban folytatódik. De játszanak még idén az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, valamint az Egyesült Államokban is, Magyarországhoz legközelebb pedig Bécsben lesz koncertjük, szeptember elsején.

Frissítés: pénteken kiderült, hogy a a Kneecap mégsem léphet fel Bécsben szeptember elsején, a koncertet ugyanis törölték a szervezők biztonsági aggályokra hivatkozva. Az együttes azzal kommentálta a hírt, hogy a döntés nem az ő kezükben volt, és a visszamondás csak egy újabb kísérlet arra, hogy elhallgattassák azokat, akik fel akarják hívni a figyelmet a palesztinok elleni népirtásra. A zenekar a posztjában nevesíti (és elküldi a fenébe) az Osztrák Szabadságpárt egyik politikusát. Leo Lugnert is, aki azzal fenyegetőzött, hogy bepereli a koncert tervezett helyszínét, ha engedik fellépni a Kneecapet.

A Sziget ilyen szempontból a fősodorral tartott, amikor megpróbálta megvédeni a Kneecap fellépését egészen addig, ameddig erre lehetősége volt. A szervezők álláspontja az üggyel kapcsolatban az volt, hogy a gyűlöletbeszédet elítélik, de közben garantálják minden fellépő számára a művészi önkifejezés jogát.

A Sziget egyik közleménye azt is említi, hogy a kibontakozó tiltakozás miatt szoros kapcsolatban voltak a Kneecap tagjaival, akik biztosították őket arról, hogy a műsoruk sem a magyarországi törvényeket, sem a Sziget alapelveit nem fogja megsérteni. A magyar kormány döntése miatt azonban már soha nem fog kiderülni, hogy ez tényleg így lett volna-e.

Egyre több a politika a zenei rendezvényeken

A Kneecap kitiltását Kádár Tamás fesztiváligazgató példátlan, szükségtelen és sajnálatos lépésnek nevezte, ami árt a Sziget és Magyarország nemzetközi megítélésének. Kádár a nulladik napon tartott sajtóbejáráson az Euronewsnak azt mondta, hogy a popszakma sok szereplőjét mélyen megdöbbentette, ami történt, valamint arra is kitért, hogy szerinte az ügy messze túlmutat a Kneecapen: „Én azt gondolom, hogy itt nem a zenekarról van szó, hanem általában a világnak a kultúrához való viszonyáról, vagy a politikának a kultúrához való viszonyáról. Illetve arról a tényről, hogy az utóbbi időben a napi politika, a háború megjelent a kulturális életben. És ezzel egyelőre úgy tűnik, hogy nem minden politikus tud mit kezdeni."

Az biztos, hogy az idei nyáron a magyar fesztiválokra is beférkőzött a politika, számos színpad előtt skandálta a „mocskos Fidesz”-rigmust a közönség. A nyugat-európai fesztiválokon eközben a Palesztina melletti kiállás hódít, és a sok külföldi feszitválozóval együtt ez is megérkezett a Szigetre: már az első napon láttunk egy Free Palestine-zászlót a tömegben a Kiss of Life koreai lánycsapat nagyszínpados koncertjén.