Az olimpiai játékok történetében először a csecsebecsék gyűjtőinek saját hivatalos kereskedőhelyük van. Sokak számára az olimpiai emléktárgyak gyűjtése önmagában is aranyérmes sport.
"40 éve kereskedem kitűzőkkel és érmekkel" – mondta a monacói Robert Prat az Euronewsnak.
A 87 éves, lelkes emléktárgygyűjtőnek körülbelül 5000 olimpiai kitűzőből álló gyűjteménye van a világ minden tájáról. A volt vívóedző azt tervezi, hogy idejét a sportesemények megtekintése és a többi gyűjtővel való találkozás között osztja meg.
Egy ilyen kincsesláda kezelése azonban nem kis feladat, szervezést és helyet igényel. "Az összes gyűjteményemet cipősdobozokban tárolom, amelyek a házamban vannak felhalmozva. A feleségem régebben szeretett cipőket vásárolni, így ez jó kompromisszum volt!" – mondja nevetve.
A tabletjén lapozgatva Prat büszkén mutatja a piros cipősdobozokban sorakozó, aprólékosan rendszerezett kitűzőit. "Csak azokat a darabokat viszem el cserére, amelyek párosítva vannak. A legfontosabb darabjaim otthon maradnak, számomra ez az egész arról szól, hogy találkozom hasonló gondolkodású emberekkel és megcsodálom a gyűjteményeiket" - teszi hozzá.
Párizs ad otthont az első hivatalos gyűjtőhelynek
Az olimpiai játékok történetében először a gyűjtőknek saját, külön erre a célra kialakított kereskedőhelyük van a Párizs északi részén található Parc des Nations szurkolói zónában. Itt a világ minden tájáról érkező gyűjtők a közös szenvedélyük miatt kapcsolódhatnak össze.
"Régebben a bélyegek voltak a legnépszerűbb gyűjtemények, de ma már inkább a kitűzőkről van szó. Egy gyűjteményben azonban tényleg bármi lehet, ami az olimpiához kapcsolódik" - mondja Stéphane Hattot, a Francia Olimpiai Gyűjtők és Sportolók Szövetségének (AFCOS) elnöke.
Hattot személyes tartaléka lényegesen nehezebb, mint egy zsáknyi kitűző - szállításához még egy utánfutót is fel kellett szerelnie. "Megőrülök a súlyemelésért, hoztam néhány olimpiai súlyt, hogy itt kiállítsam. Némelyik nemcsak 100 kilogrammnál nehezebb, de több mint 100 éves is".
Az olimpiai emléktárgyak 1896-ban jelentek meg
Az amerikai tornász, Simone Biles akkor keltette fel rajongói figyelmét, amikor a francia fővárosba hozott egy sor aranyszínű, a nevével ellátott olimpiai kitűzőt, amelyekkel a francia fővárosban kereskedett. Az olimpiai emléktárgyak iránti őrület azonban korántsem új keletű, állítólag a sportolók már az 1896-ban Athénban megrendezett első újkori olimpián is viseltek kartonból készült - a mai kitűzőkhöz hasonló - jelvényeket.
"Az 1896-os olimpiára készült tárgyak nagyon különböznek azoktól, amelyek a párizsi olimpiára készültek. Ez is része annak, ami annyira érdekes, hogy a gyűjteményeinket azért építjük, hogy elmeséljünk egy történetet" - mondta Catherine Salaün, a Francia Olimpiai és Sportgyűjtők Szövetségének alelnöke.
Salaün magát "olimpiai szuperrajongónak" minősíti, mivel 14 alkalommal volt olimpián - ez magában foglal téli és nyári játékokat is. "Párizs a 15.!" - mondja sugárzó mosollyal.
Az olimpiai jegyek támogatásának módja
A játékokra való kijutás költségei több százezer forintra rúghatnak. Így sok gyűjtő számára a kereskedés egyfajta zsebpénzkeresési lehetőség, amellyel támogathatják az utazásukat.
"Olyan kitűzőket hozok magammal, amelyekért nem fizettem sok pénzt. Ha eladom vagy elcserélem őket, csökkenthetem az utazásom költségeit" - magyarázza Scott Reid, az USA Georgia államában élő olimpiai gyűjtő. Otthona pincéjében egy egész szobát szentel a gyűjteményének.
Azok számára, akik nem tudnak eljutni a hivatalos helyszínre, a kereskedés bárhol és bárhol megtörténhet - mondta Reid. "Ha látsz valakit, akin egy táska vagy egy kitűzőkkel ellátott nyaklánc van, az azt jelenti, hogy nyugodtan odamehetsz hozzá, és beszélgethetsz vele, esetleg cserélhetsz valamit".