A fiatal nő, Crescence szimpátiáját akarta kiérdemelni Széchényi azzal, hogy felajánlást tett a Magyar Tudományos Akadémia javára, ami lendületet adott a reformmozgalomnak, és elvezetett az 1848-as forradalomig, majd a változásokig.
HIRDETÉS
Kevesen tudják, hogy valójában egy fiatal nő, "egy viruló rózsa" áll a hátterében annak, hogy Széchenyi István az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen tett felajánlásával megindította azt a reformmozgalmat, ami végül Magyarország 1848-as polgári és alkotmányos átalakulásához vezetett.
Crescence osztrák grófnő mindössze 25 éves volt 1824-ben, amikor megismerkedett Széchenyi Istvánnal. Más források reménytelennek látszó kapcsolatuk kezdetét jóval korábbra, 1818-ra teszik, amikor 19 éves volt Crescence.
Lenyűgöző szépsége, bája és kedvessége miatt nevezte naplójában viruló rózsának a 33 éves Széchenyi. Neki akart imponálni a későbbi legnagyobb magyar, amikor megtette felajánlását 1825-ben.
A fiatal nő azonban nem volt hajadon, már 3 gyermek édesanyja Zichy Károly feleségeként. Nagy köztük a korkülönbség, de a 46 éves Zichy gróf élete teljében volt. Crescence mélyen vallásos nő volt, és a hirtelen fellángolást azonnal józanság követte: nem volt hajlandó viszonyt folytatni Széchenyivel.
Ennek engedelmeskedve önként visszavonult Széchenyi, aki új életcélt keresett és talált: segíteni hazája jövőjén, felemelni Magyarországot, és megindítani annak polgári átalakítását.
Bizonyítani akarta Crescence-nak, hogy képes az önzetlen szeretetre, ennek jeleként tette felajánlását a Magyar Tudományos Akadémia javára az 1825-ös országgyűlésen.
A fiatal asszony rokonszenvét ezzel sikerült is kivívnia. Széchényi törekvéseit továbbra is csak barátként és lelki társként támogatta a háttérből, segítve ezzel kitartását Magyarország modernizálásáért tett erőfeszítéseit.
Szerelmükben hosszú, 12 évig tartó gyötrelmes várakozás következett, aminek Zichy Károly 1834-ben történt váratlan halála vetett véget. Jóval a gyászév lejárta után Budán, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban kötöttek házasságot, Széchenyi 1836-ban vette feleségül az özvegyet, született Seilern-Aspang Mária Kreszcenciát.
Házasságukból három gyermek született
1837-ben Béla, aki földrajzi és geológiai kutató, utazó lett, később az 1464-ben alapított magyar királyi koronaőri tisztséget is megkapta. Fiatalon Sopron vármegye egyik kerületének országgyűlési képviselője volt, de a diéta feloszlatása után visszavonult a közélettől, és világutazóként folytatta életét. Három oroszlánvadász-expedíciót tett Algériában, majd a kor vezető földrajztudósával, idősebb Lóczy Lajos geológussal és Gustav Keitner térképésszel bejárták Indiát, Jávát, Borneót, Japánt, Kína egy részét.
Az 1839-ben született Ödön zeneszerzőként is működött, de egy véletlennek köszönhetően tűzoltóként lett nemzetközileg is ismert. Kiutazott az 1862-es londoni világkiállításra, ahol lenyűgözte a brit tűzoltóság szervezettsége és eszközparkja. Visszatérve a magyar tűzoltóság megteremtését és élvonalba emelését tűzte ki célul. Szaktudását és erőfeszítéseit a török szultán elismerése koronázta meg. A rendszeres tűzvészektől sújtott Konstantinápolyban az orosz tűzoltóalakulat bemutatóját múlta felül a Széchenyi Ödön által felvonultatott magyar alakulat. A szultán ezután őt bízta meg a török tűzoltóság megszervezésével és működtetésével, amit élete végéig örömmel végzett a magyar gróf. Ő volt az első keresztény, aki a pasa címet úgy kapta meg, hogy nem kellett a muzulmán hitre áttérnie. Ödön pasa a legnagyobb rangú tábornokok közé tartozott.
Ödön után 5 évvel született harmadik gyermekük, Júlia, akitől nőként abban a korban a társadalmi elvárások még nem követeltek önálló érdemeket, ahogy anyja, Széchenyi István felesége is mindvégig a háttérből támogatta férje munkáját.
Crescence a döblingi időszakban is híven kitartott mellette, így valóban nem túlzás állítani, hogy a magyar reformmozgalom kezdetének lendületét inspiráló asszony folyamatosan segítette a legnagyobb magyart történelmi tetteinek megvalósításában.