A Kossuth-díjas színművészt a Vígszínház saját halottjának tekinti.
HIRDETÉS
Elhunyt Harkányi Endre Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 91 éves volt. Február 21-i halálának hírét a Vígszínház tette közzé, a teátrum saját halottjának tekinti a színművészt.
Először 1963-ban szerződött a Vígszínházhoz, majd több fővárosi színházban is játszott, és 1984-ben tért vissza újra a Vígbe, amelynek 2015-ig hűséges tagja maradt. Éveken, sőt évtizedeken át meghatározó színésze volt a Vígnek, akár kis, akár nagy szerepben lépett színpadra nyomott hagyott mindenkiben.
,,Mindig csak bizonyos közegben tudtam létezni. Olyan meghatározó egyéniségű emberek, pályatársak körében, akik emberi magatartásukkal, tehetségükkel lelkesítettek, ahol jó volt a művészi légkör, ahol bíztak bennem" - idézi Harkányi Endre egy korábbi nyilatkozatát a Vígszínház közleménye.
A Józsefvárosban született, erre így emlékezik egy korábbi felvételen: „Abból a nyolcadik kerületi világból jöttem, amelyikből Fejes Endre vagy Garas Dezső származik. Még ma is vannak haverjaim az Ecseri úti piaci árusok között Papként cipelem magammal gyermekkorom élményeit.”
A vészkorszakban mindkét szülőjét elvesztette és tízévesen árván maradt. A háború után rokonok vették magukhoz, és megpróbáltak belőle tisztességes kétkezi munkást faragni, de őt a színészet érdekelte.
Lakner Bácsi gyermekszínházában kezdte a pályát, majd 1947-ben, 13 évesen beválogatták a Valahol Európában című film szereplői közé. A filmben elhangzó emblematikus „Könyörgöm, akasszuk fel!” mondatával örökre beírta magát a magyar film történetébe.
Miután felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját pedig 1957-ben szerezte meg.
A debreceni Csokonai Színháznál kezdett, 1957–1960 között. 1960–1963 között a budapesti Petőfi Színház színésze volt. 1963–1968 között a Vígszínház, 1968–1977 között a Mikroszkóp Színpad, 1977–1984 között a József Attila Színház társulatához szerződött.
1984–1993 között visszatért a Vígszínházba. 1993–94-ben egy évadra átszerződött a Művész Színházhoz. 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház tagja volt.
Az egyik legismertebb, korszakos jelentőségű művész, a magyar színházi élet meghatározó egyénisége volt. Színházi bemutatóinak száma meghaladta a 150-et, felsorolni is képtelenség megannyi kiemelkedő alakítását: Puck a Szentivánéji álomban, Dromio a Tévedések vígjátékában, Hugó Molnár Ferenc Liliomában, Mr. Smith Ionesco A kopasz énekesnőjében, Melchiades a Száz év magányban, Vang vízárus A szecsuáni jóemberben, és ő volt az Össztánc csibészes mosolyú Pincére is. Páratlan pályája során számos mozi- és tévéfilmben is kiemelkedő alakítást nyújtott.
A Valahol Európában után több mint harminc filmben és csaknem negyven tévéprodukcióban tűnt fel: Külvárosi legenda, Légy jó mindhalálig, Fiúk a térről, Legenda a nyúlpaprikásról, Alfa Rómeó és Júlia, Utazás a koponyám körül – csak néhány cím a több tucat alkotás közül. A gyerekek Mézga Géza vagy a Vízipók-csodapók Keresztesének szinkronhangjaként ismerték és szerették meg.
2004-ben az Ajtay Andor-emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el. 2005-ben neki ítélték a Ruttkai-emlékgyűrűt és kiváló művész is lett ebben az évben, 2008-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatába. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták, és még abban az évben a művészi életútja elismeréseként átvehette a legrangosabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat.
Csibészes mosolyát, fanyar humorát mindvégig megőrizte, és kíváncsiságát, élénk tekintetét, amiről így írt korábban egy kritikusunk: “Van Harkányinak egy tágra nyíltan ártatlan nézése, egyidejűleg kobold, kisfiú, utcakölök, kópé és ma született bárány. Ez nem színészi klisé. Szerepről szerepre megharcolt mondanivaló a világról: csudálkozás, tettetett bizalom, naiv hit, gúnyos bujkálás.”
Összetéveszthetetlen hangja, gesztusai, különleges lényének rezdülései velünk maradnak. Emlékét szeretettel őrizzük! - zárul a Vígszínház közleménye.