Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A királynő kedvencei – milyen volt II. Erzsébet ízlése a művészetekben?

II. Erzsébet (jobbra) és Sir Elton John a Gyémántjubileumi ünnepségen Londonban 2012. június 4-én
II. Erzsébet (jobbra) és Sir Elton John a Gyémántjubileumi ünnepségen Londonban 2012. június 4-én   -   Szerzői jogok  Dave Thompson/AP
Írta: Peter Kristof  & Jonny Walfisz

II. Erzsébet élete során a művészek és műélvezők ízlése alaposan megváltozott, amiben a technika fejlődése is jelentősen közrejátszott. Az 1926-ban született királynő gyermekkorában a mozik még többnyire fekete-fehér némafilmeket játszottak, a modernista irodalom számított divatos irányzatnak, a jazz pedig új zenei műfaj volt.

Később egyre népszerűbbé és korszerűbbé vált a televíziózás, a 60-as évek elhozta a popzenei forradalmat, és mindinkább széles körben is elismertek korábban ismeretlen művészeti irányzatokban alkotó művészeket.

De vajon kik voltak a királynő kedvencei?

Zene

Amikor szeptember 8-án bejelentették II. Erzsébet halálhírét, a brit slágerlisták első helyén Eliza Rose és az Interplanetary Criminal B.O.T.A. (Baddest of them all) című száma állt. Élete utolsó évtizedében a brit zenei szcénát a house és a grime uralta, ami aligha meglepő módon távol állt a királynő konzervatívabb ízlésvilágától. Hogy mennyire, arra akkor derült fény, amikor II. Erzsébet 2016-ban felfedte, melyek a kedvenc dalai.

A lista főként musicalrészletekből, egyházi énekekből, klasszikus sanzonokból állt. De hát, mit lehetett várni? A királynő akkor épp 90 éves volt.

Tízes listáján a musicalrészletek közül szerepel az Oklahoma a Magyarországon főként a Dallasból ismert Howard Keel, illetve az Anything You Can Do az Annie, a puskás amazonból (eredeti angol címén: Annie Get Your Gun) Dolores Gray és Bill Johnson előadásában.

Az egyházi dalokat a Praise, My Soul, The King Of Heaven és a The Lord is My Shepherd zsoltár képviselték, az 1930-40-es éveket – tehát a királynő fiatalkorát –pedig a Cheek to Cheek Fred Astaire-től, a Lámpaoszlopra támaszkodva (Leaning on a Lamp-post) George Formbytól, vagy a Dover fehér sziklái (The White Cliffs Of Dover) Vera Lynn-től. Nyilván az sem véletlen, hogy II. Erzsébet egy másik Vera Lynn-dalra, a We’ll Meet Again-re hivatkozott, amikor 2020-ban népéhez szólt a koronavírus-világjárvány kezdetén.

Anonymous/AP1948
Vera Lynn a lányának, Virginiának zongorázik londoni lakásukban, 1948-banAnonymous/AP1948

Ami viszont talán meglepő, hogy a királynő kedvenc dalainak listáján helyet kapott a Take That frontembere, Gary Barlow is – igaz a királynő már négy évvel korábban megemlítette, mennyire tetszik neki a Sing című dal, amelyet Barlow a Commonwealth Banddel adott elő a tiszteletére rendezett 2012-es jubileumi ünnepségen.

Utoljára hagytuk a csattanót a királynő zenei kedvencei közül, ami frappánsan mi más is lehetne, mint az ABBA egyik első slágere, a Dancing Queen (Táncoló királynő).

Képzőművészet

II. Erzsébetről gyakran készültek hivatalos és nem hivatalos portrék, kezdve attól, amelyen Pietro Annigoni 1954-ben a királynőt, mint hatalmával teljes mértékben tisztában lévő uralkodót ábrázolta, egészen addig, amelyen Lucian Freud Erzsébet kissé karikírozott, egyszerű hétköznapi arcát mutatta meg.

II. Erzsébet nagyra becsülte egy jó festmény értékét, a gyűjteményében találhatók közül állítólag Rembrandt 1633-ban készült remekműve, A hajóépítő és felesége volt a kedvence. A képen a holland festő olyan pillanatot ábrázol, amikor a feleség megszakítja férje munkáját. A pajkos, vidám jelenet valószínűleg összhangban állt a királynő humorérzékével.

Rembrandt via Wikimedia Commons
Rembrandt „A hajóépítő és felesége” című képeRembrandt via Wikimedia Commons

A ma már elismert művész, David Hockney diákkorában megfestette a Királynő (Queen) című képet, amelyet leginkább Cliff Richard nevének kezdőbetűi uralnak, akinek akkoriban hatalmas rajongója volt. Hockney később, 2012-ben megkapta az Érdemrendet, mely kitüntetésben mindössze 24-en részesültek a brit királyi háztól a művészethez vagy a tudományhoz való hozzájárulásért, 2018-ban pedig egy ólomüveg ablakot tervezett A királynő ablaka (The Queen’s Window) néven a westminsteri apátságban (Westminster Abbey).

Victoria Jones/AP
David Hockney a „Királynő ablaka” előtt a westminsteri apátságbanVictoria Jones/AP

Film és TV

Bár biztos forrásból nem nyert megerősítést, de a szóbeszéd szerint II. Erzsébet nem tudott betelni az 1980-as évek sci-fi klasszikusával, a Flash Gordonnal. A Queen együttes főcímdalával készült film az unokáival töltött karácsonyesték elengedhetetlen része volt – legalábbis ezt mondta a Vultan herceget alakító Brian Blessed egy 2020-as interjúban, valamint azt is, hogy a királynő egyszer arra kérte, ismételjen el neki néhány mondatot a szerepéből.

II. Erzsébet személyzetének egy tagja szerint a tévében a The Bill című rendőrségi szappanopera volt a királynő kedvence egészen addig, míg 2010-ben le nem vették a műsorról. Kedvelte a Doctor Who és a Downton Abbey sorozatokat is. Egy másik forrás szerint a királynőnek volt Netflixe, nézte az uralkodásáról szóló Korona (The Crown) című sorozatot is, de azt nem tudni, hogy mennyire találta élethűnek.

Kit és mit nem szeretett a királynő?

Királynőként II. Erzsébet nemigen beszélt arról, hogy kit vagy mit nem szeret, de az például köztudott, hogy nem rajongott a Monopoly társasjátékért, olyannyira, hogy az be is volt tiltva a király(nő)i udvarban.

AP/AP1965
A Beatles együttes tagjai (John Lennon balról a második) a Buckingham-palota előtt, miután II. Erzsébet lovaggá ütötte őket 1965-benAP/AP1965

Noha 1965-ben lovagi címet adományozott az együttes tagjainak, a királynő állítólag nem zárta a szívébe a Beatles-t, és különösen John Lennont sem, aminek az lehetett az oka, hogy Lennon a címmel és (a Sir megszólítással) járó királyi keresztjét 1969-ben visszaadta tiltakozásképp az Egyesült Királyság vietnami és a nigériai háborús politikája ellen. Talbot Church királyi tudósító szerint a palota bennfentesei azt mondták, hogy a királynő „örült és megkönnyebbült”, hogy a „vulgáris” Beatles-tag így tett.